Anyanyelvi őrjárat

Nyelvünk, mint ezt ma már mindenki tudja, egyre változik. Amióta már hivatalosan is az Európai Unió tagjai vagyunk, bizonyára még az eddiginél is szédítőbb gyorsasággal, bár ezt igazolni még nemigen lehet. Mivel mind több idegen szó, kifejezés is felbukkan, sőt rövid idő alatt polgárjogot nyer, sokan már új nyelvújítás szükségességéről beszélnek, nem is ok nélkül. Ezzel a nézettel magam is egyetértek, de nem olyan sodró erejű, egész nyelvhasználatunkra kiterjedő mozgalmat szorgalmazva, amilyen a 19. század eleji, Kazinczy nevével fémjelzett nyelvújító mozgalom volt, hanem a tudományágak, szakmák, szakterületek erre fogékony, jeles képviselőit biztatva saját szakterületük nyelvhasználatának, szókincsének megmagyarítására, s ilyen módon való korszerűsítésére. Szerintem azért van erre szükség, mert "Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem", ahogy ezt Magyarság című röpiratában Bessenyei György, a felvilágosodás egyik vezéralakja megfogalmazta, napjainkban viszont azt tapasztaljuk, hogy némely tudományt a benne használatos töméntelen idegen szó,  kifejezés és rövidítés miatt jószerével már nem is lehet magyar nyelven művelni.
Mostani írásomban azonban nem erről szólok, hanem - mint aki mindenben igyekszik a jót, az értékeset, az elismerésre méltót is megtalálni - azt próbálom igazolni legalább néhány példa erejéig, hogy valamiféle ösztönös nyelvújítás ma is megfigyelhető nyelvhasználatunkban. Nem feltétlenül idegen szavak magyarítására gondolok, hanem egy-egy olyan új nyelvi forma elterjedésére, amely nem valamiféle központi kezdeményezésre, hanem csendesen, ahogy a sportnyelvből eredő kifejezéssel mondják: fű alatt gyökerezett vagy gyökerezik bele éppen ezekben az években nyelvhasználatunkba. Felsorolok néhányat e csendes nyelvújítás példái közül!
Elérhetőség
Látszólag nehézkes, valójában azonban nagyon hasznos új szó. Két-három éve még csak elmarasztalólag említették, akik egyáltalán felfigyeltek rá. De azóta is egyre terjed, s nem csoda, hiszen ha valaki azokat az adatait adja meg, amelyek segítségével levélben, telefonon, fax útján (újabban így is halljuk, olvassuk: távmásolatban!), e-mailen (azaz drótpostán, villámpostán) vagy bármilyen más úton el lehet érni, ezeket a legegyszerűbben így jelölheti meg: elérhetőségeim.
Fejvadász
Aligha kétséges, hogy az angol head-hunter (ejtsd: hedhantör) magyar megfelelőjeként jött létre. Bár idegenszerű szemlélet villan ki belőle, hiszen magyar embernek sosem jutna eszébe emberekre vadászó, fejüket levágó és trófeaként gyűjtő indián, maláj stb. harcost jelentő szóval illetni azokat, akik megbízásból tehetséges, jól képzett munkaerőt kutatnak fel, mégis mellette szól, hogy bár a korábbi állásközvetítő szó ma is él nyelvünkben, annak jelentése lényegesen különbözik ezétől. Érthető tehát a fejvadász gyors népszerűsödése.
Fekvőrendőr
Néhány év alatt közkedvelt szóvá lett. Akik mégsem ismernék, azok számára, íme, itt a jelentése: ' a gépkocsikat lassúbb haladásra kényszerítő, keresztirányban kiépített domborulat, borda alakú púp'. Ez is angol mintára készült. Nyelvünkben mindmáig bizalmas színezete van.
Honlap
A valamely világhálós szolgáltatás kezdő képét, tájékoztató oldalát jelentő angol home-page (ejtsd: hómpédzs) szellemes népi magyarítása. Jött, látott és győzött.
Lakik
Például ebben: "... a toronyban három harang lakik". Ennek hallatán sokan még fölkapják a fejüket, mert furcsának érzik azt a megfogalmazást, amely szerint egy harang egyáltalán lakhat valahol. Ha azonban arra gondolunk, hogy ez a kifejezési forma egyrészt sokkal színesebb, mint a helyette kínálkozó van, található, másrészt pedig voltaképpen ugyanúgy megszemélyesíti a harangot, mint amikor azt mondjuk: misére, temetésre stb. szól a harang, talán menten elpárolog az idegenkedésünk. Mindenesetre a lakik ilyen használatát korábban bíráló levelek helyét postámban egyre inkább az e használatot elismerők, dicsérők veszik át.