Anyanyelvi őrjárat

Szerencsére ezt a kérdést csak én találtam ki, azazhogy én fogalmaztam meg így, hogy kellőképpen érdekes legyen írásom címe. A budapesti Rácz Frigyes, aki cikkem megírására ihletett, sokkal célratörőbben fejezte ki, amit szeretne megtudni, mégpedig így: "Honnan ered a 'verés' értelemben használt zakó ?"
Azt tehát most már mindnyájan tudjuk, hogy a zakó szó, amelyet egyébként a németből vettünk át a 19. század végén - mégpedig az említett ruhadarabot jelölő értelmében -, bizonyos helyzetekben, szövegkörnyezetben, leginkább a szólásszerű zakót ad, zakót oszt, zakót kap szókapcsolatokban verést, vereséget jelent, legalábbis a bizalmas társalgási nyelvben. Olvasónk jogosan firtatja, hogy honnan s hogyan szerezte szavunk ezt a furcsa, hozzá nem illő jelentését.
Válaszomban mindenekelőtt egy másik, a rövid férfikabátot jelentő zakó-hoz többé-kevésbé hasonló értelmű szót ajánlok olvasóink figyelmébe: ruha. Ez a szó is elsősorban valamiféle öltözéket jelent. De az a gyanúm, hogy ezt a szót hallva elég sok olvasónknak villan eszébe, hogy hoppá! A ruha is jelenthet verést, ütlegelést is! Egészen bizonyos, hogy sokan hallottak - vagy mondtak is - már effélét: "Kezdődik a mérkőzés; meglátjátok, nagy ruha lesz!", "Ha még egyszer szemtelenkedsz, jól megruházlak!" stb.
Akiknek ilyen mondatok jutnak eszükbe, helyes nyomon járnak. Azért gondolom, hogy aránylag sok ilyen olvasónk van, mert a ruha szónak ez az értelme nemcsak a 20. század vége felé alakult ki, mint a zakó-é, hanem már a század elején. Az úgynevezett tolvajnyelvi szótárak már akkor feltüntették a tolvajnyelv - más kifejezésekkel: argó, fattyúnyelv - szavai között a ruha szót is 'verés' értelemben. Benne van már a ruha szónak ez a jelentése nyelvünk hétkötetes, nagy értelmező szótárában is, amely 1958-1962 között jelent meg.
No igen, de előbbre jutottunk-e ezzel? Számít-e valamit, hogy amint a zakó napjainkban verést is jelent, úgy a ruha is jelenti ugyanezt, sőt nem is csupán néhány évtizede, mint a zakó, hanem már vagy száz év óta?
De még mennyire, hogy előbbre jutottunk! Már szinte ott vagyunk a célnál! A ruhá-ról ugyanis, amely nem a németből került hozzánk, mint a zakó, hanem valamelyik szláv nyelvből - a bolgárban, csehben, horvátban, lengyelben, szerbben, szlovákban, szlovénban egyaránt megtalálható a szó valamilyen hasonló értelemben -, már tudjuk, hogy az 'ütés, verés, eltángálás' jelentéshez eredetileg semmi köze sincs, hanem az csak utólag tapadt hozzá, mégpedig a cigány nyelvnek valamelyik változatából. Nem véletlen, hogy a 20. század első felének tolvajnyelvi szótárai a ruha mellett a ruhi változatot is feltüntetik. Még ilyen szót is találunk például A magyar tolvajnyelv szótára című, 1930 körül megjelent munkában: ruhizni, azaz 'megverni'. Ezek a szavak a 'dorong, bunkó, nagy bot' jelentésű cigány rulyi, ruhi szóból származnak, s a hangalakjukbeli hasonlóság alapján kapcsolódtak hozzá pár évtized alatt a ruha, ruház szavakhoz.
Ezek után már összegezhetünk! Hogyan fejlődött ki nyelvünkben a 'verés' értelemben használt zakó? Úgy, hogy öltözékfélét jelentő ruha szavunk jelentésköre népi szóértelmesítés, úgynevezett népetimológia révén kiegészült a cigány eredetű, hasonló hangzású ruhi szónak 'verés' jelentésével, majd ezt a jelentést az utóbbi egy-két évtized során - különösen a sportnyelvben és a bizalmas nyelvhasználatban - megörökölte a ruha egyik rokon értelmű megfelelője, a zakó is.