Nemezművészek tábora

Nagy Mária és Vidák István több mint húsz éve foglalkoznak a nemezzel és a hozzá kapcsolódó hagyományokkal - az ő munkájuk eredményeképp jött létre 1984-ben az első olyan találkozó, ahol eszmét cserélhettek a nemezeléssel foglalkozó szakemberek az egész világról. A következő években már nemcsak konferenciákra gyűltek össze, hanem műhelyeket is szerveztek, ahol tanulhattak egymástól a különböző országok nemezkészítői. A világtalálkozó időközben elvándorolt más országokba, megjárta Norvégiát, Svédországot, Angliát - most, a húszéves jubileumra visszatért Magyarországra.
- A nemez tulajdonképpen összegubancolódott szőr - magyarázza Vidák Anna, a szervező házaspár fiatalabb lánya, aki maga is élethivatás-szerűen foglalkozik a nemezzel. - Nagyon sok helyen használják, a készítése még egyszerűbb, mint például a fonás. Ha körülnézel, látod majd, hogy a táborban főleg nők vannak. Már maga a módszer is több mint kellemes: a meleg szőrt langyos szappanos vízzel kell dédelgetni, simogatni. Van az anyagnak egy olyan tulajdonsága, hogy felveszi a test hőmérsékletét, szinte lélegzik - kicsit az anyaméhhez hasonlítható.
- A nemez alapanyaga tiszta gyapjú - magyarázza Nagy Mária -, és ezen kívül más szinte nem is kell hozzá. Ahol van birka, rögtön neki lehet kezdeni - a svájci parasztasszonyok például tömegével tanulták ki a nemezkészítést, mert a gyapjújuk nem elég ahhoz, hogy piacra vigyék, kidobni viszont nem akarják. A nemez népszerűségének ez is az oka: könnyen készíthető, akár két-három éves kortól oktatható. A legtöbb emberben van kreativitás, azt pedig ki szeretné élni. A mai világban erre nem sok alkalom van. A háziasszonyok, a gyerekek, a pedagógusok is ezt szeretik benne - de van nálunk főiskolát végzett formatervező is. Mert a nemez tulajdonságai kedvezőek, jól befogad más anyagokat, tehát az iparművészetben is fel lehet használni. Van nemezből készült menyasszonyi ruha is.
{p}
A tábor lakói olyan műhelyekben dolgoznak,  ahol különböző nemeztárgyak technikáit sajátíthatják el - van például sapka-, amulett- és játékkészítő műhely, mindegyik a maga specializált oktatójával. Külön műsorszám a nemezsátorprogram - itt a tradicionális jurták készítésének módjával jöhet tisztába az, akit ez érdekel. A dolog szét van bontva külön részfeladatokra, és a Kirgizisztánból származó tanítók tolmácsok segítségével okítják a nemzetközi társaságot. Külön szakma a faváz összeácsolása, a faágak lehántása, puhítása, hajlítása és összeillesztése. A sátrat fedő nemezanyag elkészítése ismét egy új lecke. A takarót szőtt szalagokkal tartják a helyén, amelyeknek az elkészítése nagy szakértelmet követel. És akkor ne feledkezzünk el a gyékényszőnyegről, ami az oldalfal körül fut, lehetővé téve a szellőztetést a nemeztakaró megemelésével, egyben kívül rekesztve a nemkívánatos rágcsálókat. Ez utóbbit például Kendzse tanítja, aki nem mellesleg gyógyító is, és ráérő idejében hagymával masszírozza a civilizációban elpuhult táborlakókat.
- Micsoda? Szirti sas? Jött még egy? - kiált Nagy Mária a telefonba, láthatóan azt sem tudja, hol áll a feje. A találkozó kísérőprogramjai közé népzene és tánc is tartozik, nem is szólva a különböző tűzfújókról vagy a szirti sasos vadászati bemutatóról. Nagy Mária talán annak örül a legjobban, hogy a nemezkészítés - amelyet állami képzésben nem oktatnak Magyarországon - talán most mégis valamiféle elismertséget nyerhet.
- Külföldön mindenütt elfogadja a hivatásos iparművész is a nemezt, csak nálunk nem sikerült elérni, hogy oktathassuk például az Iparművészeti Egyetemen. Gyanakodva tekintenek rá: ez biztos valami népművészet - mondja lehangoltan Nagy Mária. - Ugyanakkor most a találkozó kapcsán kiállításunk lesz az Iparművészeti Múzeumben és a Nemzeti Galériában is, ez mégis valamiféle elfogadás felé mutat. A nemezkészítés végül is a mi kultúránk része - máshol mégis hamarabb felismerték a jelentőségét.