Segítség, behálóztak!

Csakis súlyos infantilizmusom vezethetett odáig, hogy amikor elhatároztam, a virtuális társkeresés témáját tollvégre tűzöm, s jegyzetemben ironikus-filozofikus tűnődés tárgyává teszem, magam is ellátogattam a világháló egyik chatszobájába. Tudniillik eszembe villant egy régi (újság)írói bölcsesség, amely szerint igazán hitelessé és meggyőzővé akkor válhatunk, hogyha a saját bőrünkön szerzett tapasztalatokat oltjuk írásba. Nagy igazság! És mit meg nem tesz az elszánt, zöldfülű firkász a siker, a bizonyítás céljával...!
Nosza, engedtem az internet biztosította személytelenség csábításának! Az anonimitás álarca mögé bújtam (nem kívánva a Szabad Földet sajtóperek sorába keverni, sem azt, hogy az én szívzűreim miatt kapjon szívinfarktust a szerkesztőm), hagytam, hogy a világháló szálaiból szövődő érzelmek magukkal sodorjanak, és könnyű-vad e-mail flörtökbe bonyolódtam.
Bevallom, korábban lesújtó szkepticizmussal gondoltam az internetes párkeresésre, mint értékvesztett, felgyorsult, furcsa-bolond világunk civilizációs vívmányainak egyik vadhajtására, ami a szingliideológiától fertőzött, elmagányosodott, de titokban szerelem után sóvárgó szívekben-lelkekben mélyen gyökeret vert. Hazugnak, üresnek, mesterkéltnek véltem. Jóllehet, azért vallottam e rigorózus nézeteket, mert még nem volt ilyenfajta népes udvartartásom, és nem kapaszkodott egyszerre százhúsz lovag a kegyeimért. Merthogy bemutatkozó lapomra ennyi érdeklődő delikvens reagált. Micsoda kellemes meglepetés volt! Női hiúságom örömmámortól ujjongott, és megizmosodott egóm is új erőre kapott.
{p}
Sebtében feledtem a "Hová tűntek a férfiak?!" kezdetű keserédes opuszomat, és azt az áltudományos-fantasztikus teóriámat, miszerint a hímneműek partiképes, izgalmas, független díszpéldányai egy idegen bolygón múlatják az időt, meghatározatlan fényévnyi távolságban. Bámulatos rugalmassággal idomultam az újszerű, meglehetősen ellentmondásos szituációhoz, amitől az e-mail kapcsolatok olyan virágzóak. Nevezetesen, hogy egyik jelöltemnek sem ismertem az arcát, hanghordozását, mimikáját vagy gesztusait, ellenben megtudtam, hogy melyik autómárkát favorizálják, mi a kedvenc desszertjük, és hogy milyen félelmeik, álmaik, titkaik vannak. Egyszeriben poétikusnak, sőt könnyfakasztóan romantikusnak találtam, hogy a négy fal között gubbasztok meghitt cinkosságban a komputeremmel, a kezem hol egér után matat, hol a klaviatúrán zongorázik, és a sápadt kék fénynyel villódzó képernyő megtelik balladisztikus, lírai szépségű vallomásokkal (olykor obszcén, erősen szexuális tartalmú trágárságokkal, de ezekből van a kevesebb).
Továbbá felfedeztem a chatelés vitathatatlanul nagy előnyét, ez pedig a kényelem. Az ember lánya nem kényszerül egy-egy virtuális légyott előtt kínzó fogyókúra-tortúrára meg fáradságos butikfosztó körútra, és kihagyhatja a gyantázás-ruhapróbálás-hajszobrászkodás strapás és időveszteséges hadműveletét is.
Így történhetett meg, hogy amikor Rocker Csávóval adtunk egymásnak randevút, kivénhedt tréningruha lötyögött rajtam, arcomon uborkás hidratálókrém zöldellt, rakoncátlan, göndör fürtjeim aszimmetrikus szénaboglyaként ágaskodtak fejtetőmön, és fokhagymás-kolbászos pizzát csipegettem, anélkül, hogy az illúzió varázsa megtört volna. Rocker Csávó - aki a horror-rock és a szabad szerelem híve - azt szorgalmazta kitartóan, hogy alapítsunk egy nagy kommunát az Alföldön. Csak nehezen értette meg, miért nem olyan "király" ötlet, hogy vámpírokat idéző, fekete, zsabós ingben riogassuk a gyanútlan mangalicákat, és kollektíven áldozzunk a szerelem oltárán, amihez a Kiss bandája szolgáltatja a hátborzongató zenei aláfestést. Kockahasú Mimóza kevésbé vagány, de roppant ragaszkodó természet. Szerelmi bánata ellenére is állhatatosan kitartott mellettem, pedig az a "csalfa leány" apró darabokra zúzta az ő hatalmas, mély érzésű szívét, hogy három napig csak megtörten zokogott, és így a konditeremben hat kőkemény edzést kihagyott...
"Ami sok, az sokk!" - fakadtam ki, és egy határozott, gyors gombnyomással félbeszakítottam édes-bús randevúnkat. Úgy ítéltem meg, eleget tapasztaltam, jobb, ha a távozás hímes mezejére lépek.
Napok múlva üzenet érkezett, s hozzá virtuális, szivárványos-virágos képeslap. Kockahasú Mimóza küldte, mert őszintén reméli, van közös jövőnk... Hajjaj, hajjaj!!! A hálózat szövevényes, kusza szálainak csapdájában vergődöm, és jajkiáltásomat mindenki hallja: "Segítség, behálóztak!"