Gyere a Disznó-Klub elé!

"Mi folyik itt? Sertésválság az EU-ban és hatásai Magyarországra" címmel még az uniós csatlakozás előtt tartotta szakmai összejövetelét az Agrár Európa Klub. Fórián Zoltán elemzéséből kiderült, hogy az orosz piac tíz legnagyobb beszállítója között az utóbbi években Brazília és Kína látványosan előretört. Ezzel egyidejűleg a régi uniós tagállamok - Dánia, Németország, Franciaország -, amelyek a rendszerváltás után fokozatosan elfoglalták helyünket az irdatlanul sok, évi hatszázmillió tonnányi sertéshúst vásárló egykori KGST-piacon, erőteljesen visszaszorultak.
Versenyképességük tehát csökkent. Jól szemlélteti mindezt a következő adatsor: a fent említett dél-amerikai államban a szégyenteljesen alacsony brazíliai munkabérek és az olcsó takarmányok folytán 0,69 euró, Kanadában 0,93 euró, az USA-ban 1,03 euró, míg az EU-15-ök átlagában 1,33 euró volt egy kiló hízósertés önköltsége. A szakértők szerint támogatások nélkül hosszú távon az a vállalkozás lehet versenyképes a világpiacon, amelyik egy euróból képes előállítani egy kiló sertéshúst (az euró árfolyama most 246 forint körüli).
Az unió 2003-ban az utóbbi három évtized legnagyobb sertéshúskészletével rendelkezett, a felvásárlási árak (0,7 euró/kg) mélyen az önköltség alatt voltak. 2004 elején azonban emelkedni kezdtek az árak, s fokozatosan növekedve, az esztendő 39. hetében az EU-25-ök átlagában kilónként meghaladták az 1,2 eurót. A miértre jórészt választ adnak az unió most leköszönő mezőgazdasági főbiztosának korábbi szavai. Franz Fischler ezt mondta: "A jelenlegi nehézségek ellenére az EU sertésszektorának kilátásai kedvezőek, hiszen az új tagoknál a kereslet gyorsabban növekszik, mint a termelés. Ebből pedig a jelenlegi tagok profitálni fognak." Az új tagállamok közül ugyanis csupán Lengyelország és hazánk exportál sertést, a többiek behozatalra szorulnak.
Jó, jó, de mi köze van ennek a magyar sertéshústerméshez? Látszólag semmi - valójában nagyon is sok. Egészen más körülmények között ugyan, de húsz esztendővel ezelőtt nagyjából minden magyarra jutott egy sertés. Majd az 1990-es nyolcmillióról előbb drasztikusan, aztán fokozatosan apadva 2004 augusztusára már alig több mint 4,3 millió sertésről adott számot a KSH. Egyetlen esztendő alatt is háromnegyed millióval csökkent az ország sertésállománya. Ami maradt, annak több mint a felét a gazdasági szervezetek, 44 százalékát az egyéni gazdálkodók tartják. Az utóbbi két aszályos esztendőt követően az egekbe szökött a takarmány ára. Részint ennek következtében száz társas vállalkozásból 12, ugyanennyi egyéni gazdaságból 15 felhagyott a sertéstartással.
Az idén viszont beütött a nagy termés, ám most meg nincs, ami megegye a 16-17 millió tonnányi kalászos gabonát és kukoricát. Emberi fogyasztásra és az ország megmaradt állatállományának takarmányozására ugyanis elég ennek a fele. Hogy a többivel mi lesz, azt egyelőre senki sem tudja, de bizonyára nem fogunk gabonában fulladozni. Ha lassan is, de elhagyja majd az országot a felesleg. Az idei "többletgabona", no és a gyomot "termő" gyepek azonban mindennél beszédesebben mutatják a magyar mezőgazdaság eltorzult szerkezetét, a főbb ágazatok végletekig megbomlott összhangját. Hová tűnt, mivé lett a hajdani aranyigazság: okos gazda bőrbe kötve (értsd: megetetve) adja el a gabonáját.
{p}
A nemzetközi összehasonlítások arra figyelmeztetnek, hogy nagy átlagban baj van nálunk a költségeket alakító termelési tényezőkkel. A sertéshústermelésben örök példaként emlegetett dánokhoz képest nálunk egy kocára vetítve évente kettő-öt malaccal kevesebbet választunk el, a hizlalás alatti gyarapodás és a takarmányhasznosulás pedig egyaránt húsz-harminc százalékkal rosszabb.
No és mi történt az uniós csatlakozás óta? Az árak a tavalyi mélyponthoz képest javultak. Jelenleg 300-320 forint között veszik a jó minőségű hízók kilóját, ami a 270-280 forintos hazai átlagos önköltséghez képest nem rossz. Ezzel a felvásárlási árral egyébként az unió középmezőnyében vagyunk.
Viszonylag jó hangulatban gyülekeztek hát a kisebb-nagyobb sertéstartó gazdák Nádudvaron, a Disznó-Klub hálózatot működtető Disznó Alapítvány idei rendezvényén. Jó címet választott a tanácskozásnak Wekerle László professzor. "Túléltük!?" - szólt a figyelmeztető kérdés a jelenlévőkhöz.
A maguk módján válaszoltak is rá. A Tiszakürtről érkezett, száztíz kocás teleppel rendelkező Kiss János állatorvos például - miután megosztotta gondjait társaival: túl sok külföldi portéka kerül be az országba, sőt még állat-egészségügyi kockázattal járó malacokat is behoznak hizlalásra - saját magát és vállalkozását a cigány lovához hasonlította, miszerint nem vak az, csak vakmerő. Kulcs község Agrospeciál Kft.-jének sertéstelep-vezetője, Csermák István pedig megpendítette a sertéses tanácskozások visszatérő kulcsszavát, az összefogást.
- Túlélésünk biztosítéka az összefogás lehetne, nem sajnálkozni kellene meg a szerencsére várni. Egységes, egyet akaró érdekképviselet nélkül aligha van esélyünk - fejtegette.
Magam sem értem - az érdekek által át- meg átszőtt világunkban csupán sejtem -, hogy miért van ugyanazon célért, a jövedelmező és versenyképes sertéshústermelésért tucatnyi, egymással nehezen szót értő szervezet. (Keretes írásunkban felsoroltam az általam ismert társaságokat, közöttük természetesen nemcsak érdekvédelmi szervezetek akadnak.)
A Disznó Alapítvány minden évben kiválasztja a pályázók közül Magyarország legjobb sertéstelepét. A 2003. évi teljesítménye alapján az idén ezt a címet a Zala megyei Pokodon gazdálkodó Végh Ferenc és fiai vállalkozás nyerte el. Az ezerkétszáz kocás teleppel rendelkező család képviseletében Végh Zsolttól azt kérdeztem, miként állnak helyt az uniós magyar piacon.
- A legjobb minőségű, 57-58 százalék színhúst adó vágósertéseket szállítjuk vevőinknek, hetente ötszázat. Az uniós konkurenciától nem félünk, megvéd bennünket a minőség. Két osztrák vágóhíd is megkeresett már bennünket, de egyelőre biztos partnereinknél maradunk - válaszolta a legjobbnak minősített magyar sertéstartó.

Szervezetek a magyar sertéshústermelésben
Vágóállat és Hús Terméktanács
Sertéstenyésztők Szövetsége
Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesülete (benne a korábbi Hibrid Sertést Tenyésztők Egyesületével)
MOSZ Sertéstenyésztők Választmánya
Disznó Alapítvány, a Disznó Klubok hálózatával
Honi Sertéstartók Érdekegyesülete
Sertéstartók Szövetsége
Hangya Sertés Szakági Szövetség
A sertéshús-termelési rendszerek utódszervezetei (Hungapig Kft., ISV Rt., Geno-Kahyb stb.)
Forrás: Szabad Föld - saját gyűjtés