Törteli tanyán indul a bakterház

A törteliek ugyanis elhatározták, hogy felélesztik a faluban a régi hagyományokra visszatekintő amatőr színjátszást. A lelkes szervezkedők egyike az imént emlegetett tanya tulajdonosa, aki kézenfekvőnek tartotta, hogy az ő portája legyen a helyszíne az Indul a bakterház című regény alapján készülő előadásoknak. Lépked velem szemben a poros dűlőúton a Bendegúz-játékok ötletgazdája, Nagy István gazdálkodó, aki lakonikus őszinteséggel csak parasztnak szokta nevezni magát, most viszont parasztasszonyformát mutat. Szoknyában, fejkendőben, kipirosított arccal sandít rám a bajsza alól, alig ismerem fel, pedig találkoztunk már néhányszor. A jászkarajenői polgármestert, Heimann Gyulát viszont nem lehet megtéveszteni.
- Pista, neked milyen csókos szád van!
- Hadd öleljem meg, polgármester úr! Bár kissé büdös vagyok, most fejtem meg a tehenet...
- Akkor most mellőzzük a puszit.
A vendégek a parasztkocsmánál kötnek ki. A szerepbéli Koncz bácsi útkaparó, alias Kemencés Sándor kútfúró méri a jó törteli ágyas pálinkát. A Bendegúz banda búfelejtőt húz mellé. Ahogyan elnézem, lesz itt hangulat. De a java még ezután jön. Annak is megvan az oka, hogy miért éppen az Indul a bakterház-at tanulták be az amatőr színjátszók. A regény szerzője, Rideg Sándor Törtelen született 1903. február 12-én. Cselédsorban nőtt fel, hatéves volt, amikor elköltözött a családja Monorra. Legismertebb művét a második világháború kellős közepén írta, a legelszántabb harcok közepette képes volt olyan vérbeli vígjátékot alkotni, melyen megállás nélkül lehet kacagni. Nem véletlenül filmesítették meg 1979-ben, lubickoltak is szerepükben a kiváló művészek, Koltai Róbert, Haumann Péter, Pécsi Ildikó, Horváth Teri meg a Bendegúzt alakító kisfiú, Olvasztó Imre, akiből tehetsége ellenére mégsem lett színész.
{p}- Rideg Sándort 1964 tavaszán meghívtuk Törtelre - meséli Duttkay Lórántné, aki négy évtizedet töltött el a pedagógusi pályán, rövidebb ideig a községet is vezette, végül iskolaigazgatóként ment nyugdíjba. - Meg akartuk keresni azt a cselédházat, ahol született, de sajnos nem jártunk sikerrel. Az írónak egyébként nem sok emléke volt a faluról, hiszen gyerekfejjel elkerült innen.
Amikor darabot keresett a törteli tanyaszínház alkalmi társulata, illetve a forgatókönyvírók, elsődleges szempontjuk az volt, hogy szórakoztató történettel rukkoljanak elő. Épp eleget keseregnek az emberek a hétköznapokon, hadd nevessenek végre önfeledten, amíg az előadást nézik. Nem titkolt cél az sem, hogy felrázzák a tanyasi népet, igenis van élet a határban, és az ottaniak élni és virulni akarnak. Rögtön képbe került Rideg Sándor, a falu híres szülötte, s annak gondűző regénye.
- Ez az! Ez kell nekünk, Bendegúz! - kiáltottak fel szinte egyszerre.
Lázas szervezőmunka következett. Öszszefogott a falu, az ipartestülettől kezdve a vadásztársaságon át a nyugdíjasklubig mindenki beszállt. A rendezői feladatokat Argyelán Lászlóné, a művelődési ház igazgatója vállalta magára. Megírták a forgatókönyvet, kiválogatták a szereplőket, és hozzákezdtek a próbákhoz, megkomponálták a díszletet, összeszedték a jelmezeket. Komoly pozícióban lévő helyi és ingázó emberek várták mindennap, hogy munkájuk után átváltozhassanak színésszé. Egyebek közt alpolgármester, iskolaigazgató, földhivatali munkatárs, hivatásos katona, gazdálkodó, boltvezető, tanár, kútfúró és nyugdíjas ápolónő tanulta lázasan a szöveget és a jeleneteket. A végére ragyogóan összekovácsolódott a csapat. A tanyaszínház társulatra talált. S hagyományteremtő szándékkal az idén nyáron elindították a Bendegúz-játékokat.
Gyülekezik a közönség. Az amatőr színészek izgatottan járkálnak fel s alá az udvaron.
{p}- Szedd a lábad, Csámpás Rozi! - ragasztja rá szerepbéli nevét Homokiné Vörös Ildikóra komédiástársa, Patás, a szakadt gatyás, kalapos lókupec, azaz Antal László. S ebben a játékban ez a bájos. Összekeveredik a valósággal a kitalált történet. A nézők minden átmenet nélkül azonosítják a figurákat a helyiekkel, felkiáltanak, ha valakit felismernek a maszk mögött.
Minden kíváncsiskodó helyet foglal a szalmabálán, vagy ahogyan a szervezők nevezik: a biokarosszékben. Mi tagadás, szúrja a hátsómat, átülök a rongyszőnyeggel letakart feláras helyre. Nagy Pista halad át tehenével a gyöppel benőtt "rivaldán", meghozta a négylábú főszereplőt, Malvint. Befut az echós szekér, leszállnak róla a szereplők, elkezdődik az előadás.
Kaptafa repül ki a suszter ablakán, az üvegcserepek mellettem landolnak. Pörögnek a jelenetek, a mikroportoknak köszönhetően minden hallható. A lókupec őrjöngve siratja a megdöglött lovat; monológja végén, mintha előre betervezett dramaturgiai elem lenne, felbőg a kukoricás szélére kikötött szürke szamár. Tetszik a nézőknek.
- Uram-teremtőm, egy Banya! - kiáltja el magát Bendegúz. Mindkettő hálás szerep, sokat nevet rajtuk a publikum. Antalné Petrovics Erika iskolaigazgató jelmeze alatt párnák dudorodnak, hogy még "banyásabbnak" nézzen ki, főleg a fara. Bakos Imrét nem kellett nagyon kimaszkírozni, civilben is csibészes a nézése.
- Latabár semmi se hozzájuk képest! - jegyzi meg mögöttem félhangosan egy idős bácsi. Kritikájával persze lehetne vitatkozni, de fölösleges. A tanyaszínház arra (is) hivatott, hogy nem titkolt elfogultsággal többre értékelhessék a nézők a legprofibb teátrumoknál is, merthogy az ő szereplőik mégiscsak közülük való, hétköznapi emberek. Ezért tör ki a taps, amikor az alpolgármester hempereg a szalmában a boltvezetővel, miközben a darab Bakterét és Roziját alakítják - tegyük hozzá, igen élethűen. Rozika szoknya alól kivillanó bugyogója is mosolyt csal az arcokra.
- Itt van a Nagy Pista lucernása, legeltesd ott a tehenet! - ez a mondat nyilván nincs benne az eredeti műben, de a poén bejön, merthogy tényleg itt van a Nagy Pista lucernása a közelben.
Sok apró ötlettel fűszerezik az előadást, nem csoda, hogy ízes lesz. A lánykérés, a kísértetjárás és végül a bakterház összedőlése mind-mind jól kivitelezetett jelenetsor. A nézősereg lelkesen tapsol. Fölösleges tovább izgulni, ez sikerült. Vehetjük úgy: a hagyományteremtés elkezdődött... Czeróczki Tünde, a Törteli Gazdák Vendégváró Egyesületének elnöke is - akinek szépséges tanyája néhány órára színházzá változott - mosolyog. Producerként legfeljebb csak a kiadások miatt törheti a fejét, mert bárhogy is van, egy amatőr előadás is pénzbe kerül. A Pest megyei és a törteli önkormányzat adott ugyan százhúszezer forintot, a helyi vállalkozók is összedobtak huszonötezret, de ez az összeg kevésnek bizonyult. Pedig spóroltak, ahol tudtak.
- Folytatjuk. Vannak elképzeléseink a jövőre vonatkozóan - árulja el a producer. - Előbb azonban még egyszer bemutatjuk a Bendegúz-játékokat, augusztus 22-én, vasárnap délután öt órakor. Ekkor lesz a Tűzmadár-show is, de erről többet nem árulhatok el.
- Gratulálok, Bendegúz művész úr!
- Pista, te aztán élethű kísértet voltál!
- Hát nem is vagy olyan Banya az életben!
Néhány elkapott mondat "függöny" után. A szereplők boldogan fogadják a megjegyzéseket. Ezért is érdemes volt. Lám, milyen egyszerű az egész! Hogy kimozduljon egy falu az unalomból, ahhoz elegendő egy színjátszó társulatot szervezni. Ők majd gondoskodnak a többiről.
A törteli példa követhető.