Élhet bezárva

Ezek a mondatok kedden reggel láttak napvilágot az egyik internetes hírcsatorna tudósításában.
Az egykor ünnepelt énekesnőről kellemetlen, erősen anyagi természetű galibák folytán az eltelt két-három évben mindent megtudhattunk. Hogy kivel és milyen körülmények között él, hányszor csalódott embertársaiban, s persze: hogy ő mennyire szenved. Képzeljék: olyan különös helyzetbe került, hogy százmilliós tételben vett fel kölcsönt különböző emberektől, és azt nem tudta visszafizetni. Az vesse rá az első követ, aki még soha senkitől nem kért hitelt - de hát kiderült az is, hogy ez az irdatlan összeg nem kenyérre kellett. Itt egy vállalkozás ment csődbe, amiért egyedül Zalatnay Sarolta felel.
Egyszerű csalás ez, a bűn pedig elnyerte büntetését - mondhatnánk, ha nem lenne ennek az egésznek egy nagyon sajátos illata. Mert Zalatnay ügye körül olyan felhajtás indult a kereskedelminek nevezett tévécsatornákon és a bulvárlapokban, hogy az időnként minden mást megelőzött. Kiment Amerikába elválni, hazajött, itthon telesírta bánatával az étert ("a szeretet mindent megold" - mondta a bíróságon az utolsó szó jogán), könnyek között ecsetelte, hogy neki épp azért nem kellene börtönbe vonulni, hogy pénzt kereshessen és megadhassa a tartozását. A csúcs az volt, amikor az egyik tévétársaság több mint ötmillió forintot ajánlott fel az énekesnőnek azért, hogy utolsó szabad napjait rögzíthesse. Mellesleg micsoda fura kanyar: Zalatnayn éppen az a fajta média keresi meg a pénzét, amiből ő is részesedni akart. A kölcsönök ugyanis egy bulvártévé beindításához kellettek.
Ma az egykor táncdalfesztiválon ünnepelt (Emlékeznek? "Nem élhetek bezárva..."), lemezszerződéssel Londonba meghívott, filmekben szerepelt, átszabott mellekkel-egyebekkel férfimagazin címlapjára fotózott sztárnak már tényleg nincs más választása, mint ülni a hűvösben.
Vannak és lesznek így ezzel néhány tízezren Magyarországon. Ami a történetből számomra mégis igazán fontos, hogy Zalatnayt igenis börtönbe csukták. Amikor az első hírek érkeztek ügyeiről, az úgynevezett "egyszerű emberek" többsége az elmúlt évek meglehetősen vegyes tapasztalatai alapján joggal gondolhatta, hogy a népszerű művésznőt majd úgyis megmentik befolyásos ismerősei. Ahogy korábban megmentettek sikkasztó bankárokat, rendőrökbe rohanó popénekest, sógort, komát - egy jól kiválasztott baráti kör minden bajból kirántja azt, akinek jó számokkal van tele a mobiltelefonja.
Hát nem. A bíróság - sírdogálás meg médiaszereplés ide vagy oda - mérlegelt és döntött: Cini most börtönben ül (bár állítólag a legkényelmesebb műintézetben kap helyet). Ez a tény számára nyilván súlyos személyes tragédia, de a modern társadalom egyik legfontosabb alapeszméjének, a törvény előtti egyenlőségnek, a kiváltságok nélküli ítélkezésnek igenis fontos jele. Az aktus lényege: a tizenöt éve demokratikus utat választó Magyarország a következmények nélküli, kiskapukat kereső "kavarótársadalomtól" távolodik, és immár valóban a jogállamiság felé halad.
Zalatnay konkrét ügyéről lehet így is, meg úgy is vélekedni. Ha becsapták, ha nem, a felelősség az övé. Az ítélet egyértelmű, a bíróság következetes volt. Csak remélni merjük, hogy ez mindig így lesz.