Anyanyelvi őrjárat

Jó-e zakót kapni? Attól függ, kinek. Aki szerint a kérdésbeli zakó nem más, mint az öltöny egyik fontos, a nadrágot kiegészítő része, vagyis a kiskabát, az bizonyára úgy válaszolna, hogy igen, nagyon is jó zakót kapni, hiszen ezzel is gazdagodik az ember ruhatára. Aki ellenben tudja, hogy ebben a kérdésben a zakó nem valamilyen ruhadarabot, hanem egy jókora, kiadós verést, illetőleg sportversenyen elszenvedett súlyos vereséget jelent, az ennek ismeretében aligha válaszol igennel.

EgyébGrétsy László2004. 08. 27. péntek2004. 08. 27.
Anyanyelvi őrjárat


Szerencsére ezt a kérdést csak én találtam ki, azazhogy én fogalmaztam meg így, hogy kellőképpen érdekes legyen írásom címe. A budapesti Rácz Frigyes, aki cikkem megírására ihletett, sokkal célratörőbben fejezte ki, amit szeretne megtudni, mégpedig így: "Honnan ered a 'verés' értelemben használt zakó ?"
Azt tehát most már mindnyájan tudjuk, hogy a zakó szó, amelyet egyébként a németből vettünk át a 19. század végén - mégpedig az említett ruhadarabot jelölő értelmében -, bizonyos helyzetekben, szövegkörnyezetben, leginkább a szólásszerű zakót ad, zakót oszt, zakót kap szókapcsolatokban verést, vereséget jelent, legalábbis a bizalmas társalgási nyelvben. Olvasónk jogosan firtatja, hogy honnan s hogyan szerezte szavunk ezt a furcsa, hozzá nem illő jelentését.
Válaszomban mindenekelőtt egy másik, a rövid férfikabátot jelentő zakó-hoz többé-kevésbé hasonló értelmű szót ajánlok olvasóink figyelmébe: ruha. Ez a szó is elsősorban valamiféle öltözéket jelent. De az a gyanúm, hogy ezt a szót hallva elég sok olvasónknak villan eszébe, hogy hoppá! A ruha is jelenthet verést, ütlegelést is! Egészen bizonyos, hogy sokan hallottak - vagy mondtak is - már effélét: "Kezdődik a mérkőzés; meglátjátok, nagy ruha lesz!", "Ha még egyszer szemtelenkedsz, jól megruházlak!" stb.
Akiknek ilyen mondatok jutnak eszükbe, helyes nyomon járnak. Azért gondolom, hogy aránylag sok ilyen olvasónk van, mert a ruha szónak ez az értelme nemcsak a 20. század vége felé alakult ki, mint a zakó-é, hanem már a század elején. Az úgynevezett tolvajnyelvi szótárak már akkor feltüntették a tolvajnyelv - más kifejezésekkel: argó, fattyúnyelv - szavai között a ruha szót is 'verés' értelemben. Benne van már a ruha szónak ez a jelentése nyelvünk hétkötetes, nagy értelmező szótárában is, amely 1958-1962 között jelent meg.
No igen, de előbbre jutottunk-e ezzel? Számít-e valamit, hogy amint a zakó napjainkban verést is jelent, úgy a ruha is jelenti ugyanezt, sőt nem is csupán néhány évtizede, mint a zakó, hanem már vagy száz év óta?
De még mennyire, hogy előbbre jutottunk! Már szinte ott vagyunk a célnál! A ruhá-ról ugyanis, amely nem a németből került hozzánk, mint a zakó, hanem valamelyik szláv nyelvből - a bolgárban, csehben, horvátban, lengyelben, szerbben, szlovákban, szlovénban egyaránt megtalálható a szó valamilyen hasonló értelemben -, már tudjuk, hogy az 'ütés, verés, eltángálás' jelentéshez eredetileg semmi köze sincs, hanem az csak utólag tapadt hozzá, mégpedig a cigány nyelvnek valamelyik változatából. Nem véletlen, hogy a 20. század első felének tolvajnyelvi szótárai a ruha mellett a ruhi változatot is feltüntetik. Még ilyen szót is találunk például A magyar tolvajnyelv szótára című, 1930 körül megjelent munkában: ruhizni, azaz 'megverni'. Ezek a szavak a 'dorong, bunkó, nagy bot' jelentésű cigány rulyi, ruhi szóból származnak, s a hangalakjukbeli hasonlóság alapján kapcsolódtak hozzá pár évtized alatt a ruha, ruház szavakhoz.
Ezek után már összegezhetünk! Hogyan fejlődött ki nyelvünkben a 'verés' értelemben használt zakó? Úgy, hogy öltözékfélét jelentő ruha szavunk jelentésköre népi szóértelmesítés, úgynevezett népetimológia révén kiegészült a cigány eredetű, hasonló hangzású ruhi szónak 'verés' jelentésével, majd ezt a jelentést az utóbbi egy-két évtized során - különösen a sportnyelvben és a bizalmas nyelvhasználatban - megörökölte a ruha egyik rokon értelmű megfelelője, a zakó is.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek