Az irodalom perifériáján

Rózsa annyiban érintett, hogy az általam emlegetett "irodalmi és képzőművészeti folyóirat"-ban, melynek nevét tulajdonképpen le sem írtam, ugyancsak publikál. Már most jelzem: az új főszerkesztőt, akinek beköszöntőjéből idéztem is, ismerem, barátomnak mondhatom. Régen népművelő volt, mostanság verseket ír. Úgy gondoltam azonban, ez sem adhat felmentést, kritikus szavaimon erre való tekintettel sem változtathatok. Mivel Rózsa teljes levelét (terjengőssége miatt) nehéz lenne közölni, arra vállalkoztam, hogy néhány részletére reagálok. Kiemeléseim önkényesek, de ez esetben is csak a lényeges gondolatokkal foglalkozhatok.
Első idézet: "A Periféria Nagy Bandó eddig ismeretlen, szinte már félelmetes arcát mutatja felénk. Írásában gúnyos, megsemmisítő erejű csapást mér egy amatőr alkotóközösségre, az AKIOSZ-ra, s annak irodalmi lapjára a Kristályra. (...) elismerem, a folyóirat gyenge verseket is publikál, néhol rossz, javítandó színvonalú produktumokat." Itt akár be is fejezhetném. Az "amatőr" szó ugyanis nem szerepel a folyóirat címoldalán, s máshol sem. Ha pedig "irodalmi lap"-ról van szó, az "amatőr" kifejezés szóba sem jöhet. Vagy ha amatőr a közösség, akkor az "irodalom" szót kell elhagyni. A kettő együtt nem férhet meg. Amíg valami amatőr, addig nem irodalom, s ha már irodalom, akkor nem amatőr. Az amatőr talán mondhatja, hogy a megjelent versem még "javítandó", de egy irodalmi folyóiratban publikáló szerző nem. Ha pedig "néhol rossz produktumok" is akadnak, akkor a Periféria című írásom akkor is jogos és igazságos, ha ez Rózsa számára "gúnyos, megsemmisítő csapás".
Második idézet: "Mi valóban periférián élünk, minden tekintetben. Jómagam középfokú végzettséggel, nyelvtudással (angol), 117-es, átlagon felülinek nyilvánított IQ-val takarítóként dolgozom, nincs választásom; ezt ellensúlyozza, hogy alkotóvá tett a sorsom."Rózsa nem teljesen értett meg. Nem a periférián élő szegényekről írtam, hanem az irodalom perifériáján írogató, magukat mégis költőnek gondolókról. Hamvas Béla is egyszerű melósként dolgozott, még sincs semmi baj a könyveivel. Takarítóból is válhat jó költő. (Elvis Presley nem tudott kottát olvasni, de azért elég jól dalolgatott.) A 117-es IQ aligha mondható átlagon felülinek. Kiállított tesztem vagy negyvennel többet hozott a konyhára, de ezzel is egy jó erős átlaghoz tartozom, és semmiképpen nem a 180-200-as IQ-val bíró átlagon felüliekhez.
Harmadik idézet: "Az AKIOSZ több tagja hangoztatta eddig is, nem tartja költőnek magát, nem akar versenyezni a profikkal. Hobbyból, a maga és közössége örömére írogat. Mi a baj ezzel? Inkább tisztelet, semmint gúny illeti azt, aki ilyen tartalmasan tölti a szabad idejét! Felelősséggel gondolkodó emberként mondom: súlyos hiba lenne ilyen drasztikus módon elvenni a kedvüket az írástól. Jobb lenne, ha ezek az emberek inkább az alkoholhoz vagy a droghoz nyúlnának?!" A Kristályban publikáltakhoz nincs odaírva, hogy dalszöveg, s az sem, hogy vers. De: ha irodalmi folyóiratnak mondják, dalszöveget nem közölhetnek, csak verset. A verset költők írják, tetszik, nem tetszik. Költők között nincs amatőr, és nincs profi. Csak költő van. Ha pedig nincs költő, nincs vers. Illetve ha olyanok a versek, amilyenekről írtam, s amilyenekből idéztem ("néhol rosszak, s javítandó színvonalúak"), akkor valóban nem költők írták. Akkor meg miért irodalmi folyóirat a Kristály? (A kígyó már megint a farkába harapott.)
{p}
A vers írása, valamint az alkoholizálás és a drogozás között még vannak azért egyéb szabadidős tevékenységek, illetve programlehetőségek is. Például az olvasás. A könyvek forgatása. Főként a verseskötetek lapozgatása. Azonfölül pedig: ha egy amatőr a hobbiból írt verseit fölolvassa magának vagy a közössége örömére, még abban sincs baj. Esetünkben azonban ez a mintegy százötven főt számláló közösség folyóiratot csinál, azaz nyilvánossá teszi azt, amit egymás között kellene csak mutogatnia. Ettől kezdve azonban írhatnak róla, róluk, ahogy én is tettem, az alkotóknak pedig el kell fogadniuk, hogyha egyik vagy másik szerzőt lehúzzák, akár éppen én. Nem ellenükre teszem, inkább az irodalomért, a költészetért, tehát épp azért, amit a folyóiratnak is magas színvonalon kellene képviselnie. És végül: ha valaki gyalázatosan és gyengén ír, annak igenis el kell venni a kedvét az írástól, akár drasztikusan is. Mindezt azok miatt is meg kell tenni, akik a Kristályban a jobb színvonalat képviselik. Nem hiszem, hogy számukra mindegy lenne, kikkel és milyen "versekkel" kerülnek egy lapba, egy lapra.
Negyedik idézet: "...az érvényesüléshez a tehetség, a tudás, a szorgalom magában édeskevés. (...) Nekünk nem volt szerencsénk, mégsem szabad lebecsülni az ismeretlenségben élőket." Egyetértünk, a szerencse jelentős tényező egy karrier során. De: a tehetség, a tudás és a szorgalom alapvető szükséglet. Szerencsére annak van szüksége, aki valóban tehetséges. De ha nincs szerencséje, a tehetséges ember akkor is alkot, vívja a napi küzdelmeit, és ha a fióknak ír, akkor is alkot. Aztán egyszer majd eljön a szerencse is, és rátalálnak a fiók kulcsára.
Ötödik idézet: "...ha egy költő minden verssor leírásával megszenved, ha kínlódva alkot, az már régen rossz. Az érzékeny művészlélek nem az alkotás folyamatát szenvedi meg, hanem magát az életet." Lac' barátom, márpedig minden sorral és minden sorért meg kell szenvedni. Ez nem profizmus kérdése. Ilyen a műfaj. A versírás. Sorokat és szavakat rímbe szedni valóban nem túl ördöngös dolog, de amikor vers születik, véresek a könnycseppek is.
Hatodik idézet: "Lelkünk mélyéből fakadnak fel a verssorok, gondolatok, megállíthatatlanul, s ezeket kell végül tudatos szellemi munkával jó verssé, dalszöveggé formálni." Döntenünk kell, Lac': vers vagy dalszöveg? Irodalom vagy a rock? Nem mindegy, hiszen a Kristály nem rockzenei újság, hanem irodalmi folyóirat. Mondd, te mit választanál?Végül Rózsa soraival búcsúzom. Azt hiszem, ha vállalni akarjuk a műveinket (legyen közöttük rossz vers vagy jó dalszöveg), olyasmit kell leírnunk, amit Rózsa is leírt: "Nézd meg, mivé leszünk! / Most kell kiabálni! / Mért csak háttal merjünk / Tükör elé állni?" Lac', Lac', nem sértődni! Ide másolom a levél utolsó mondatát (hetedik idézet:) "Mindössze annyit kérek, olvassa végig a levelemet, s gondolkozzon el a soraimon. Köszönöm a türelmét!"