Repülés földön és égen

Javában tart a magyar futballbajnokság, már három fordulón is túljutott a csapatok többsége, és - ahogy az már lenni szokott - lezajlott az első edzőváltás is. Ha úgy vesszük, akár még jogosnak is tűnhet Gálhidi György felállítása a Honvéd kispadjáról, elvégre a kispestiek két vereséggel rajtoltak, és kikaptak az UEFA-kupában is. Ellenben ha picit az eredmények mögé tekintünk, már megkérdőjelezhetjük az olasz főmágnás, Piero Pini döntését: a lengyelországi egygólos vereség igencsak hízelgőnek mondható, az aranyesélyes Debrecentől elszenvedett 2-1-es kudarc tökéletesen belefér, a pécsi 1-3 meg a játékosok fáradtsága miatt következett be, hiszen akkor tért haza a csapat az UEFA-meccsről - 75 percig így is vezetett a Honvéd. Pini tulajdonost azonban csak az eredmények érdeklik (ezért még megróni sem lehet), így az egyik hétfő délután egy laza beszélgetés végén kirúgta Gálhidit. A kispesti viszonyokra jellemző, hogy Pini társa, Kiss Zsolt csak utólag értesült az eseményekről... Persze Gálhidi Györgyöt már a nyáron meneszteni akarta Pini, ami picit rosszul esett a kispesti szurkolóknak, elvégre edzőjükkel másodosztályú bajnokságot nyertek, továbbá kupadöntőt játszhattak. Gálhidi akkor, az utolsó pillanatban, maradhatott, de várható volt, hogy az első adandó alkalommal repül - és az ürügy a három vereség miatt igen gyorsan megvolt.
Ha csak erről az esetről tudunk, még azt is mondhatnánk, hogy belefér, elvégre a tulaj rendeli a zenét. Csakhogy Pini korábban kirúgta a csapatból a kapus Molnárt, aztán Hamart, majd a másik kapus Silhavyt, és nem akarta kifizetni Horváth Pétert sem. Továbbá elment Gál ügyvezető is, aki elárulta: utolsó kispesti estéjén szembeszegült Pinivel. Hiába, nem könnyű ember az olasz. Olybá tűnik, mintha tudatosan züllesztené a csapatot, holott inkább csak spórol - más kérdés, hogy így a kiesés ellen küzd majd a Kispest. Szóval ne lepődjünk meg, ha a következő hetekben kirúg még egy-két játékost a csapatból, újra edzőt vált, netán egyszerűen kitiltja a stadionból a halkabban éneklő szurkolókat...
Hogy mégis korrektségről beszélhetünk a történtek miatt, az a régi és az új szakvezetőnek köszönhető. Gálhidi György ugyanis nem sértődött meg, hanem minden hasznosat elmondott az együttesről utódjának, Bognár Györgynek, aki szívesen vette a tanácsokat, és első meccsén máris pontot szerzett az esélyesebb ZTE ellen.
{p}
Igaz, ez még csak a kisebb meglepetések kategóriájába tartozott - sokkal inkább csodaszámba ment, hogy a rajton legázolt Győr nyert Debrecenben, a dobogóra esélyesnek tartott Vasast megalázták Békéscsabán, az utolsó pillanatban összeálló Diósgyőr pedig partiban volt a Fradival. Szegény miskolciaknak eddig nem volt szerencséjük, a lelkesedés még nem ért pontot, ám ha így folytatják, harcban lehetnek a bennmaradásért - és ez igen nagy szó, hiszen a bajnokság előtt egy nappal még három játékos alkotta a keretet (félő volt, hogy a szertáros nénit ezentúl balszélsőként alkalmazzák).
És van itt egy másik keret is, amely szintén nehezen szokott összeállni, de legalább nyer. Most például Skóciában nyert, előtte meg Németországban, és ez a magyar labdarúgó-válogatott esetében már igen hoszszú sorozatnak számít. Igaz, Szabics Imre sérültet jelentett (hm-hm, állítólag a Stuttgartban mégis teljes értékű edzéseket végzett...), Dárdai Pált meg nem lehetett elérni (hagytak neki üzenetet, de a berlini légiós nem jelentkezett), ám most nagy meglepetésünkre másik tizenöt focista nem mondta le a válogatottságot. Nem bántuk volna, ha Torghelle Sándor valamilyen isteni sugallatra kihagyja ezt a meccset, mert megsérült, és így komoly veszélybe került a helye klubcsapatában, a Crystal Palace-ban is. A mérkőzéssel sokat már nem érdemes foglalkozni, a magyarok, váratlanul jó játékkal, 3-0-ra győztek, Huszti Szabolcs kettőt vállalt (a másodiknál alighanem kivégezte a jobb felsőben szendergő pókot), a harmadikat meg - amúgy finn módra - a skótok hozták össze. Ámult is Európa, hogy a még mindig lesajnált magyar válogatott ilyen simán nyert egy jóval magasabban jegyzett csapat otthonában, és megijedtek a szeptemberi világbajnoki selejtezőre készülő horvátok is. Volt is ok az ijedtségre, hiszen az Eb-n is látott horvát együttes csöppet sincs jó formában, ráadásul ne feledjük, a két meglepetés győzelem csak bemelegítés, három a magyar igazság.
Fájdalom, ezt a magyar igazságot néhány játékos Glasgow-ból hazafelé jövet megmondta a bécsi repülőgép egyik stewardessének is. Kifejezetten mutatós volt a hölgy, egyből összenéztek a magyarok, és - ki szendén, ki macsósabban - udvarolni kezdtek. Igen ám, csakhogy egy-két beszólás túlságosan merészre sikeredett, a kisasszony meg éppenséggel értett magyarul, úgyhogy az út hátralévő részét heveny bocsánatkérésekkel tölthette a társaság (a hagyományos osztrák-magyar komaság jegyében persze gyorsan szent lett a béke).
Mi a tanulság? Egyrészt, hogy a magyar nem virág-, hanem világnyelv; másfelől pedig: Zágrábba talán érdemesebb busszal menni.