Szabadság? Az mi?

Kezdődött a pályája a balettal, Pécsett a nagy hírű Eck Imre-társulatnak volt a balerinája. Aztán felfedezte Szabó István filmrendező, és a Te című rövidfilmjével új pályára állította: elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, jöttek a sikerek filmen, színpadon egyaránt. Jászai Mari-díjas, érdemes művész lett, közben nagy sikerű könyvet írt Adj békét, uram! címmel.Most pedig kerámiázik. Ott ül a forgó korong mellett, mikor csak ideje engedi, és szobrokat álmodik, csempéket formál. Eddig tizenegy kiállításon mutatta be alkotásait a nyilvánosságnak. Amikor azt kérdeztem tőle, mivel telik a nyara, a szabadsága - a pihenés, az erőgyűjtés időszaka -, elmondta, ő bizony ilyet nem ismer. Valamikor 1993-ban voltak a férjével üdülni, 1997-ben Spéter Erzsébet meghívására elutazott Amerikába, ezzel a pihenés című fejezet nagyjából le is zárult. Játszik Budaörsön a Zarándoknőben, kisegíti népes családját, ha valahonnan S. O. S.-jelzés érkezik - no és hát a kerámia, amit sokak szerint tehetséggel űz. Újabban van egy olyan ígérete, hogy a csempéi minden eddiginél nagyobb nyilvánosságot kaphatnak, ám hogy hol lesz ez, egyelőre  titok - ha valósággá  válik, értesülünk, ígéri.
A művésznőnek egyetlen problémája van: a nap csak huszonnégy órából áll. Ha népszavazásra tennék fel a kérdést, ő arra voksolna, hogy legyen egy nap negyvennyolc óra! A javaslatot érdemes lenne megfontolni...