Szoborba foglalt köszönet

Mi, mai értelmiségiek, akiknek felmenői közt nemzedékek sora túrta a földet, szívesen elbüszkélkedünk apáink, nagyapáink (dédapáink) paraszti múltjával, akik földműveléssel keresték kenyerüket. Elbüszkélkedünk, mert jólesik hozzájuk tartozónak lenni, jólesik legalább az emlékek fonalán kötődni azokhoz az emberekhez, akik a természet erőivel megküzdve, kemény, kitartó és áldozatos munkával teremtettek maguknak megélhetést, gyermekeiknek, unokáiknak pedig olyan távlatot, amely az értelmiségi létben (a mi életünkben) teljesedhetett ki. Elbüszkélkedünk az emlékeinkkel: a kisborjú születésének drámájával és örömével, a kismalacok játékos etetésével, a tyúkok tavaszi ültetésével, a szántással, a kaszálással, a gyűjtéssel, az aratással, a csépléssel, a kukoricafosztással, a disznóöléses nagy családi összejövetelekkel. Ahogy bennünk, gyermekekben, ifjakban megmaradtak szépnek, különlegesnek - az izzadságszag, a munka verítéke nélkül. Szóval elbüszkélkedünk nemzedékes paraszti múltunkkal, de hogy tegyünk is valamit földműves felmenőinkért, addig már csak nagyon kevesen jutunk el.
Bernáth Attila sok-sok utánajárásával, a dömsödi polgármester asszony, a helyi önkormányzat, különféle hivatalok és családok támogatásával végül Dömsöd egyik terén, a dabi templom melletti téren helyére került a Földműves, Rajki László szobrászművész alkotása. S noha a szobor Dömsödön áll, Bernáth tanár úr - szándéka szerint - ezzel a környéki falvak földművesnépe előtt is tiszteleg. Így ír róla a tanár úr: "Dab, Dömsöd, Kunszentmiklós, Szalkszentmárton és a hozzájuk hasonló falvak népeinek sok évszázados munkáján, értékteremtő erőfeszítésein alapult az a magyar államiság, a világszerte ismert és becsült magyar - tárgyi és szellemi - kultúra, amely méltán jutott el a 21. század küszöbén az Európai Unióig." Ám e környéki településekhez személyes kötődés is fűzi őt: "Szalk, ahol születtem és anyai ági őseim éltek, Miklós, ahová apai ági elődeim valók (itt éltem keserédes gyermekkoromat), és Dömsöd, amelynek határában egykor apai nagyapám tanyát épített, gazdálkodott, s ahol a kárpótlás során szerzett földjeim találhatók."
Bernáth Attilla paraszti értelmiségi azt vallja: őseinket és önmagunkat becsüljük meg, ha emlékezünk, és megköszönjük azt, amit értünk tettek. Az ő szobra is ilyen: az egykori földművesek előtt fejet hajtó, kőbe foglalt, maradandó köszönet. Ami egyben tisztelgés is az egyik legfáradságosabb paraszti munka, az emberpróbáló mivoltában is szépséges aratás előtt.