Emberi lépték

Mi többre is vágyna a "kisember", mint emberi életre, emberi térre, emberi fizetésre, emberi kapcsolatokra, emberi megbecsülésre. Mi többre vágyik "az ember", mint élhető életre? Saját lakásra, kényelmes, egyszerű bútorokkal, egy-két saját gyerekre, akiket még életében boldognak és felnőttnek láthat, akik mellett nem kell naponta szembesülnie a nagy kérdéssel: létezhet-e egyszerre e kettő? Lehetünk-e boldogok és felnőttek egyszerre? A boldogság nem azonos-e a gyermeki gondtalansággal, felelőtlenséggel és a Nagy Hazugsággal, miszerint "majd csak lesz valahogy"?
A felnőtt ezzel szemben dolgozik, gürcöl, hajlong, gyűjtöget, félretesz, gondoskodik a jövőről, retteg, hogy az utolsó részletet is kifizesse azért a lakásért, amelyben (emberi mértékkel) soha nem nyújthatja ki a lábát. Felnőtt: tehát készen áll a nagybetűs élet harcaira; felnőtt: tehát melózik, és közben elfelejti az álmait, a vágyait, azt, hogy valaha boldognak készült. A modern világ kitermelte a fel nem nőtt felnőttet.
Arthur Miller drámája a gyermekként ábrándozó felnőttről szól. Látszólag felnőtt, de valójában boldogtalan gyermek, látszólag van állása, fizetése, lakása, kapcsolatai (szerető család, hűséges vásárlók, tisztességes főnökök), látszólag teszi a dolgát, és sikeres benne. Látszólag. Kérdés azonban, akar-e hasonlítani erre a mintafelnőttre az ember gyereke? Akar-e felnőtté válni az apja példáját látva, akár felnőttkorában is?
Kentaur zseniális díszlete egy régi gyermekpszichológiai kísérlet másolata. Vajon hogy érezheti magát a kicsi gyerek a felnőttek óriási bútorai között? Ha fel kell másznia a fotelbe, ha nálánál háromszorta magasabb ajtón kell nyújtózkodnia a kilincsig? Az ügynök halála éppen az embertelen lépték miatt következik be. Willy Loman kisember, kisebb az átlagosnál, saját lakásában elvész a saját bútorai között. Alföldi Róbert rendezése telitalálat ezzel a díszlettel. Első pillantásunkkal érezzük a groteszk hangulatot, talán megmosolyogjuk a családot, amelynek tagjai ágaskodnak, kúsznak-másznak a foteloktól az asztalig, de később elfacsarodik a szív, könnyes lesz a szem, megrendülünk, sajnáljuk őket. Ebben a pillanatban szembesül minden érzékeny néző a kérdéssel: vajon milyen emberi léptékre van ő maga az ügynöktől? Vajon milyen mértékben felnőtt és független, szabad és boldog ő maga?
Bodrogi Gyula végre színészi nagyságához méltó főszerepet kapott: esendő, mélyen érző, szorongó, önmagát sem tisztelő, de a velejéig tiszta ember, aki soha nem volt a saját életének "kovácsa", akit mindig sodortak az események, és gyermeki rácsodálkozással kell megértenie, ez itt a vég, mégsem lesz jobb; s halálával mégis adni tud. Vári Éva a feleség szerepében minden anyák minden jellemzőit eljátssza, villámhárító a családban, hűséges a férjéhez, vagyis ahhoz a hamis ideálhoz, amilyennek mindig is látni akarta, ahhoz a hamis képhez, amilyen a férje képzelte önmagát. László Zsolt a negyvenes éveiben járó lázadó kamasz szerepében soha nem lesz felnőtt, értetlenül áll apja és anyja között: ha nektek ez a boldogság, ez a felnőttség, én, kösz', nem kérek belőle! Kísérletet tesz néhányszor a tisztánlátásra, de a botlást képtelen nagyvonalúan kezelni. Czapkó Antal, a kisebb fiú, bohém, lusta, felelőtlen, ő sem e világra való. Jordán Tamással a nagy példa, a gazdag báty álomkép formájában van jelen. Hevér Gábor a kőszívű (felnőtt és sikeres) üzletember szerepében nagy erejű kettőst mutat Bodrogival, jelenetük az előadás csúcspontja.
A Nemzeti és a Thália Színház közös produkciója az évad egyik legnagyobb léptékű előadásának ígérkezik a kisemberről, akinek az élete nem emberi léptékű.
{p}
Az ügynök halála
Arthur Miller színdarabját fordította: Ungvári Tamás. Szereplők: Bodrogi Gyula (Willy Loman), Vári Éva (Linda), László Zsolt (Biff), Czapkó Antal (Happy), Jordán Tamás (Ben bácsi), Hevér Gábor (Howard Wagner), Mészáros István (Stanley), Fodor Annamária (Miss Forsythe), Bartisch Kata (Letta). Dramaturg: Vörös Róbert. Díszlettervező: Kentaur. Jelmeztervező: Bartha Andrea. Mozgás: Király Attila. Súgó: Gyulay Eszter/Sütő Anikó. Asszisztens: Kovács Krisztián. Rendező: Alföldi Róbert.
Októberben megtekinthető a Thália Színház nagyszínpadán 19-én és 30-án este 7 órai kezdettel.