Frigiditás: ne tessék beletörődni!

Manapság elég, ha az ember, mondjuk, egy jó kis krimire vágyik, s tessék, a tizedik oldalon már részesülhet is a nyomozó(nő) felsőfokon égő szerelmi életének részleteiben. Ugyanígy járhat akár naponta, ha amerikai filmeket néz a tévében. Mert érdekes módon ezekben a filmekben mindig tökéletes az összhang a pár között, legyen akár az első alkalom vagy éppen az ezüstlakodalmuk estéje: a nő mindig ájult a gyönyörtől. S ha netán az olvasó, néző életében ez nem egészen így van - máris csökkent értékűnek, hibásnak, kevéssé vonzónak érzi magát. Hogyhogy nem indul be hasát vakargató, pizsamagatyás férje látványától? Hogyhogy nem kívánja párja sörszagú csókját? Hogyhogy idegesen, kielégítetlenül mered a plafonra, miközben a férfi már a másik oldalára fordulva horkol?
Régebbi korokban nem is volt helyénvaló, ha az asszonyok kielégülésre vágytak. (Afrikában ezért gyakori még napjainkban is a kislányok megcsonkítása, gyönyört szerző szervük kivágása.) Ma már más a helyzet. A fent említett romantikus filmek, könyvek mellett más műsorok, más írások arról győzködik a nőket, hogy joguk van elvárni az orgazmust, meg hogy mindenről a férfiak tehetnek. Gyakran agresszíven "lázítják" a nőket, akik aztán otthon követelően lépnek fel anélkül, hogy maguk tennének érte valamit. Így aztán olyan szorongást, megfelelési kényszert, önértékelési zavart válthatnak ki partnerükből, ami végképp alulteljesítést eredményezhet. De ez már egy másik cikk témája...

Mellbevágó számok
A szakirodalom vitatkozik azon, ki a frigid. Ha a frigiditást leszűkítjük azokra, akik egyáltalán nem kívánják a szexet, még ők is sokan vannak: a legóvatosabb becslések szerint is a nők egynegyede tartozik ide. De ha tágítjuk a kört, és - mint ahogyan több szakorvos is véli - ideértünk mindenkit, aki bár szereti partnerét, jólesik az ölelkezés, de nincs orgazmusa, ez az arány akár ötven százalék is lehet.A kutatások szerint a XIX. században a nők nyolcvan-kilencven százalékáról volt ez elmondható. De hát akkoriban még a barátnőjükkel sem beszéltek ilyesmiről az aszszonyok.
Sokan vannak, akiknek a gyermekkorban gyökerezik a szextől való viszolygása. Gyakran csak pszichoterápia során derülnek ki a múlt sebei. Gyermekkori zaklatás, netán megerőszakolás a nő egész későbbi életére kihathat. De elég lehet annyi is, hogy a kislányt az apja nem fogadja el igazán, kimutatja, hogy csúnyának találja, vagy hogy inkább fiút szeretett volna. Szigorú, hitbuzgó családokban minden, ami a nemiséggel kapcsolatos, bűnnek és titoknak számít.
{p}
Gyógyulás csakis együtt!
Nem mindig könnyű és gyors a szexuálterápia. Érdemes azonban megpróbálni, hiszen kiváló eredményeket lehet elérni. Dr. Varga Sándor orvos szerint a pár együtt kezeltesse magát, hiszen általában nem az egyik vagy másik félben van a hiba, hanem a kapcsolatban. A gyógyítás során a terapeuta jelenlétében a partnereknek választ kell adniuk a "Mi a hiba bennem? Mi a hiba benne? Mit szeretnék változtatni? Milyen változást szeretne a partnerem?" kérdésekre. Sok esetben a gátlások, a szégyenérzet, a szemérem, a bűntudat, a terhességtől való félelem, a kisebbrendűségi érzés, a fáradtság vagy egyszerűen csak az előjáték, az egymással való gyengéd törődés hiánya az ok. Ha ezek a terápia során tudatosulnak és megszűnnek, eredményhez vezethet a tanácsadás.Mert a vágy először a fejben és a szívben születik.

Marilyn Monroe: egy frigid nő története
Egy sztár, akinél vonzóbbat, izgatóbbat sohasem ismert a filmvilág. Aki halála után negyven évvel is foglalkoztatja az emberek fantáziáját, akinek mítoszához legfeljebb csak Diana hercegnőé fogható.Pedig ha jobban megnézzük, tulajdonképpen semmi rendkívüli nincs benne. Szőke haj, bájos, szabályos, de mégiscsak hétköznapi arc, teltkarcsú alak - nem több, mint egy csinos fiatalasszony. Legalább ilyen szép, sőt szebb nők százával fordultak már meg a filmvásznon, de ahogy jöttek, úgy mentek is.
Mi az a többlet, ami felejthetetlenné teszi Marilyn Monroe-t? Talán lényének kettőssége: a lehengerlő nemiség és a tiszta ártatlanság elegye, a vibráló életöröm és a mögötte derengő szomorúság megragadó keveréke. Egy személyben testesítette meg a butácska, amerikai szőkeség naivitását és az örök asszonyi bölcsességet.Az ötvenes években és a hatvanas évek elején Amerika szupersztárja volt. Poszterei minden kamasz falán, frizurája, sminkje divatot teremtett, a koreai fronton százezer katona előtt énekelt. Minden férfi vágyának tárgya volt, az egyszerű aratómunkástól kezdve az elnökig. Milliók ábrándoztak róla... s voltak, akik meg is kapták.
Marilyn sok férfi ágyában megfordult. Érzelemből, érdekből, unalomból, kétségbeesésből. És ez az asszony frigid volt. Soha életében nem érezte át a szerelmi gyönyört, amit annyiszor eljátszott - vélhetőleg nem csak a filmvásznon. Erre a magyarázatot egész élete adja. Házasságon kívül született, apját nem ismerte. Egyszer látott róla egy fényképet, amelyen egy jóképű férfi Clark Gable ismert könyöklő pózában, mosolyával, bajuszával, kacsintva néz a világba. A kislány addig álmodozott arról, hogy Clark Gable az apja, míg maga is elhitte.Gyermekkora csupa hányattatás volt. Az anyja kéthetesen dajkaságba adta, szigorú, bigottan vallásos nevelőszülők kezébe került, aztán árvaházba. Anyja hol magához vette, hol kiadta. A zavaros családi állapotok, felbukkanó, majd eltűnő mostohaapák, mostoha nagyszülők, folytonos költözések miatt gyermekkorát az örökös bizonytalanság jellemezte. Aztán az egyik rokon kilencéves korában szexuálisan zaklatta (egyes források szerint meg is erőszakolta). Tizennyolc éves korában férjhez ment egy egyszerű fiatal sráchoz. Amikor azonban az bevonult, a gyermekasszony bulizni kezdett, fotósokkal ismerkedett, megindult a modellkarrierje, majd a film is felfedezte. Mindenen keresztülment, ami ezzel jár: kezdte a meztelen fotókkal, folytatta a szereposztó díványokon. Kihasználta a férfiakat, és azok is kihasználták őt. Számos férje és szeretője között persze volt, aki őszintén szerette, de a színésznőt lelki sérültsége, vissza-visszatérő depressziója, gyógyszerfüggősége alkalmatlanná tette a párkapcsolatra.
Egyszer került a boldogság lehetőségének közelébe, amikor a kor híres drámaírójával, Arthur Millerrel kötött házasságot. A sztár felnézett a művelt, tanult, érzékeny íróra, a férfi pedig belelátott a nő lelkébe, és szépnek találta azt. Gyerekük nem születhetett, az ifjúkori tizenhárom abortusz és az egészségrongáló életmód meddővé tette a gyönyörű nőt. A férfi dédelgette, meghallgatta, virrasztott vele álmatlan éjszakáin, orvosa és gyóntatója volt. Cserébe viszont nem kapott feleséget, társat, s végül meg is csalták. Ahogy a házasság véget ért, Marilyn sorsa is megpecsételődött: hátralévő élete már csak vegetálás és önpusztítás volt.
Amikor harminchat éves korában meghalt, mindenki megdöbbent, de senki nem csodálkozott. Még ma sem tudni pontosan, gyógyszer-túladagolás vagy öngyilkosság történt-e, netán a CIA ölette meg a sok titkot tudó színésznőt, akinek szeretői sorába még az Egyesült Államok elnöke is beletartozott...