Kéne egy kis szabad idő

Ráadásul minden tanerő már az első héten szükségét érezte annak, hogy a kora szeptemberi napsütésben a jegeces frászt hozza a tanuló ifjúságra, ezért mind elmondta, gonosz kárörömmel az arcán, hogy na, ez a tanév, hát ez aztán végképp sokkalta nehezebb lesz, mint azt bárki rémálmaiban is képzelhetné, hogy vége a lógásnak és az ő türelmének, vége a lébecolásnak, itten mostantól szigor lesz, csend, rend, fegyelem, továbbá vér fog folyni.
Csoda-e, hogy a megszeppent tanuló ifjúság alig várta a szombatot?!
De nem ám, hogy a hatodik-hetedik napon megpihenhetne az ifjú titán, nem.  Már az első hétvége úgy kezdődik, hogy hajnali kilenckor kivágódik az ajtó, anyuka meg be, ráadásul erősen emelt hangon elsorolja, mi mindent is kellene a hétvégén elvégezni, ideértve a hétvégi nyaraló víztelenítését, a tankönyvek bekötését és polcra helyezését, továbbá Manyika néni meglátogatását.
Derék kamaszunk a fülére húzott paplan alól ilyenkor annyit képes kinyögni: egy kis szabad időt szeretne.
Valószínűleg ez az a bűvmondat, amely felébreszti apukát és benne az alvó oroszlánt, mert ő is betoppan a szobába, és még emeltebb hangon kezd litániázni a szabad idő - úgymond - tartalmas eltöltéséről. Amely nem foglalja magában sajnálatos módon a délig való heverészést, a délutáni csellengést a haverokkal, és legkevésbé a várva várt hétvégi bulit, ahol nyilván kihalnak az erkölcsök sikoltva, és mindenki a romlás útjára lép, fussuk csak át a bűnügyi statisztikákat, tele van diszkóbalesetekkel és drogmámoros szexorgiákkal. És akkor apuka elmondja, hogy bezzeg. Hogy bezzeg az ő idejében egy ennyi idős gyerek még tudta tartalmasan eltölteni a szabad idejét, önként, dalolva, nem kellett kényszeríteni, mert akkorjában még tudták, mi a böcsület.
{p}
És akkor kamaszunk a paplan alól meghallgathatja a hihetetlen - azért hihetetlen, mert nincs benne morzsája sem a rációnak - tündérmesét arról, hogy bezzeg az ő idejében egy kamasz még ötkor - mit ötkor, négykor - kelt, futott egyet, hogy a teste karban legyen tartva, megmosdott a hóban - igen! Nyáron is! Ha nem volt hó, hát szerzett! Kihajtotta az állatokat, a hatodik kerületben is, s míg a marhák legeltek vagy mit tudom én, mit csináltak, ő a kötelező olvasmányokat bújta, sőt ami a keze ügyébe akadt, naponta nyolc-tíz kötet Háború és béke, meg se kottyant neki, majd hazatért, vizet hozott, begyújtott a kemencébe, kicsit dagasztott, hogy szerető szüleit a frissen sült lágy cipó hangjaival ébressze, kissé kezet csókolt édesanyjának, majd kisöpörte a pitvart, elszaladt misére, és vissza, továbbá egyszerűen kiszedte édesapja, a dologban megfáradt munkásember kezéből a javítanivalót, újrafestette a kerítést, szántott-vetett, fél órára rá aratott és kévét kötött, továbbá a hátán cipelte el a falu összes búzáját a malomba, ahol saját kezűleg hajtotta a patak vizét a lapátok alá, hogy aztán a déli verőn még kisöccsét tanítgassa szépre-jóra, s ha eljött az este, udvariasan eltolta magától a legjobb falatokat a kisebb testvérei javára, és a jól megérdemelt álomra hajtotta a fejét, hiszen tartalmasan töltötte a szabad idejét.
Kamaszunk, bármit is gondolnak róla a felmenői, van annyira udvarias, hogy nem kezd visítva röhögni szerető édesapja vérfagyasztó történetén. Nem veti fel, hogy na de papa, hiszen te a Csikágóban nőttél fel, életedben nem láttál kapát, hacsak nem az olvasókönyvben, de azt mindannyiszor, valahányszor újrajártad az elsőt, és tudtommal vidéken akkor jártál, amikor egyszer egy átmulatott éjszaka után elfelejtettél Csillaghegyen leszállni a HÉV-ről...
Kamaszunk ezt mind nem mondja, hanem hallgat nagyokat, eltűri, hogy ettől szülei korrekt és súlyos lefolyású elmebajt kapnak - kivárja, míg rálegyintenek és magára hagyják. Akkor szépen feltápászkodik, és elkezdi tartalmasan eltölteni a szabad idejét. Például meglátogatja Manyika nénit az illegalitásban, mert ugyan Manyika néninek is elég furcsa emlékképei vannak a saját fiatalkorának szabad idejéről, de annyira még emlékszik, hogy egy zúzós szombat esti bulihoz bizony anyagiak is szükségesek. És kamaszunk azt sem bánja, ha Manyika néni ezért cserébe csak annyit kér, festené már be rondabarnára a kerítést. Ennyit megér, valamit valamiért.