Mese

Volt egyszer egy szegény ember, de olyan nagyon szegény, hogy már a szomszéd Bodri kutyája is elhatározta, hogy kutya létére is segít ezen a szegény emberen. Elindult az országúton, ment-mendegélt, amíg csak egy kerítést nem talált. A kerítés alján egy szép fehér tojás volt, a szájába vette hát Bodri, elvitte a szegény embernek, s így szólt: "Vau-vau, mit találtam, míg az országúton jártam, egy tojás hevert a porban, fölvettem és idehoztam." Kisvártatva ott termett egy kotlós, és teli hanggal kiáltozni kezdett: "Átrepültem bokron-ágon, megtaláltam a tojásom." De aztán örömében, hogy megtalálta a gyönyörű fehér tojást, elhatározta, hogy ott marad a szegény ember udvarában. Most már boldogan ment haza Bodri, mert ha egyebet nem is, de egy kövér kotlóst mégiscsak szerzett a szegény embernek.
Alighogy másnap hajnalodni kezdett, hatalmas gágogással beállított a szegény emberhez egy gúnár. Amikor a tyúkot meglátta, menten fölkiáltott örömében: "A vén gúnár addig repült, míg a kotlóstyúk megkerült." Csakhogy hiába hívta haza a gúnár a kotlóst, az már olyan jól érezte magát, hogy a libát is maradásra bírta.
Ketten járták most már az udvart, s volt is örömük, amikor egyszer csak beállított az udvarra a fekete kecske. Az is örült persze régi pajtásainak. Kotlós, gúnár, kecske volt már a szegény ember udvarán.
Másnap egy rózsaszínű kismalac állított be az udvarra, és így üdvözölte boldog röfögéssel a pajtásait: "Megjártam én hegyet-völgyet, nem bírtam ki nélkületek."
Délfelé járt az idő, amikor a tarka tehén döfködni kezdte szarvaival a kaput. Kotlós, gúnár, kecske, malac mind odaszaladt a kapuhoz, hogy beengedjék Riskát. Rögtön szénát és friss vizet tett elébe a szegény ember.
Ezek után Bodri is gondolt egy nagyot, és eljött a szegény emberhez házőrzőnek. Kapott is olyan takaros kutyaházat, hogy még Kutyaországban sincs különb annál. Este aztán, amikor fölbámult a holdra, ezt a kis versikét ugatta el az égen sétáló szellőnek:
Rátaláltam egy tojásra, kövér kotlós jött utána.
Másnap pedig hajnaltájban ideért a vén gúnárka.
Gúnár után késő este eljött a fekete kecske.
Kecske hozta a malacot, a Riska is elballagott.
Most már én is elszegődtem, házőrző lett itt belőlem.
Zelk Zoltán meséje