Ki bontja le az életveszélyes házat?

Ráérős katasztrófahelyzet. Nem véletlenül nevezik így a martinsalakos házak problémáját, amely ezer ingatlant érint az ország északi vidékén. Azért éppen itt, mert az Ózdi Kohászati Üzemek adta el annak idején, 1983 és 1992 között olcsón, de a vevőket félrevezetve, az építkezésre valójában alkalmatlan martinsalakot. Ez az anyag ugyanis, amit többnyire homokos kavics helyett kevertek az alapba, visszafordíthatatlan romboló folyamatot indít el. A salakbeton előbb megrepedezik, majd szétporlad, az épületek jó részét a földdel kell egyenlővé tenni.
Az állami kárenyhítés negyedik éve tart, és már a negyedik módszert próbálják ki, hogy kevésbé pazarlóra és kevésbé hosszadalmasra találjanak. Idén másfél milliárd forint jut a "salakbomba" hatástalanítására. Nagy kérdés, kire hárul a menthetetlen házak bontása, s mi legyen azután a telkek sorsa.

Állítólag rákkeltő
- Gázos, kénes szag van idebenn, főleg esős időben. A mérnökök azt rebesgették, hogy állítólag rákkeltő - mondja Suha Györgyné a repedezett lépcsőn álldogálva. Tavasszal műtötték. Egyre gyakrabban jut eszébe, baját a salakbetonból távozó gázok is okozhatták. A szentdomonkosi család 1991-ben építkezett. Az olcsó salak hamar dolgozni kezdett, megjelentek a jellegzetes, pókhálószerű repedések. A szakemberek 2001-ben még C kategóriába sorolták otthonukat, átfogó szerkezetmegerősítést javasoltak. Tavaly márciusban már életveszélyessé nyilvánították az épületet, azonnali kiköltözést és bontást rendeltek el.
- Mondták, menjünk albérletbe, de nincs nekünk arra pénzünk, hiába fizetné a felét az önkormányzat - jön elő az egyik felnőtt fiú is. A házat kilencen lakják. A halványkékre meszelt falakon fejmagasságban két centiméter széles repedés fut körbe. Az egyik szobából az udvarba látni egy lépcsőzetes résen át, mert a téglák közül kipergett a habarcs. Télvíz idején ruhástul feküdtek le aludni, s bár a réseket ronggyal tömték be, mégis bevert a hó.
{p}
- Hogy létezik, hogy az egyiknek engedik, hogy maga bontson, a másiknak meg nem? Olyan is akad, aki már régen Egerben lakik, az itteni háza meg ugyanúgy áll. Ha évekig nem döntenek az ügyünkben, akkor talán várjunk türelmesen, amíg ránk dől a fal? - ömlik a panasz a károsultakból.
Mutatják a szomszédos házat, a tulajdonos rombolta le; igaz, az alapot nem verte szét, abban derékig érő gyom tenyészik. Arrébb elhagyott homokbánya, oda hordják a martinsalakos építmények veszélyes anyagnak számító törmelékét. A közelben új házak magasodnak, negyvenmillió forintba került egy-egy. Még az első körben épültek, amikor a Baumag volt a fővállalkozó.
Suha Györgyék már kiszemeltek maguknak egy másik házat, de a kárenyhítés jó egy éve megakadt. A szentdomonkosi képviselők úgy határoztak, hogy a hivatal nem vállalja az építmény lebontását, s nem veszi át az üresen maradt telket sem. A körjegyző ennek szellemében elutasította a károsultak támogatási igényét. Suháék erre fellebbeztek, s a Heves Megyei Közigazgatási Hivatal, majd a megyei bíróság is nekik adott igazat.
{p}
Koncnak odadobott jegyzők
A Belügyminisztérium Jogi Főosztályának vezetője 2003 júniusában kelt levelében így vélekedett az ügyről: "A használt lakást vásárló tulajdonosok támogatásának feltétele, hogy az illetékes települési önkormányzat megszerezze a visszamaradó ingatlanok tulajdonjogát. Ha a feltétel valamilyen okból nem valósul meg - akár azért, mert a képviselő-testület az ingatlant nem fogadja el -, e támogatási formában a károsult nem részesíthető." A közigazgatási hivatal tehát elrendelte a kártérítés kifizetését, s az összeg meg is érkezett a község számlájára - és több mint két hónapja ott pihen. A szentdomonkosi önkormányzat ugyanis az Alkotmánybírósághoz fordult, mondván, nincs pénze a bontásra. Míg a döntésre várnak, Suha Györgyék sem juthatnak hozzá a pénzükhöz, s mérgelődnek.
- Koncnak dobtak oda minket, jegyzőket. Odafönn azt mondják, oldjuk meg helyben a problémákat, de ha ragaszkodunk a törvény betűjéhez, az idevalósiak elevenen megnyúznak bennünket - csóválja fejét Maczkó Ferenc tarnaleleszi körjegyző, aki évek óta nagy igyekezettel intézi a martinsalakos ügyeket. Teszi ezt azért is, mert Tarnaleleszen, Szentdomonkoson és Fedémesen több mint félszáz károsodott házat jelentettek be a határidőig, 2002 elejéig. Eddig 24 ingatlan ügye oldódott meg, kettő függőben van.
A jegyzőt bosszantja, hogy egész "üzletág" alakult a kárenyhítési szabályok kijátszására. Az ózdi tulajdonosok például Egerben vesznek használt lakást, aminek árából később kettőre is futja a kohászvárosban. A hevesi falvakban olyan "szakértőket" fogadnak, akik túlértékelik a megvásárolni óhajtott használt házakat, így több kárenyhítést igényelhetnek. Az egyik értékbecslő tevékenységét olyan ártalmasnak tartják, hogy a tarnaleleszi polgármester büntetőfeljelentést tett ellene csalás kísérlete miatt.
A 2004. július 13-i rendeletmódosítás lehetőséget ad az önkormányzatoknak, hogy ne fogadják el a bontásra ítélt ingatlanokat, így azok ingyenesen állami tulajdonba kerülnek. Ilyesmi előfordult néhány éve is, és azóta is ott gazosodnak a Kincstári Vagyonigazgatóság kezelésében levő területek.
- Akik a jogszabályokat hozzák, elefántcsonttoronyban ülnek - véli Maczkó Ferenc. Ezen a vidéken ugyanis magasabb a bontási költség, mint amennyit a házhely ér. A kincstár korábban meghirdetett öt-hat telket, egyetlenegy kelt el közülük potom 170 ezer forintért.
Suha Györgyék dolgán egyébként nagyot lendíthetne a rendelet módosítása, hiszen telkük az államé lenne. Az új szabály azonban csak az el nem bírált ügyekre vonatkozik. Az övéké pedig elbíráltnak számít, hiszen - talán pechjükre - a pénzük is megérkezett...
{p}
Új épület, kisebb komfort
- Úgy pattog ez éjszaka, mintha bombák esnének lefelé - néz az ég felé Guba Imréné. - Ott jöttek be télen a patkányok, ni - mutat a nagyszoba sarkában feketéllő lyukra. A szomszédos helyiségben beszögezték az ablakokat, mert jó hónapja, a nagy esőben mindkettő bezuhant a szobába. Vederrel szedték fel a vizet. Végül rögzítették a behasadt kereteket jó erősen, kétszázas szöggel.
A férj ritkán szól, a szíve táját markolja inkább. Kétszer volt infarktusa. Az otthonukat 1986-ban építették, 180 centiméteres alapra húzták fel a falakat. "Az atom nem szedi szét!", mondogatták, miközben a betonba lapátolták az Ózdról hozott salakot. Az első, pókhálószerű repedések hat éve futottak szét. A négytagú család most az életveszélyes ház konyhájában lakik. Vizük nincs, a fúrott kutat betemettették, mert a nedvesség árt a salaknak.
- Kinéztem már a házat, amit megvennénk. Csak a gázt kellene belőle kiszedni - jelenti ki határozottan az asszony. A júliusi rendeletmódosítás szerint ugyanis a károsultak nem vásárolhatnak a korábbinál magasabb komfortfokozatú lakást. Az a tágas kockaház pedig, amibe Gubáék költöznének, gázos, központi fűtéses. Vagyis összkomfortos, és ez a baj...
Kikanyarodunk a főutcára, Guba Imréné jókora, kétszintes épülethez vezet. Halk szavú özvegy nyit kaput.
- Ez lenne a lányom szobája, ez meg a fiamé - kalauzol a károsult. - Ilyen otthonom lehetne, ha a jegyző engedné - villan haragosan az asszony szeme. Tekintete a falakat pásztázza körben, ahol a fűtéscső fut. Ha leszerelnék, s a kazánt kivennék, megszűnne az a fránya összkomfort. Mindjárt elhárulna az akadály...