Mindig az győz, aki tudatosabb

Mindenhonnan tükröt fordítanak feléje, akár akarja, akár nem. Mert híres. Kénytelen valahogy túllépni önmagán, és kívülről szemlélni saját lényét is, mint munkája legfőbb eszközét. Mert maximalista. A tudatosság segítségével megalkotta magát: a profi újságírót és riportert, a kérdezőt és a válaszolót, a hallgatót és a beszélőt. A médiasztárt, akinek adnak a szavára, aki képes gondolatokat képviselni - és közölni is - az egyre igénytelenebb médiában. Mert igazi sztár.

EgyébCanjavec Judit2004. 09. 10. péntek2004. 09. 10.
Mindig az győz, aki tudatosabb


Kérdéseket tesz föl és kap - nap nap után. Kérdez vagy őt kérdezik. S lehetőleg mindig résen van, mindig hihetetlenül profi. Telefonos interjút készítettem Jakupcsek Gabriellával, aki beszélgetésünk közben épp autóban ült és vezetett; majd hazaérkezett, és otthonából válaszolt tovább. Mindvégig rendkívül segítőkész volt, de zavart, hogy nem látom a szemét. Feszélyezett, hogy mindig és mindenre olyan pontos és határozott választ kaptam. Talán azért, mert olyan magasra rakta az önmagának állított szakmai mércét, hogy - vélhetően tudatosan - a riporter eltakarja a civil Jakupcseket.
- Csak az nem tud megfogalmazni dolgokat, aki nem gondolkozik. Én legtöbbször az autóban gondolkodom, s rengeteg ügyet itt és innen bonyolítok le. Egyébként pedig nézelődöm a világban, olvasok, látok, hallok dolgokat, figyelem a tendenciákat. Mert minden összefügg mindennel. Aki nem tudja az életet így nézni, az nem is értheti meg. Én viszont mindent próbálok megérteni. Azt is, ami velem történik, s azt is, ami körülöttem. Ám nem mindig sikerül. De az a fontos, hogy mindezt meg tudjam fogalmazni. Régen az írók rögzítették mindezt sokkal bölcsebben, mint mi. Ma már a legtöbben nem figyelnek az írókra. Talán mert komolyabban fogalmaznak annál, mint amihez hozzászoktak. Az emberek,  lustaságból, a sajtóra szorítkoznak.
- Ezért nagy felelősség az a munka, amit a médiában dolgozók végeznek. Sajnálatos tény, hogy egyre kevesebb közöttük a hozzáértő.
- Ez egy szakma. S igen kevés a szakmát valóban értő írástudó. Túl sok az átutazó kalandor és az üzletember. De nemcsak mondani kell, hogy ez egy szakma, hanem láttatni is! Kérdés, lehet-e így üzenni az embereknek. Lehet! S a formán belül kell megtalálni, mit üzensz.
- Mindezt olyan tempóban, amit a kereskedelmi tévék diktálnak.
- Szeretem a tempót. Egyébként is gyors agyú ember vagyok. Az az iram, amit a kereskedelmi televíziók diktálnak, egyáltalán nem áll távol tőlem.
{p}
- S ha valami nem tetszik, akkor fogja magát és vált. Megengedheti magának?
- Erkölcsileg engedhetem meg magamnak. Egyébként nem ilyen egyszerű...
- Elért egy szintet, keresett kifejezéssel élve megalkotta önmagát. De idáig el kellett jutni.
- Nagyon sok öröm és fájdalom van ebben. Szinte mindent kipróbálhattam, s így könnyebb volt. Velem ugyan történnek dolgok, de elébük is megyek. Sokat dolgozom.
- Létfontosságú, hogy mindig legyen valami, amiből táplálkozhat?
- Bizonyos dolgoknak addig kell megtörténniük, amíg még kíváncsi vagyok.
- Miért fél attól, hogy kifut az időből?
- Nem tudom. Valami miatt azt érzem, hogy nekem nincs időm. A terveimhez képest rövid az élet.
- Ha folyton csak impulzusokra éhes, néha be is sokallhat.
- Szerencsére hamar regenerálódom. S ez olyankor történik, amikor épp passzív vagyok. Egyébként pedig mindent és mindenkit figyelek, analizálok. Nézem, hogy ki és éppen mit...
- Önmaga elemzésére is jut idő?
- Már csak a szakmaiságra figyelek. Úgy tökéletesen ki tudom magamat vesézni.
- És emberileg?
- Valahogy úgy alakult, hogy saját problémáimat is hamar meg akarom oldani. Képtelen vagyok konfliktusosan élni.
- Ez érthető. De nem minden gondot lehet olyan könnyedén megoldani.
- Ha mást nem is, a dolog méregfogát ki lehet húzni. Képtelen vagyok bizonytalanságban lenni.
- Pedig abban él.
- Igen, és ezt kevesen látják. Bizonytalanságban élek, egy biztos hivatással.  S emberileg már mindenben megmutattam, mit tudok, mennyire vagyok terhelhető. A többi pedig már mások döntése.
- A bizonytalanság elkerülésére akár kompromisszumokra is hajlandó?
- Rájöttem, hogy nem tudok szorongani. Ezért kompromisszumokba is belemegyek. Nincs meg bennem a mindenáron győzni akarás. Az adott esetben jó alkukötés igénye viszont igen.
{p}
- Amit megél az ember, az valamiképp az övé. Mi van, ha nem az ön kezébe kerül a gyeplő?
- Ha így alakul, akkor az a feladatom, hogy megértsem, miért történik mindez. Van, hogy a mérleg épp nem akkor szolgáltat igazságot, amikor a dolgok megtörténnek. Ilyenkor pillanatnyilag azt érezhetném, hogy vesztettem. Az élet eddig még mindig visszaigazolta a jó döntéseket.
- Feltételezhetően nem mindig volt ilyen türelmes, enynyire kerek. Hanem türelmetlen és képletesen szólva szögletes.
- Ma már olyan vagyok, mint a tojás. Régen valóban nagyon konfliktusos voltam. Állandóan az igazságomért küzdöttem. De idővel rájöttem, hogy meg kell tanulni tízig számolni. Meg is tanultam. De tizenegyig már nem tudok!
- A tartós siker önt igazolja. És az is, hogy elismerik.
- Komolyan veszik, amit mondok. Igen... Talán ez a legnagyobb öröm. Az, hogy figyelnek arra, amit mondok. És kíváncsiak a véleményemre.
- Ezzel együtt jó nagy adag alázat kell ahhoz, amit csinál.
- Én harcosan alázatos vagyok. Lehet ezt így mondani? Folyton töröm a fejem, jár az agyam. Akkor is, amikor éppen nem dolgozom. Engem az egész érdekel. Borzasztó nehéz lehet velem... Nyughatatlan, kellemetlen ember vagyok. És kellenek mellém a kollégák, kell a kontroll. Mert ez nem egyszemélyes, hanem csapatműfaj.
- A folyamatos élményhajszolás nyitottsága az éhséghez hasonlítható. De néha azért bekövetkezhet a jóllakottság is.
- A Jakupcsek-show után volt olyan, hogy napokig nem akartam tudni semmilyen információról sem. De ez a fajta folyamatos éhség nem kielégíthető. S mindig kellenek az impulzusok. Ilyen típus vagyok. Ki éppen milyen, mennyit igényel, és mennyit bír. Van olyan, aki egy idő után leáll, és passzív lesz. Ők hamar kiégnek.
- De nem ön...
- Az agyamat nem tudják agyonütni. Ez is fárasztó ám! Mert folyamatosan táplálni kell. Ha valaki, vagy valami nem eléggé érdekes, akkor továbbmegyek.
{p}
- Magánéletileg - mondjuk barátként - nem lehet a kapcsolatot folyamatosan fenntartó típus.
- Valóban. Nem vagyok az a fajta barát, akivel mindennap együtt lehet lenni. A kapcsolataimnak van bizonyos periodikussága, amit talán a mamámnak a legnehezebb megszoknia. Ő minden egyes nap tudni szeretné, mi van velem. Ez egyfajta önkény, én vezettem be. Különben is azt tartom, hogy egy szülőnek kell alkalmazkodnia a gyerekéhez egy életen át. S ez vár rám is. De persze, amikor kell, mindig ott vagyok.
- Nehéz lehet mércéül szolgálni a médiában, amikor saját maga is folyamatosan megmérettetik.
- A színészetet kivéve nincs még egy ilyen foglalkozás, ahol ennyire ki lenne vesézve az ember, ahol ennyire ki lenne téve a folyamatos véleményeknek. Rólam többet mondanak el, többet tudnak mások, mint amennyit én magamról.
- Ez kegyetlen dolog. Önkéntelenül is kialakul egyfajta védekezés.
- Persze. Mindezeket a visszajelzéseket beszívom, és muszáj tudatosítanom őket. S az embereknek általában igazuk van. Hiszen ha húszan mondják, hogy rossz a hajam, akkor valószínűleg az is. Én mindent megkapok magamról a külvilág felől, mindenhonnan tükröt fordítanak felém, akkor is, ha nem akarom. S elvárják, hogy a hétköznapi életben is folyton beszélgessek. Pedig amikor nem dolgozom, nem beszélek sokat. Töltekező ember vagyok, és egyben kiegyensúlyozott is; nincsenek hangulatváltásaim. S nehéz adás után megmagyarázni a hentesnek, hogy már nem vezetek műsort. Olyankor tehát hallgatókész vagyok, amikor pedig dolgozom, akkor beszélőkész.
- Állandó készenléti állapot. Ha lenne még egy élete...
- Akkor civil foglalkozást választanék. De ezt is akarom, s talán fontos vagyok benne. Hisz arról szól az életem, hogy a közértesnek fontos legyen, amit mondok.
- Ebben az életében tehát gondolkozik, figyel, érez, felhasznál. A szív és az agy együttese. Milyen sorrendben?
- Először jön az agy, s utána a szív.
- Fordítva soha?
- Ma már nem. Amiről nincs előre gondolatom, abba nem hagyom magam belevinni.
- Tehát előbb az evezőtechnika, s csak aztán ereszkedik a vízre.
- Igen. Mindig az győz, aki tudatosabb. S én ezt választottam.