Friss vér kell az agyba

Egy most közzétett kutatás szerint a harmadikos-negyedikes gimnazisták jó része nyugtatókon, feszültségoldókon él. Ugyancsak közismert, hogy az úgynevezett "elit" középiskolákba járó diákoknak több mint fele tartáshibás lesz és gerincproblémákkal küzd, mire leérettségizik. Emellett már az általános iskolások között is rohamosan nő a cukorbetegek száma, s ennek az állandó teljesítménykényszerből fakadó stressz az oka.
- Ha hármast hozol kémiából, egy hétig nem járhatsz edzésre! - így rendszabályozza az édesanyja Danit, akiről közismert, hogy él-hal a fociért, legszívesebben éjszakára se vetné le a góllövő csukáját. A szülői szigor ellen azonban nincs mit tenni. A tizenhárom éves "aranylábú" fiú nem is egyszer hiányzott már a stadionból, helyette a szobájában gubbasztva töltötte a délutánt. Sok haszon ugyan nem volt benne: órákig csak bámult ki az ablakon, és jobb híján az íróasztala lábát rugdosta.
- Sajnos számos szülő ragaszkodik ahhoz a tévhithez, hogy a sport a tanulás rovására megy. Épp az ellenkezője igaz - csóválja a fejét Karczag Mariann, aki maga is aktív sportoló. Szavainak az egri tanárnő azzal ad nyomatékot, hogy elárulja, a testnevelés mellett a matematika a másik szakja, így jól ismeri az elméleti tárgyakat oktató pedagógusok érveit. - Ma a gyerekek naponta legalább hat órát ülnek a padban, és egyre csak gyűlik bennük a feszültség és a mozgásigény. Senki nem várhatja el tőlük, hogy miután testileg-lelkileg elfáradva hazamentek, ismét csak leüljenek, s egészen estig biflázzák a tananyagot. Sokkal okosabban teszik, ha inkább mozognak egy kicsit, hogy friss vér jusson az izmaikba és az agyukba. Egy kiadós edzés után, felfrissülve sokkal rövidebb idő alatt megbirkózhatnak a másnapi leckével - javasolja a tanárnő. Úgy gondolja: hiába tömjük meg egy kamasz fejét rengeteg tudással, ha a teste nem egészséges, az előbb-utóbb megbosszulja magát.
- Mindig is eleven voltam, nem sokáig bírom az ücsörgést - meséli a tizenhét éves Szitta Boglárka, akivel az egri fedett uszoda előcsarnokában futok össze. Korábban kosarazott, kézilabdázott, most pedig rákapott az úszásra. Hetente legalább négyszer lejön tempózni, méghozzá nem a versenyzői babérokért, csak a mozgás öröméért. Az egri közgazdasági szakközépiskola két tannyelvű idegenforgalmi osztályában rendszerint hét órájuk van naponta, otthonra is akad biflázni való. A diákok hajtják magukat, sokan már a zsebükben hordják a középfokú nyelvvizsga-bizonyítványt, ám a legtöbben teljesen ellustultak.
- A sport és a tanulás egymást erősítő dolgok. Kiemelkedő tanulmányi eredményt csak egészséges, fizikailag erős gyerek tud elérni. Főleg a csapatsportokra igaz, hogy azok játszanak jobban, akik gyorsabban gondolkodnak, ügyesebben oldják meg a problémákat - mondja Papp László, az egri Szent-Györgyi Albert Gyakorlóiskola igazgatója, aki maga is kitartó természetjáró. A tanév idején egész napos kirándulásokra, nyaranta vízi túrára viszi a diákokat.
Az iskolában ügyelnek arra, hogy ne csak a tanulmányi versenyek győzteseit ismerjék el, de azokat is, akik valamilyen sportban jeleskedtek. Ez társaik előtt dicsőséget hoz a gyerekeknek, s arra ösztönzi őket, hogy továbbra is teljes erőbedobással dolgozzanak. Talán ennek is köszönhető, hogy az iskola tanulói a diákolimpiákról - főleg röplabdában, vízilabdában és aerobikban - rendre kupákkal térnek haza.
Minden perc számít. Hetedik-nyolcadik osztályra sajnos már ezzel is szembesülnek a diákok, és sokan az egyre hosszabbra nyúló különórák miatt mulasztják el az edzéseket. Nem biztos, hogy jól teszik, hiszen a sport felvértezheti őket olyan képességekkel is, amelyek még jól jöhetnek a középiskolában. A sportolókat kitartásra, fegyelemre és nemes versengésre nevelik, s ezek a képességek később segíthetik őket az érvényesülésben is.