Még csomagol a háztáji üzem

A 4-es főút ceglédi körforgalmából Nagykáta felé veszem az irányt. Mindjárt balra világoskék táblát pillantok meg, rajta fehér felirat: Háztáji Tejüzem, alatta kisebb betűkkel, Csipkó Istvánné.

EgyébT. Dögei Imre2004. 08. 20. péntek2004. 08. 20.
Még csomagol a háztáji üzem

Vajon kik lehetnek e bátor emberek? - ötlik fel bennem a kérdés. Hiszen az unióban milliárd literekben mérik magukat a tejipari multik, de itthon is évente több száz millió literes teljesítményű az a féltucatnyi, zömében külföldi érdekeltségű tejipari vállalkozás, amely kézben tartja a magyar tejgazdaságot.
Ezek a gondolatok forognak a fejemben, miközben a mini tejüzemhez közelítek. Épületei újak, láthatóan elkülönülnek a mögötte lévő egykori téesz-istállótól, meg a távolabbi, jó karban lévő tanyaháztól. Délutánra jár már az idő, a hőségben áll a levegő, minden mozdulatlan. Még a kutyák is lustán szemlélődnek, mígnem előkerül a gazda, Csipkó István. Felesége éppen Szolnokra ment valamiért.
- Nincs képviselete a magyar tejnek - vág mindjárt a téma közepébe, amikor megtudja, honnan jöttem. - Mert ha lenne, akkor úgy tennének a hatóságok, mint ahogyan az nemrég a cukorimport szabályozásával történt. Most hívott telefonon az egyik fővárosi kereskedő partnerünk: ne haragudjunk, de egyelőre nem kell neki a mi tasakos tejünk nyolcvan forintért, amikor a szomszéd üzlet literenként hatvan forintért kapja a külföldi, dobozos tejet.
A jó erőben lévő férfit aligha vigasztalná, ha most az EU "alapszabadságainak" egyikéről, az áruk szabad áramlásáról kezdenék papolni, ami mellesleg nem is az újságíró dolga. Inkább a történetükről faggatom.
- Juhász volnék én eredetileg - kezdi huncut mosollyal. - Lényegében a juhászat bevételéből lett a tejfeldolgozó, rég letettem már a juhászkampót.
{p}
Évtizede is van már, hogy a juhászkodásról a tejtermelésre váltottak. Ötven tehenük volt, és tejbegyűjtéssel is foglalkoztak. Volt úgy, hogy napi kétezer liter birka- és ötezer liternyi tehéntej is összejött. Ám az ezredforduló táján egyre nehezebben vették meg tőlük a nyers tejet a nagyobb tejipari vállalkozások. "Benne volt a levegőben, hogy nem kell az általunk gyűjtött tej" - fogalmaz a házigazda. Ekkor jött az ötlet: úgy tudnak megélni, ha feldolgozva és csomagolva maguk adják el a tejet.
- Az üzem harmadik éve működik, még néhány kisebb átalakítás, és megfelel majd az uniós élelmiszer-biztonsági követelményeknek is - hallgatom a hűtők, szeparátorok és pasztőrözők társaságának hűvösében.
Csipkóéknak nincs már tehenük, ellenben bérelt tejszállító autóval gyűjtik be a tejet egészen Jászboldogházáig és Jánoshidáig - tudom meg immár Csipkónétól a miniüzem "lelkétől." Csaknem kétszáz, közelebbi és távolabbi kuncsaftjuk van. Zömében olyan tehenes gazdák, akiknek pillanatnyilag más esélyük nincs a megélhetésre. Havonta számolnak el a fogyatkozó számú tehéntartóval, hiszen literenként 46-50 forintért veszik tőlük a tejet, s ez nagyon kis pénz - ismeri el az asszonyka. De övék a beszállítás, a csomagolás, a hűtés, a boltosoknak való eladás, a kiszállítás, valamint a hatósági követelményeknek történő megfelelés költsége és kockázata. Mind nehezebben ugyan, de tartja magát a háztáji tejüzem. A Csipkó család legtöbb tagja is itt dolgozik. Most legfeljebb napi négyezer liter tejet csomagolnak, de az üzem képes lenne akár tizenötezerre is.
- Nem bánták meg? - bukik ki belőlem a kérdés.
- Nem! - válaszol egyértelműen a házigazda. - Mi mindig előre, s nem hátrafelé nézünk. Reménykedünk. Nekünk is lesz helyünk a magyar tejpiacon.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek