Nevek

A tragikus sorsú trónörökös példájára születtek itt Rudolfok, később Miklóskák, még később Matyikák is. (Alighanem a legabszurdabb történelmi fintor volt, hogy a kopasz pártvezért sokfelé meghívták keresztapának, aki ezt el is vállalta, aláírt fényképet küldetett a hűségben jeleskedő szülőknek. Híre járt, hogy az új forintból is juttatott minden keresztgyerekének egy ropogós százast, de ezt a mi utcánkban lakó Mátyáska soha nem kapta meg.)
Újabb divathullám söpört végig a hatvanas-hetvenes években, amikor már filmhősök, kedvelt színészek neve is odapászítódott a Kovács Jánosok, Tóth Rozáliák csemetéjének nevéhez. Mindez korántsem terjedt azonban járványként, nem úgy, mint az utóbbi tíz-tizenöt esztendőben. Jó tíz éve tapasztaltam ezt magam is, amikor gratuláltam egy falumbeli nagypapának az új unokához, kérdezvén egyben, hogyan is hívják a fiúcskát. Mogorván válaszolt:
- Ilyet tőlem ne kérdezz, mert úgysem tudok rá felelni. Anyja-apja ki tudja mondani a nevét, az asszonynak is sikerül néha, de én meg se próbálom, csak úgy mondom: a gyerök...
Vidéki újságok ma is közölnek anyakönyvi híreket, sőt külön Gólyahír-rovatot üzemeltetnek, ahol kiemelt betűkkel adják tudtul a környéken vagy a megyében született apróságok érkezését. Ennek a rovatnak a tanulmányozása egyszerre ad okot rémüldözésre és hangos hahotára. Két-három hónap távlatában megtalálható itt minden szappanopera majdnem minden szereplője. Kis falu kicsi lánya kapta pár éve anyja neve helyett (akit Évaként anyakönyveztek valamikor) a Dallas-béli Szamanta nevét. Láttam már Kvendolint és Vanesszát, Brendont, Zétényt, tucatnyi Ramónát. Nemrég már a kukkoló show-műsor egyik dicstelenül távozott szereplőjének idétlen beceneve is helyet kapott egy kisváros anyakönyvében.
Igen, kisvárosok és falvak újszülöttei szenvednek inkább az új divat rémisztő túlzásaitól. Míg a nagyobb városokban Bálintok, Balázsok, Bencék, Gáborok, Annák, Lucák, Eszterek népesítik be az óvodákat, addig a falvakban soha nem hallott neveket importálnak, számomra érthetetlenül. Újfajta lihegő sznobizmus ez? A média-kábítószer hatásának szomorú bizonyítéka? Nem tudom. De azt igen, hogy ez a divat rossz divat. Nem kell visszamennünk a száz év előtti szokáshoz, hogy István fia csak Pista lehet, Mári néni unokája meg csak Mariska. Az életre szóló névadás azonban mégsem játék, amit a szülői szeszély egy bódult pillanatban könnyedén véglegesít.
Képzeljünk el egy pár évtized múlva megtörténhető jelenetet, amely - mondjuk - Rekettyebürgözdön játszódik. Egy akkori kislány (a nevét megjövendölni sem tudjuk) átszól a szomszédaszszonynak, ilyesfélén:- Dzsennifer néni, tessék elképzelni, a labdám átpattant a másik szomszédba, és a Lopez bácsi nem adta vissza...- Tudom - válaszolja a néni -, lop ez is, mint az apja. Bár azt még Lajosnak hívták...