A legerősebb falvak vetélkeése

A bugaci pusztán a múlt hétvégén tartották a Magyarország Legerősebb Faluja verseny döntőjét.

EgyébTanács Gábor2004. 08. 20. péntek2004. 08. 20.
A legerősebb falvak vetélkeése

A Kartali Medvék épp egy hatalmas rönköt rángatnak felfelé a csigán, a Zsirai Erős Emberek messzire hajítják a gumiabroncsot. Encsencs lányai ésszel cipelik a fatönköket, míg egy zsanai fiatalember lassan karikába hajlik a petrencésrúd alatt.
Komáromi István rendőr-dalszerző-műsorvezető a színpad mellett lufifújóverseny keretében az Internacionálét énekli huszonnyolc község gyermekeinek.
A jókora füves téren különféle mezekbe öltözött derék-nagy emberek szaladgálnak a kordonok között. A csapatok stációról stációra vándorolnak, elvégzik az adott feladatot, majd ballagnak tovább. Az eredményeiket rögzítik a bírók, ez alapján dől majd el, ki lesz az adott szám győztese, illetve az összetett versenyben hány pontot mondhat majd magáénak - teszem azt - a Táplánszentkeresztet képviselő társaság. Ha például megállunk ennél a fura nyeles ládánál itt, ami tele van homokkal, hamarosan jönnek valakik, akik fel akarják emelni. Sőt nemcsak hogy akarják, de fel is emelik ketten, aztán addig tartják, amíg majd meg nem zöldülnek. A bíró az időt méri, a csapattársak meg ordítanak: jól van, Sanyi, bírod még! De Sanyi már nem bírja. Kicsit arrébb a kartali polgárőrök csapata próbálja tiszta erőből megoldani öt jókora farönk háton való átszállítását egyik teherautóról a másikra, de a lányok - bármennyire is polgárőrök otthon - ezúttal gyenge láncszemnek bizonyulnak. Bezzeg az encsencsiek többet élnek ésszel: kitalálták, hogy a hölgyeknek másképp kell megfogni azt a fránya törzset. Persze ők meg ott maradnak el, ahol a tiszta izom dönt: a saccra százötven kilós kollégák bizony tovább tartják vízszintesen a karjukat a farkasnak nevezett súlyokkal terhelve, és később engedik le a petrencerudat.
- A dolog lényege a virtuskodás - véli Horváth Gyula, a versenyt szervező MTTOSZ (Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szövetsége) elnöke. - Azért is megmutatom, hogy jobb vagyok. A versenyen és a sportjellegen túl pedig van egy nagyon fontos szerepe ennek a rendezvénynek: ez egy csoportkovácsoló, kisközösségeket erősítő erő. Egy területi döntőt szervező községben az egész falu összefog a rendezvény érdekében, a nyugdíjasklubtól a polgárőrségig. A legkisebb falu, aki döntőbe jutott: Filkeháza. Százhuszonketten élnek ott. És tudja, hányan voltak tavaly a versenyen? Hatvanöten. Úgy mondják, hogy egy embert hagytak a község elején, egyet a végén, hogy szóljon az idegeneknek: ne menjenek be, mert nincs otthon senki.
A versenyek között a csapatok elhevernek a kempingben, látogatást tesznek a sörsátorban: ökörködnek, társalognak, az esélyeket latolgatják. A régi motorosok egyben nagy esélyesek is; bár a szerencse forgandó, hiszen van olyan győztes tavalyról, aki az idén túl sem jutott a területi döntőn. Ezt persze a falu csak magának róhatja fel, hiszen olyannyira sikerült népszerűvé tenniük a rendezvényt saját megyéjükben, hogy nem bírtak a sok trónkövetelővel. Azért mégis esélyesebb az, aki már bejáratott csapattal érkezik, aki komolyan készült, ne adj' isten, még konditeremmel is rendelkezik a község. Mások szerint a munkában edzett izmokat nem helyettesíti semmi, és a felpumpált gumiemberek sosem érnek azok nyomába, akik mindennapi gürcölés során tettek szert kevésbé látványos, mégis hatékony bicepszekre. A dolog láthatóan úgy áll, hogy
{p}
Bugacpusztán nem a katalógusok szépségeszménye érvényesül: borostás az arc, a divatosnál lesültebb a bőr, az emberek oldalán kicsit több a hurka, a verseny nem is a teljesítményre, hanem az örömre van kihegyezve. Az viszont kétségtelen, hogy a résztvevők úgy érzik: ez egyszer értük van a parádé.
Vegyük például a táplánszentkeresztieket: a polgármesterük digitális kamerával a kezében jön-megy, büszkén figyeli, hogyan araszolnak előre a falu legjobbjai.
- A csapatot Szakály Norbert ács vezeti - meséli Perl János táplánszentkereszti polgármester - , és egész évben készülnek erre a megmérettetésre. Van traktorgumijuk, tejeskannájuk, tehát a számok egy részét tudják gyakorolni, ezenkívül tartanak erőnléti edzéseket is. Idén még egy kamiont is sikerült kapni az egyik vállalkozótól, és azon edzettek a kamionhúzásra. A falvakban mindig is megvolt az emberek tisztelete azok iránt, akik a munka dandárját végezték, akik a legerősebbek és a legügyesebbek voltak: hát erről szól ez a verseny. A dolog másik oldala pedig: kétezer-háromban nálunk volt a területi döntő, és a szervezés az egész községet megmozgatta. Egyszerű emberek jöttek segíteni, a falu vállalkozói tombolanyereményeket adtak, felléptek a művészeti együttesek - összefogtunk. És jól éreztük magunkat.
Közben a kartali csapat utolsónak érkezik a nagy vasállvány tövébe: fel kell húzni egy cirka három és fél mázsás fatörzset a csigáig. Erős emberük elvörösödött arccal szuszog, és egy összecsukható széket tol a feneke alá...
- Magyarországon a népesség tizenhat százaléka sportol - segít Horváth András, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium főosztályvezetője a mai rendezvényt egy szélesebb képbe beilleszteni - , rendszeresen viszont csak kilenc százalék. Az EU tizenötöknél ez átlagban harminc százalék, azaz ott a népesség harmada sportol hetente kétszer fél órát. Ott ez hozzátartozik ahhoz, hogy az ember jól érezze magát, és erre az igényre hatalmas iparág épül rá. Itt nincs sem igény, sem színvonalas létesítmények, és ha volnának, akkor se lenne rá a tömegeknek pénzük. Baj van a hozzáállással is; az óvodást még le sem lehet lőni, annyit mozog, de az általános iskolában már felmentéssel jár egy csomó gyerek a tornaórára. Amit mi tehetünk és teszünk, az annyi, hogy megpróbáljuk felkelteni az igényt. Ennyire van erő. Jó értelemben vett kirakatesemények ezek. Ha nem lennének, mihez kezdenénk? Itt legalább kifújhatják magukat azok is, akik egyébként nem jutnak el sehova.
- Amikor tavaly először indultunk - szól az Encsencs névre hallgató község szószólója, Nagy László jegyző - , elsőre bejutottunk az országos versenybe, és megfogadtuk, hogy idén már edzeni is fogunk. Aztán mindig volt fontosabb dolgunk, hát nem edzettünk.
- Készülünk eleget otthon, a mezőn - teszi hozzá Nagy Jánosné.- Nem vesszük annyira komolyan, mint mások - mondja Bíró Anna - , de nálunk azért nincs ordibálás, hogy így elrontottad, vagy úgy nem csináltad jól. Jó a hangulat, az segít a sikerben - nevet boldogan, miközben magam is észreveszem a csapat szerencsemalacát, aki saccra negyvenéves és enyhén borostás. Az arca rózsaszínre van festve. Láthatóan alig várja már, hogy lemoshassa.
Az árok partján drukkerek üldögélnek, és lelkesen kommentálják a kamionhúzást. Az út közepén valami vasszerkezet, abban ülnek a versenyzők két sorban, hogy megvethessék a lábukat, a sorok között pedig át van vezetve egy hosszú kötél, annak végén a kamion. Az út mellett a kibicek úgy vélik, némelyik csapatnak még jobban ki kell dolgozni a technikáját. - Né, ezek csak úgy dőlnek jobbra-balra, ezt így nem lehet - kritizál az egyik, mivel neki semmi sem drága. Van, aki nagyobb empátiával figyeli, amint százkilós, sörhasú, borostás emberek, a játékba teljesen belefeledkezett harminc-negyven-ötven éves férfiak és nők kivörösödve és izzadtan ráncigálják azt a drabális kamiont. Egy idősebb néni áll mellettem, talán pár éve versenyzett is még, és csodálva figyeli faluja izomembereit.
- Erősek a gyerekek - jelenti ki, és büszkén széttekint.
{p}
Magyarország Legerősebb Faluja
A versenyt az MTTOSZ szervezi. Az idén kilencvennyolc csapat jelentkezett, ezek közül harmincat válogattak ki a területi fordulók során. A döntőn huszonnyolc csapat jelent meg, kettő az utolsó pillanatban visszalépett. A versenyben négy kategóriára osztják a községeket lakosságszám szerint, mivel egy nagyobb faluban több lehetőség van a sportra, edzésre, illetve több alkalmas személyből lehet válogatni. Az első napon olyan számokban versenyeznek a csapatok, mint például a farkastartás, a rönkfordítás, a sodrófahajítás vagy a petrencerúdtartás. A második napon három komolyabb versenyszám következik: a kamionhúzás, a szekértolás és végül a nagy váltó, ami egy sokféle feladatból álló gyorsasági verseny, amelynek a végén a falu erős embereinek autókat is kell borogatniuk. A győztesek teljes felsorolása szinte lehetetlen, mivel minden versenyszámban külön hirdetnek nyertes csapatot, egyéni eredményeket is néznek, illetve kategóriánként helyezetteket hirdetnek a nagy pontversenyben.
A legjobbak: I. kategória: Alsótold, II. kategória: Zsana, III. kategória: Táplánszentkereszt, IV. kategória: Bugac. A legerősebb férfi versenyző: Kovács László, Kartal. A legerősebb női versenyző: Gulyás Sándorné, Szakoly. Kamionhúzás: Kőröstracsa. Szekértolás: Mezőcsokonya. Különdíj a legvidámabb csapatnak: Encsencs.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek