Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Szelíd férfi ül az autóban, arca szikár, szava ízes. Takács János juhász Polgárról. Levele nyomán kerestük fel, immár másodszor. Olyan ügyben, ami, ahogy írja, nagyot fordít életén. S ha rosszul fordul, nem is tudja, mi lesz vele. Vele és családjával.
A polgármesteri hivatalba tartunk, kettőnknek talán több szerencséje lesz, mint amikor egyedül ment.
De előbb lássuk az első találkozásunkat. A levegő remeg a tikkasztó alföldi hőségben, a gazda tanyáján keressük az árnyat. Körülöttünk a végtelen sík, a szem csak az autópálya töltésébe tud kapaszkodni.Mellette a felesége, arrébb iskolás fia hancúrozik a pulival. Teheti, a kutyának most nincs dolga, a juhnyáj békésen keresi a szálat.
- Át kellene hajtani a másik legelőre - mondja a gazda. - Itt van, alig két kilométerre.
- S mi az akadálya, hogy megtegye?
- Akadálya? Hát az van - nevet a juhász keserűen.
Néhány éve kezdett gazdálkodni a feleségével, akkor jutottak földhöz kárpótlás révén. Juhokat vettek, gondolták, a szaporulatukból megélnek majd. A nyáj gyarapodott, a legelő viszont nem nőtt... Nem baj, vettek még egyet, tizenöt hektárosat a harmincötös főút másik oldalán, alig két kilométerre a tanyájuktól. Pénzük ugyan nem volt rá elég, no de azért van a bankban, kölcsönöztek onnan. Hárommillió forintot kaptak. Fedezetnek ott van rá a városban a családi házuk. Úgy tűnt, a számításuk beválik, a két legelőt felváltva használták: amíg az egyiket legelte a nyáj, a másik újult. Nem is volt semmi gond, amíg ki nem derült, hogy a Polgárt Debrecennel összekötő autópálya a két legelő között épül majd.
{p}Az építkezés megkezdése előtt összehívták a gazdákat, tájékoztatták őket, merre fut majd a nyomvonal, ki-ki elmondhatta, ha érintette a pálya építése. Amikor az ülés véget ért, Takács János is odament az asztalhoz, elmondta a gondját.
- Nyugodjon meg - így a mérnök -, meg fogjuk oldani.
Takács János megnyugodott; ám most már látja, a mérnök szava üres volt. A Görbeházáig terjedő szakaszt szeptemberben átadják, a megoldásnak nyoma sincs.
- Miért nem írt az autópálya építőinek? - kérdem a gazdát.
- Írtam én, kétszer is, az egyik levelet tavaly szeptemberben, a másikat most májusban. Nem válaszoltak egyikre sem.
Hívom a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság számát, a határozott férfihang Béni Gyöngyihez irányít, 213-as mellék, az újságírókkal ő tartja a kapcsolatot. Géphang felel, hagyjak üzenetet. Hagyok, visszahívást kérek. Béni Gyöngyi nem hív vissza. Egy hét múlva ismét próbálom. Ismét sikertelenül, ismét nem hív vissza. Újabb hét múlva:
- Béni Gyöngyi vagyok.
- Ne haragudjon, nem hallgatta le az üzeneteit?
Pillanatnyi csönd.
- Nem, az az igazság.
Rendben, illetve... mindegy, mondom, miért keresem. A hölgy hangja készséges:
- Küldje át a leveleket, utánanézek.
{p}Amíg Béni Gyöngyi a levelek után néz, térjünk vissza Takács János tanyájához. Kerékpárra ülünk, ki a főútig, rá a dűlőre. Szállhatunk is le hamar, előttünk tornyosul az autópálya. Mi még fel tudunk kapaszkodni a töltésre, de a juhoknak már most lehetetlen. A pályán tucatnyi munkagép, nem szól hozzánk senki; le a másik oldalon, tovább a dűlőn. Két kilométert, ha kerekezhetünk, amikor a Nyugati-főcsatornához érünk. Mellette Takács János legelője. Füve kövér - és érintetlen.
- S mit lehetne tenni? - kérdezem a gazdát. - Híd építése irdatlan költségbe kerülne...
- Nem is gondolok én ilyesmire - válaszolja. - Elég volna, ha a túlsó oldalon, az autópálya mentén elvezethetném a juhaimat a csatornáig, ott keresztül a híd alatt, s már ide is értem.
A csatornát átívelő hidat több sor pillér tartja. Maga a Nyugati-főcsatorna kevés helyet foglal, látom, mellette akár egy kombájn is elférne.
- Kézenfekvő megoldás - derülök fel.
- Valóban ez volna a legegyszerűbb, csakhogy ahhoz előbb ki kellene sajátítani a földet a pálya mellett. A legtöbb helyen, ahol szükséges volt, ezt meg is tették, itt azonban nem.
- Miért nem?
Takács János széttárja a karját.
{p}A polgármesteri hivatalba tartok, talán ott tudják a választ. A titkárságon Manea Cristinelhez irányítanak, a műszaki iroda munkatársához. A román nevű férfi számítógépen hívja be a város határának térképét, a fejét csóválja.
- Nem hiszem, hogy bármit is lehetne tenni - jelenti ki végül tökéletes magyarsággal.
- De hiszen a Takács családnak ezen múlik a sorsa. Ha nem tudják használni a legelőjüket, nem szaporodik a nyájuk, nem tudják visszafizetni a...
- Ahogy a térképen látom, a nyájat a harmincötös főúton hajtja keresztül, igaz?
- Igaz.
- Akkor örüljön, hogy eddig nem büntették meg. A közlekedési szabályok szerint ugyanis állatot közlekedési főútvonalon áthajtani tilos.
Sakk-matt, ahogy szokták mondani, erre nem tudok lépni.
- Ezt nekünk eddig senki sem mondta... - néz rám Takács János, amikor megviszem neki a hírt.
Rég hallottam már valaki hangjában ekkora szomorúságot. Próbát teszek azért, felhívom a Közlekedéstudományi Intézetet. A vonal túlsó végén Gyarmati János tudományos főmunkatárs:
- Akkor nem lehet főúton állatot áthajtani, ha van más megoldás is. Ha nincs, nyugodtan meg lehet tenni, ügyelve természetesen a balesetek elkerülésére.
Takács János hajnalban hajtja ki az állatait, amikor a legkisebb a forgalom, és napszállta előtt vissza. A főutat egy-két percig veszi igénybe, ráadául a szakasz egyenes, jól belátható az alföldi síkon, s a felesége is segít neki. Persze örül a hírnek a gazda - ám az autópályán ettől még nem tud keresztülvergődni.
{p}Ha a műszaki irodában nem segítenek a baján, talán megteszi a polgármester, Oláh József.
- Voltam már nála - meséli Takács János, amikor javaslom az ötletemet -, azt mondta, nem tud mit tenni.
Hívom a polgármestert, időpontot kérek, ám amikor mondom, miért, fölöslegesnek véli találkozásunkat.
- Ismerem Takács János gondját, hogyne ismerném. Azt hiszem, az a leghelyesebb, ha hivatalos levelet írat a beruházónak. Jöjjön be, majd itt megfogalmazza valaki a levelet.
Hívom Takács Jánost, újságolom a polgármester javaslatát. Ismét örvendezik a gazda, hogyne örvendezne. Néhány napig.
- Voltam benn - meséli a vonal túlsó végén -, hogy kérjek időpontot a polgármester úrtól. Nem szükséges, mondta, most van két perce, mondjam, mi a gondom. Mondom. Sajnos nem tud segíteni.
Autóba ülök másodszor is, talán ha együtt megyünk, többre jutunk.
- Nemcsak az én gondomról van ám szó - fogad Takács János. - Most hallottam, a Lengyel Misi sem tudja megközelíteni a földjeit.
Lengyel Mihály több száz hektárt művel, a földek egy része a sajátja, a többit bérli, de vállal bérmunkát is, s nemcsak Polgár határában, hanem a szomszédos Folyáséban is. Amikor rácsöngetünk, éppen a cége iratait rendezgeti, de azért készséges.
- Nekem jobb volna, ha meg sem épül az autópálya.- Mintha csak Takács Jánost hallanám. - Hiszen figyeljen ide! Egy évben tízszer, ha felmegyek Pestre, nem mondom, ilyenkor persze hogy időt takarítok meg. Viszont ha összeadom, hogy mennyit kerülgetek miatta...
{p}De még ha legalább kerülgethetnék. Az autópályát a harmincötös út átíveli, azon vontatók is közlekedhetnek. Mondom a gazdának, ám kiderül, evvel nincs kisegítve.
- A vontatók persze; de ha munkagépet kötök utána, vagy kombájnnal megyek rá, már szabálysértést követek el, mivel így két és fél méternél szélesebbé válik a jármű.
- Akkor hogyan jut át a túloldalra?
- A harmincötösön.
- És ha jön a rendőr?
- Fizetek, mit tehetek? A földek nem maradhatnak műveletlenül.
A megoldás az ő számára is ugyanaz volna, mint Takács Jánosnak. S mint több tucat, hasonló cipőben járó polgári gazdának. El az autópálya mentén, át a híd alatt.
Akkor tehát irány a polgármester. Nincs szerencsénk, Oláh József éppen a fővárosba tart. A műszaki csoport vezetőjét, Varga Jánost viszont a helyén leljük. Széles mosollyal fogad, helyet mutat. Nekem. Takács János az ajtófélfát támasztja.
- Egy szobával errébb kell kopognia - mondja, miután végighallgatott. - Az építési irodában. Az ügy rájuk tartozik.
Kissné Barta Piroska, az iroda vezetője szintén mosolyogva ültet le. A gazda most is az ajtóban álldogáll.
- Szívesen segítenénk, de a földhivatal sajnos másképp értelmezi a kisajátítási jogszabályt, mint mi, ezért nem küldi meg véleményezésre a nyilvántartását. Így aztán nem tudhatjuk, melyik határrésznek ki a gazdája.
{p}A polgári határ tulajdonosait a hajdúböszörményi földhivatal tartja nyilván. Vezetője nem nyilatkozhat, a megyei földhivatalhoz, pontosabban annak első emberéhez, Mester Jánosnéhoz utal. Kapok telefonszámot is. Hívom többször is, egyszer sem veszi fel senki.
- Takács János azonban szívesen megmondja, melyik rész az övé... - jegyzem meg az építési iroda vezetőjének.
- Az az igazság, az önkormányzatnak csak az autópálya nyomvonalára kell áldását adnia, a kisajátítások már nem a mi hatáskörünkbe tartoznak.
Újabb telefonálgatás, újabb labdázás. Talán a kisajátítások intézésével megbízott cég, Boda Veronika ügyvédi irodája tudna segíteni? Kedves női hang Székesfehérvárról: a kisajátítások Polgár és Görbeháza között már lezárultak, az ügyvédnő most az M7-es mentén intéz hasonló ügyeket. Talán az Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság, amely az autópálya használatba vételét engedélyezi? Miklós János főmérnök Debrecenből:
- Mi csak a meglévő utak csatlakozási lehetőségeit ellenőrizzük.
Talán az autópálya-szakasz kivitelezője, az Egri Útépítő Részvénytársaság? A fő-építésvezető Páger Lajos:
- Igyekszünk a lehető legnagyobb mértékben együttműködni a gazdákkal, de ahogy közeledik a pálya átadásának az időpontja, úgy szaporodnak a panaszok.
- Semmiképpen nem lehetne elkerülni ezeket?
- Azokat a munkákat, amellyel a beruházó, a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság megbízott, maradéktalanul elvégezzük. Másra viszont nincs jogosultságunk.
A labda tehát ismét a beruházónál. Béni Gyöngyi nem hív vissza, kénytelen vagyok megkerülni. Galuska János szakmérnök:
- A munkálatok megkezdésekor a papírból indulunk ki, vagyis abból, amit a földhivataltól kapunk. Ha menet közben kiderül, hogy a gyakorlat eltér tőle, vagyis további érdekek sérülnek, azt a pálya átadásáig természetesen orvosoljuk.
- Ezek szerint Takács János gondját is?
- Az övét is, másokét is.
Lapzárta előtti órák. Csörög a telefon, a vonal végén Béni Gyöngyi:
- Táviratoztunk Takács úrnak. Szerda délben várjuk az egyeztetésre.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu