Világfalu Veresegyházon

A földkerekség valamennyi tájáról érkező gyerekek hozták kultúrájukat, szokásaikat, játékos kedvüket. Szemmel láthatóan jól érezik magukat más nemzetek társaságában, a világfaluvá kinevezett kis közösségben. Valójában Doris Allannek köszönhetik ezt a táborozást is a fiatalok. Az amerikai pszichológusnő 1951-ben hozta létre a CISV-t, mert a világháború után felismerte, hogy a világ nem mehet tovább a régi kerékvágásban. Nagyon tudatosan, a gyerekek szintjéről építkezve olyan táborokat szervezett különböző országokban, ahol a békére, egymás értékeinek, felfogásának elismerésére nevelik a fiatalokat, és annak tudatosítására, hogy távoli földrészeken is vannak barátaik. Így válik a világ a gyerekek szemében egy nagy faluvá, ahol mindenki ismeri a másikat. És lehet, hogy jövőre újra találkoznak valahol, mivel országról országra járják a táborokat. A földkerekség több száz helyén szerveznek nyári táborokat, és a nemzetközi alapítvány központja dönti el, hogy egy adott helyre mely országok delegálhatnak. Puskás István, a veresegyházi tábor vezetője szerint a személyes kapcsolat nagyon fontos az alapítványi munkában, mert ma még jobbára ismeretség révén terjed a táborozások híre.

{p} A gyerekek és szüleik továbbadják élményeiket, ismereteiket, a szélesebb közönség bevonásával viszont lehetőség nyílik arra, hogy újabb és újabb munkatársakkal bővüljön a világcsapat. A gyermekek tizenegy éves koruktól vehetnek részt a nemzetközi programokban. Ügyelnek arra, hogy minden táborban azonos korú gyerekek legyenek: a kulturális különbözőségeken felül ne nehezítse korkülönbség is közeledésüket. A munkatársak igyekeznek minden olyan gátat lebontani, amely befolyásolhatná a gyerekek közti szoros kapcsolat kialakulását. Itthon 1991 óta szerveztek kisebb nemzetközi programokat az alapítvány keretében, ám a veresegyházi az első olyan tábor, amelyet Magyarországon magyarok aktív részvételével hoztak létre. A világfalu lakóit Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Svédország, Norvégia, Németország, Thaiföld, Egyiptom, Izrael és Magyarország fiataljai alkotják. Érdekes, hogy az első néhány naptól eltekintve a gyerekek saját maguk szervezik a programokat. Különös hangsúlyt kap, hogy nemzeti kultúrájukat - játék vagy beszámoló keretében - korosztályuk szintjén meg tudják jeleníteni a gyerekek, ezért a kilenc nemzet képviselői összeállítanak egy-egy foglalkozást a többieknek. A svédek és a norvégok például azt találták ki, hogy ízelítőt adtak nemzeti ételeikből és italaikból, a többieknek pedig bekötött szemmel kellett megkóstolni ezeket, majd kitalálni, hogy mit is ettek vagy ittak, aztán elmondani, mi ízlett legjobban. Felnőtteket is elgondolkodtató téma köré szervezték a tábort. Nevezetesen az ellentétekkel (sötétség-világosság, nappal-éjszaka) és azok feloldásával foglalkoznak három héten át. Puskás Istvánnak meggyőződése, hogy a gyerekek megértették és alkalmazni tudják a gondolat üzenetét, de csak felnőtt segítségével.

{p} Tehát a gyermeknek irányításra van szüksége ahhoz, hogy fel tudja dolgozni a témát és képes legyen a maga szintjén továbbadni. Így érhető el, hogy a lehető legtöbb üzenettel térjenek haza, amiket szívesen megosztanak barátaikkal is.  A gyerekek szó szerint is szót tudnak érteni egymással, mivel a részvétel feltétele az angol nyelv ismerete. Az egri Budai Kata és Csiszár András, a csömöri Kádas Vera és a csoport vezetője, a főiskolás Szőke Karola alkotja a magyar delegációt. Hogy a tábor félidejéig mit tanultak más nemzetektől? Mondják: szeretetet, tiszteletet, önfegyelmet, türelmet. Mit adnának át Magyarországról? Az őszinteséget és nyíltságot, a józan paraszti eszet. Mickey Chongpat Vdompol Thaiföldről érkezett, Norvégiában járt már hasonló táborban. A 14 éves fiúnak Magyarországból a szépen kimunkált épületek és a barátságos emberek tetszenek a legjobban. Kezdi megszeretni a magyar konyhát is, főként a pulykából készült ételeket. Elárulja, nagyon megkedvelte a sült krumplit is. A hasonló korú Natív Ben-or Izraelből jött, és a CISV-vel volt már Amerikában is, ahol találkozott a nemzetek sokszínű szokásaival, és megismerte a különféle vallások lényegét. Budapesten egyenesen beleszeretett a trolikba, és fájlalja, hogy otthon nincsenek ilyen környezetkímélő járművek. A norvég Helga Kjos-Hanssen lelkesen meséli, tavaly milyen jól érezte magát Costa Ricán, és a világ minden tájáról szerzett barátaival máig levelezik. Bizonyos benne, hogy Veresegyházon is hasonlóan mély barátságok szövődnek.