Futball-láz küszöbén

Néhány napja még három magyar csapat állt az európai porondon, ami így augusztus közepén már vajmi ritka jelenség, és bár kettőnek nem sikerült valóra váltania az álmát, a teljesítmény így is süvegelésre méltó. Úgy bizony, hozzászoktunk már ahhoz, hogy nemcsak a sikert értékeljük, hanem azt is, ha valaki emelt fővel bukik... A Fradi éppen így járt, egygólos előnye birtokában nyugodtan futballozhatott Prágában, hiszen a Sparta már nem az a csapat, amely tavaly végigverte fél Európát. Mégis a csehek jutottak a Bajnokok Ligája főtáblájára: a magyar bajnok valahogy nem hitte el, hogy lehet keresnivalója. Tán túl defenzív volt a taktika, túl kevés volt a kondíció, túl nagy volt a teher - a lényeg az, hogy hosszabbítás után a Sparta ért a BL-be. Pedig kilenc keserves évet követően végre jó esélye volt egy hazai együttesnek, hogy a következő évtizedre megszedje magát, ám nem sikerült megismételni a Ferencváros 1995-ös bravúrját. Ha a zöldek meg tudták volna tartani Gerát és Tökölit, alighanem összejön a továbbjutás az öregecske csehek ellen, és akkor szerény számítások szerint is egy-másfél milliárd forintot kasszíroz a klub. Így maradt a Geráért kapott ötszázmillió - döntse el mindenki, jó üzlet volt vagy sem. A BL-kiírás sajátossága, hogy a harmadik selejtezőben kiesett együttesek az UEFA-kupában folytatják, így a Fradi talpon maradt, a Milwall alakulatát próbálja majd megszabadítani további kupakötelezettségeitől. A londoniakról annyit: a másodosztály középmezőnyében tanyáznak évek óta, ám az angol kupában a döntőig jutottak. Nem kifejezetten jó csapat, de a szokásos brusztolós brit focit játssza, ami okozhat néhány kellemetlen pillanatot a ferencvárosiaknak. Szurkolótábora pedig magasan a legkeményebb Angliában: a kikötői csapszékekből verbuválódott bandába nem nagyon lesz érdemes belekötniük az amúgy szívesen huncutkodó fradistáknak, mert bizony könnyen megfordulhat a pofonok aránya...
A Fradi mellett a Honvéd is kiesett, ám a kispestiek még kevesebb kritikát kaphatnak. Hiszen képzeljünk csak el egy, a másodosztályból frissen feljutott és alaposan meggyengült csapatot, amelynek egy héttel a visszavágó előtt kirúgják az edzőjét, hazai pályán is idegenben, az Üllői úton kell játszania, és öszszesen ezer néző buzdítja - mégis lefutballozta a lengyel bajnokság bronzérmesét, és ha kicsivel több szerencséje van a tizenegyesrúgásoknál, akkor várhatta volna a sorsolást. Fájdalom, Drobnjak csatár hibázott az ötödik lövésnél, így odalett a szenzáció, de azért az UEFA-pontszámítás miatt igen fontos az 1-0-s győzelemért járó három pont. A szervezők amúgy, jó érzékkel, most nem a kispadok mögé ültették a szurkolókat, a vendégek edzőjének nem is kellett szlalomoznia az üvegpalackok miatt, így egy rossz szó nem érheti a végig éneklő fanatikusokat - pedig az örmények elleni korábbi meccsen egyikük hat-nyolc társa szeme láttára a gyűlölt Fradi-kispad mellé vizelt...
{p}
Az Újpest viszont a legkevésbé sem ijedt meg svájci ellenfelétől, kettős győzelemmel ütötte ki a Servette gárdáját. Hihetetlen, nemde? Egy magyar csapat oda-vissza ver egy jóval gazdagabb és Karembeau személyében egy francia világbajnokkal erősített svájcit, úgy, hogy az ellenfélnek egy pillanatig sincs esélye a sikerre. A lilák hazai pályán (dehogy hazai pályán, hanem a Puskás-stadionban) 3-1-re, Genfben 2-0-ra nyertek, így máris ott vannak az UEFA-kupa legjobb nyolcvan csapata között. Hogy lesz-e ebből negyven is, az most már Szabics Imrén és a Stuttgarton múlik, hiszen a német együttes a következő akadály. Azért ne legyenek illúzióink: a VfB sokkal jobb csapat az Újpestnél, ráadásul Mészöly Géza alakulata otthon kezd (pozitívum, hogy végre a Megyeri úton), úgyhogy hatalmas bravúr lenne a főtáblára jutás.
Holott megéri szenvedni ezért a bravúrért: az UEFA elképzelése szerint ugyanis a második számú kupából egyfajta mini BL-t hozna össze, amelyben szintén hatalmas összegeket lehetne keresni. Az ötcsapatos csoportokban mindenki egyszer játszik majd mindenkivel, ugyanúgy díjaznak minden pontot, és három gárda még tovább is jut a körmeccs végén - állítólag jó öt-hatszáz millió forintot gyűjthet majd össze közepes szerepléssel az Újpest vagy Ferencváros. De azért ne szaladjunk annyira elűre, a csoportkörig el is kellene jutni, és bizony bárhogy nézzük, egy német vagy angol riválist nem lesz könnyű búcsúztatni.
{p}
Mondjuk egy horvátot, bolgárt vagy svédet sem. E csapatok már a magyar válogatott ellenfelei a világbajnoki selejtezőben, és az Izlanddal, valamint Máltával kiegészülő hatosból legalább négy együttest kellene megelőzni a továbbjutáshoz. Szeptember elején máris itt a lehetőség a bizonyításra: szombaton Zágrábban játszik Lothar Matthäus legénysége, majd négy nappal később Izlandot fogadja. És ha most kissé elfeledkezünk az ilyenkor szokásos hurráoptimizmusról (bezzeg más a helyzet a selejtezők vége felé...), akkor is nyugodtan leírhatjuk, a két meccset a négy pont reményében várja a társaság. A németországi és skóciai sima győzelem ugyanis meghozta az önbizalmat, ugyanakkor megijesztette az Európa-bajnokságon leszerepelt horvátokat is, akik most már igenis tartanak a magyaroktól. Tartsanak is: végre van megint két-három olyan játékosunk, akik képesek eldönteni a meccset, a kedvező előjelek láttán elmondhatjuk, hogy már nem okozna nagy meglepetést a zágrábi győzelem sem. Legyünk azonban mértéktartóak, legrosszabb esetben hozzunk el egy pontot a horvátoktól, aztán verjük meg Izlandot, és lám, máris futball-lázban ég majd az ország. Elég régóta várunk erre, meg kell hagyni.