Mindig az győz, aki tudatosabb

Kérdéseket tesz föl és kap - nap nap után. Kérdez vagy őt kérdezik. S lehetőleg mindig résen van, mindig hihetetlenül profi. Telefonos interjút készítettem Jakupcsek Gabriellával, aki beszélgetésünk közben épp autóban ült és vezetett; majd hazaérkezett, és otthonából válaszolt tovább. Mindvégig rendkívül segítőkész volt, de zavart, hogy nem látom a szemét. Feszélyezett, hogy mindig és mindenre olyan pontos és határozott választ kaptam. Talán azért, mert olyan magasra rakta az önmagának állított szakmai mércét, hogy - vélhetően tudatosan - a riporter eltakarja a civil Jakupcseket.
- Csak az nem tud megfogalmazni dolgokat, aki nem gondolkozik. Én legtöbbször az autóban gondolkodom, s rengeteg ügyet itt és innen bonyolítok le. Egyébként pedig nézelődöm a világban, olvasok, látok, hallok dolgokat, figyelem a tendenciákat. Mert minden összefügg mindennel. Aki nem tudja az életet így nézni, az nem is értheti meg. Én viszont mindent próbálok megérteni. Azt is, ami velem történik, s azt is, ami körülöttem. Ám nem mindig sikerül. De az a fontos, hogy mindezt meg tudjam fogalmazni. Régen az írók rögzítették mindezt sokkal bölcsebben, mint mi. Ma már a legtöbben nem figyelnek az írókra. Talán mert komolyabban fogalmaznak annál, mint amihez hozzászoktak. Az emberek,  lustaságból, a sajtóra szorítkoznak.
- Ezért nagy felelősség az a munka, amit a médiában dolgozók végeznek. Sajnálatos tény, hogy egyre kevesebb közöttük a hozzáértő.
- Ez egy szakma. S igen kevés a szakmát valóban értő írástudó. Túl sok az átutazó kalandor és az üzletember. De nemcsak mondani kell, hogy ez egy szakma, hanem láttatni is! Kérdés, lehet-e így üzenni az embereknek. Lehet! S a formán belül kell megtalálni, mit üzensz.
- Mindezt olyan tempóban, amit a kereskedelmi tévék diktálnak.
- Szeretem a tempót. Egyébként is gyors agyú ember vagyok. Az az iram, amit a kereskedelmi televíziók diktálnak, egyáltalán nem áll távol tőlem.
{p}
- S ha valami nem tetszik, akkor fogja magát és vált. Megengedheti magának?
- Erkölcsileg engedhetem meg magamnak. Egyébként nem ilyen egyszerű...
- Elért egy szintet, keresett kifejezéssel élve megalkotta önmagát. De idáig el kellett jutni.
- Nagyon sok öröm és fájdalom van ebben. Szinte mindent kipróbálhattam, s így könnyebb volt. Velem ugyan történnek dolgok, de elébük is megyek. Sokat dolgozom.
- Létfontosságú, hogy mindig legyen valami, amiből táplálkozhat?
- Bizonyos dolgoknak addig kell megtörténniük, amíg még kíváncsi vagyok.
- Miért fél attól, hogy kifut az időből?
- Nem tudom. Valami miatt azt érzem, hogy nekem nincs időm. A terveimhez képest rövid az élet.
- Ha folyton csak impulzusokra éhes, néha be is sokallhat.
- Szerencsére hamar regenerálódom. S ez olyankor történik, amikor épp passzív vagyok. Egyébként pedig mindent és mindenkit figyelek, analizálok. Nézem, hogy ki és éppen mit...
- Önmaga elemzésére is jut idő?
- Már csak a szakmaiságra figyelek. Úgy tökéletesen ki tudom magamat vesézni.
- És emberileg?
- Valahogy úgy alakult, hogy saját problémáimat is hamar meg akarom oldani. Képtelen vagyok konfliktusosan élni.
- Ez érthető. De nem minden gondot lehet olyan könnyedén megoldani.
- Ha mást nem is, a dolog méregfogát ki lehet húzni. Képtelen vagyok bizonytalanságban lenni.
- Pedig abban él.
- Igen, és ezt kevesen látják. Bizonytalanságban élek, egy biztos hivatással.  S emberileg már mindenben megmutattam, mit tudok, mennyire vagyok terhelhető. A többi pedig már mások döntése.
- A bizonytalanság elkerülésére akár kompromisszumokra is hajlandó?
- Rájöttem, hogy nem tudok szorongani. Ezért kompromisszumokba is belemegyek. Nincs meg bennem a mindenáron győzni akarás. Az adott esetben jó alkukötés igénye viszont igen.
{p}
- Amit megél az ember, az valamiképp az övé. Mi van, ha nem az ön kezébe kerül a gyeplő?
- Ha így alakul, akkor az a feladatom, hogy megértsem, miért történik mindez. Van, hogy a mérleg épp nem akkor szolgáltat igazságot, amikor a dolgok megtörténnek. Ilyenkor pillanatnyilag azt érezhetném, hogy vesztettem. Az élet eddig még mindig visszaigazolta a jó döntéseket.
- Feltételezhetően nem mindig volt ilyen türelmes, enynyire kerek. Hanem türelmetlen és képletesen szólva szögletes.
- Ma már olyan vagyok, mint a tojás. Régen valóban nagyon konfliktusos voltam. Állandóan az igazságomért küzdöttem. De idővel rájöttem, hogy meg kell tanulni tízig számolni. Meg is tanultam. De tizenegyig már nem tudok!
- A tartós siker önt igazolja. És az is, hogy elismerik.
- Komolyan veszik, amit mondok. Igen... Talán ez a legnagyobb öröm. Az, hogy figyelnek arra, amit mondok. És kíváncsiak a véleményemre.
- Ezzel együtt jó nagy adag alázat kell ahhoz, amit csinál.
- Én harcosan alázatos vagyok. Lehet ezt így mondani? Folyton töröm a fejem, jár az agyam. Akkor is, amikor éppen nem dolgozom. Engem az egész érdekel. Borzasztó nehéz lehet velem... Nyughatatlan, kellemetlen ember vagyok. És kellenek mellém a kollégák, kell a kontroll. Mert ez nem egyszemélyes, hanem csapatműfaj.
- A folyamatos élményhajszolás nyitottsága az éhséghez hasonlítható. De néha azért bekövetkezhet a jóllakottság is.
- A Jakupcsek-show után volt olyan, hogy napokig nem akartam tudni semmilyen információról sem. De ez a fajta folyamatos éhség nem kielégíthető. S mindig kellenek az impulzusok. Ilyen típus vagyok. Ki éppen milyen, mennyit igényel, és mennyit bír. Van olyan, aki egy idő után leáll, és passzív lesz. Ők hamar kiégnek.
- De nem ön...
- Az agyamat nem tudják agyonütni. Ez is fárasztó ám! Mert folyamatosan táplálni kell. Ha valaki, vagy valami nem eléggé érdekes, akkor továbbmegyek.
{p}
- Magánéletileg - mondjuk barátként - nem lehet a kapcsolatot folyamatosan fenntartó típus.
- Valóban. Nem vagyok az a fajta barát, akivel mindennap együtt lehet lenni. A kapcsolataimnak van bizonyos periodikussága, amit talán a mamámnak a legnehezebb megszoknia. Ő minden egyes nap tudni szeretné, mi van velem. Ez egyfajta önkény, én vezettem be. Különben is azt tartom, hogy egy szülőnek kell alkalmazkodnia a gyerekéhez egy életen át. S ez vár rám is. De persze, amikor kell, mindig ott vagyok.
- Nehéz lehet mércéül szolgálni a médiában, amikor saját maga is folyamatosan megmérettetik.
- A színészetet kivéve nincs még egy ilyen foglalkozás, ahol ennyire ki lenne vesézve az ember, ahol ennyire ki lenne téve a folyamatos véleményeknek. Rólam többet mondanak el, többet tudnak mások, mint amennyit én magamról.
- Ez kegyetlen dolog. Önkéntelenül is kialakul egyfajta védekezés.
- Persze. Mindezeket a visszajelzéseket beszívom, és muszáj tudatosítanom őket. S az embereknek általában igazuk van. Hiszen ha húszan mondják, hogy rossz a hajam, akkor valószínűleg az is. Én mindent megkapok magamról a külvilág felől, mindenhonnan tükröt fordítanak felém, akkor is, ha nem akarom. S elvárják, hogy a hétköznapi életben is folyton beszélgessek. Pedig amikor nem dolgozom, nem beszélek sokat. Töltekező ember vagyok, és egyben kiegyensúlyozott is; nincsenek hangulatváltásaim. S nehéz adás után megmagyarázni a hentesnek, hogy már nem vezetek műsort. Olyankor tehát hallgatókész vagyok, amikor pedig dolgozom, akkor beszélőkész.
- Állandó készenléti állapot. Ha lenne még egy élete...
- Akkor civil foglalkozást választanék. De ezt is akarom, s talán fontos vagyok benne. Hisz arról szól az életem, hogy a közértesnek fontos legyen, amit mondok.
- Ebben az életében tehát gondolkozik, figyel, érez, felhasznál. A szív és az agy együttese. Milyen sorrendben?
- Először jön az agy, s utána a szív.
- Fordítva soha?
- Ma már nem. Amiről nincs előre gondolatom, abba nem hagyom magam belevinni.
- Tehát előbb az evezőtechnika, s csak aztán ereszkedik a vízre.
- Igen. Mindig az győz, aki tudatosabb. S én ezt választottam.