Az ügynök talánya

Mert akkor jöhet.  Amikor először becsöngetett, már lehetett tudni, hogy ő nem az az ügynök, akit kötelező olvasmányként menetrendszerűen meggyűlölt egy korosztály, de még csak nem is a manapság osztódással szaporodó, lombikban fogant, huszonéves, színes zakós, aki pilótajáték-szerűen gyűjti a pontokat.  A Gyuri bácsi tényleg Gyuri bácsi, mint később kiderült, még sokkal inkább bácsi, merthogy 1925-ben született, aztán Kiskunhalason tanulgatott, ameddig a család bírta. A háború után jobb híján rendőrnek állt, s egészen a hadnagyságig, Szombathelyig, Zalaegerszegig, Tapolcáig - és 1956-ig vitte. Akkor kérte a leszerelését. Azt nem akarta végigcsinálni. Először a "tisztaságszappangyárba" vették fel, a hórukkmunkások főnökévé, aztán Rákospalotára került a Növényolajgyárba, szállítási előadónak, majd osztályvezetőnek. Az Elidában, amelyből később a Caola lett, huszonnyolc évet húzott le.

{p} Közben leérettségizett, majd elvégezte a közgázegyetemet, megnősült, nevelgette a fiát. Csöndes, szolid, kádárista karriertörténet volna ez egészen 1985-ig, amikor egy esztendőben vesztette el anyját, anyósát - és a feleségét. Egyedül maradt. Kicsit azért megnősült, gyorsan el is vált, aztán Tahiba költözött, édesanyja házába, és építkezni kezdett. Miért ne? Még alig múlt akkor hatvanéves. Azt mondja, egy idő után már nem volt elég neki a kert művelgetése, ráadásul nyugdíjas is lett, amit végképp nem bírt. Azt a semmittevést. Aztán egyszer meglátott egy hirdetést, amelyben nemzetközi biztosítótársaság keres fiatal agilisakat. Hatvanöt évesen állt be. Először amolyan bolyongós ügynök volt, akit utálnak, mert becsönget. De őt nem dobták ki. És nem a kora miatt. Aztán egyszer betévedt egy boltba, gyorsan kötött egy-két biztosítást, s azóta Rozálka Tahiban vele lakik. Hetvennégy évesen vette feleségül. A Rozálka pedig már egy új generáció, mert ért a számítógépekhez, és szépen átveszi az ügyfélkört, ha egyszer Gyuri bácsi elfárad. Nem mintha. Nem tudja pedig, meddig bírja. Hetvennyolc évesen néha már előfordul, hogy meg kell állni a lépcsőfordulóban, ha a negyedikre igyekszik. Még gyerekkorában írta az első versét, meg is jelent. Azóta ír. Könyve még nincs, nem azért csinálja. Úgy hívják, hogy Mosonyi György, tessenek megjegyezni. És még csak hetvennyolc éves.