Anyanyelvi őrjárat

Ezek után nem haboztam tovább, hanem döntöttem. Máris idézem olvasónk kérdését, pontosabban szólva a cikkem címében feltüntetett kifejezés helyességén vagy helytelenségén való töprengését.
"Hibát vét. E kifejezést képzavarosnak ítélem, mert aki célt tévesztett (azaz vétett), az nem talált. Aki tehát vétett a hiba ellen, az nem hibázott. Sokan és sokszor használják ezt a hibát vét formát, de én mindig helytelennek vélem."
Olvasónknak a hibát vét-ről alkotott kórmegállapítása tökéletes. A vét ige ugyanis, szókincsünknek ez az igen régi, évezredes eleme már önmagában is azt jelenti: 'bűnt, hibát követ el, vétkezik'. Hadd szemléltessem ezt Arany János A tudós macskája című, játékos-kedves versének néhány sorával: ""Mi tagadás" mond a szolga | "A cicus nem vétett: | Én evém meg őhelyette | Reggel az ebédet."" Minden valószínűség szerint szóvegyüléssel, a hibázik és a vét valami ellen összeházasításával keletkezett ez a csakugyan képzavaros forma a XX. század ötvenes éveiben, mégpedig a sportnyelvben, leginkább a labdajátékok nyelvében. Hétkötetes értelmező szótárunk tanúsága szerint akkoriban terjedtek el először a büntetőt, tizenegyest vét, majd a szabálytalanságot, hibát vét formák, s közülük éppen a legsikerületlenebb, az utóbbi vált közkeletűvé. A szabályos, pontos változatok a hibát vét helyett vagy ezek volnának: hibát ejt, hibát követ el, vagy ezek a még egyszerűbbek: hibázik, vét.
Ezzel azonban még nem zárhatjuk le ezt a kérdést; nem mondhatjuk ki egyszerűen azt, hogy aki a hibát vét formával él, az műveletlen fickó, nem tud jól magyarul. A magamfajta nyelvész hiába van tisztában például azzal, hogy iromba szavunk eredetileg csak azt jelentette: 'tarka, illetve kendermagos', mégsem hibáztathatja azokat, akik e szót 'idomtalanul nagy, otromba' értelemben is használják, mivel a hasonló hangzású iromba és otromba egymásra hatása következtében már vagy másfél évszázaddal ezelőtt az iromba is felvette az otromba jelentését. Azt esetleg mondhatjuk, hogy ez a keveredés annak idején hiba volt, de e megállapítás nemcsak hogy napjainkra nem érvényes, hanem már Ady Endre korára sem, hiszen Vörös szekér a tengeren című versében már ő is így használta a szót, midőn ezt írta: "Milyen vörös iromba szárnya. | Új hajnalnak a pírja, lángja | Vagy vér az, újra vér?"
Mindezek figyelembevételével a következőket mondhatom a hibát vét használatáról. Amikor ez a formula felbukkant, valóban zavaró szóvegyülésnek, hibának számított. Értelmező szótáraink meg is csillagozták, mind az 1959-1962-ben megjelent hétkötetes, mind az 1972-ben napvilágot látott egykötetes szótár. A * jelentése mindkettőben körülbelül ez: 'a vele jelölt címszó, szókapcsolat, illetve jelentés(árnyalat) helytelen, kerülendő'.
A tavaly megjelent Magyar értelmező kéziszótár, amely az 1972-esnek alaposan, gondosan átdolgozott és felfrissített változata, ezeket az adatokat közli a hibát vét szókapcsolatról: főleg a sportnyelvben és a sajtónyelvben fordul elő, mégpedig a pongyola nyelvhasználatban; jelentése: 'hibázik, hibát ejt vagy követ el'.
Pontosan ez az én véleményem is. Ma már nem nevezhetjük hibásnak, helytelennek, kerülendőnek a hibát vét kifejezést, mert ezzel a magyarul beszélőknek legalább felét a vádlottak padjára ültetnénk. De hogy még ma is valamilyen pongyolaság, henyeség érződik rajta, az kétségtelen. Jobb helyette a tömör hibázik vagy a kissé hoszszabb hibát követ el.