Isaszeg, a titkok birodalma

Szeptember 21., a községháza tanácsterme, testületi ülés. Előterjesztések, tárgyalások, szavazások. Minden a megszokott rend szerint.
A hallgatóság soraiban tucatnyian figyelik az ülés menetét.
Újabb napirendi pont, az előterjesztő Kocsis László polgármester. Az önkormányzat gazdálkodásáról szóló rendelet módosítását ismerteti. Mindeddig húszmillió forint értékű földet adhattak el pályáztatás nélkül. Az összeghatárt másfél milliárdra emelné a testület.
Vagyis a hetvenötszörösére.
A testület egy része fészkelődik.
Alacsony, halk szavú asszony, Veres Ferencné emelkedik szólásra, kezében papír.
- A döntés meghozatalát a fürdő beruházója kérte, ő nem akar versenytárgyaláson részt venni. Ha pedig nem akar, a szándéka sem lehet komoly. Feltehetően telekspekulációról van szó. Ráadásul a választások előtt még a polgármester úr is ellenezte a beruházást - néz a falu vezetőjére.
A hallgatóság sutyorog, Veresné tovább olvassa a szöveget:
- Kettőezerhárom március 18-án egy igazságügyi szakértő az eladandó terület egy részének, tíz hektárnak az értékét 780-800 millió forintra becsülte. Eszerint a teljes terület, vagyis a huszonnégy hektár értéke kétmilliárd körüli. Egy évvel később a helyi szakértő véleménye szerint viszont csupán hatszázmillió forintot ér. Egy év alatt harmadára csökkent volna a terület értéke?
- Megvonom a szót! - mozdul a polgármester. - Képviselőtársam üzleti titkot sértett. Kérem - fordul az önkormányzat jogászához -, nézzen utána, nincs-e szükség jogi lépések megtételére.
A terem most már olyan, mint a méhkas.
- Szégyen! - kiabálják a hallgatóság soraiból. - Szégyen!
- A hangoskodókat pedig kérem, hagyják el a termet!
A hallgatóság lassan kászálódik, sorjáznak ki a teremből.
- Gyalázat! - kiáltja vissza az utolsó az ajtóból.
A testület 10:7 arányban megszavazza a rendelet módosítását.
{p}
"Nem állnak sorba a vevők..."
- Nem olyan nagy ügy ez az egész, egyszerű jogtechnikai kérdés - jelenti ki Kocsis László, amikor néhány nappal később irodájában keresem.
- Másfél milliárdról van szó... - indokolom érdeklődésem okát.
A polgármester türelmesen magyaráz.
- Az isaszegiek régóta szerettek volna fürdőt, ezért néhány évvel ezelőtt az önkormányzat próbafúrásokat végeztetett. Találtak is vizet, s amikor meghirdették a Széchenyi tervet, pályázatot nyújtottak be a hasznosítására.
- Úgy tudom, ön akkor ellenezte a tervet - szakítom meg.
- Hogyne, hiszen az ötszázmillió forint pályázaton elnyerhető összeg mellé legalább ugyanannyit kellett volna letennie a községnek. Nekünk pedig mindössze egymilliárd körüli az éves költségvetésünk, ennyi pénzt nem tudtunk volna kigazdálkodni.
A dilemma hamar megoldódott: a Széchenyi terv kiüresedett, a pályázat elbírálására már sor sem kerülhetett.
- Jelentkezett viszont egy cég... - folytatja a polgármester.
- Melyik?
- Erről nem nyilatkozhatom.
- Miért?
- Üzleti titok. A befektető kérésére - teszi hozzá.
Jelentkezett tehát egy cég, amely hasznosítaná a területet, az önkormányzattal közösen élményfürdőt építene rá. A terv azonban füstbe ment. Hogy miért, abba szintén nem avat be a falu első embere, ellenben a cég új ajánlattal állt elő: megvásárolnák a területet. Azt azonban képviselői kikötötték, hogy nem kívánnak versenytárgyaláson részt venni. Ezért volt szükség az önkormányzati rendelkezés módosítására, vagyis arra, hogy a testület húszmillióról másfél milliárdra emelje a pályáztatás nélkül eladható földterület értékét.
- Megindokolták, miért nem szeretnének versenytárgyaláson a terület birtokába jutni?
- Nem.
- Önök ebbe miért mennek bele?
- Nem állnak sorba a vevők az ajtóm előtt. Ha őket elszalasztjuk, nagy összegtől esik el a falu.
- Mekkorától?
- Ezt sem mondhatom meg.
- Mert üzleti titok...
- Pontosan.
- Ezek szerint sohasem tudhatja meg a közvélemény, mennyiért adtak túl a területen?
- Az önkormányzatok gazdálkodása nyilvános, ezért természetesen a szerződés aláírását követően ismertté válik a cég neve is, a vételár is. Annyit azonban elárulhatok, hogy nem kevés pénzről van szó. Tudja, mennyibe kerül Isaszeg határában egy hektár föld?
- Fogalmam sincs.
- Egymillió forint körül. Vagyis húsz hektár húszmillió forint. Nos, ennek a sokszorosáért fog elkelni a terület.
- Ön szerint természetes a cég titkolódzása?
- Hogyne. Ügyvédként számos olyan szerződést készítettem elő, amelyben a beruházó kérte a terv titokban tartását az utolsó pillanatig. A versenytársak miatt...
Többen várnak a polgármesterre, de azért még megkérdezem:
- A testület tagjai sem tudják, melyik cégről van szó, s mekkora összegről?
- Természetesen tudják. Ám ha bármelyikük elárulná önnek, az ellen büntetőfeljelentést tennék.
{p}
A rejtélyes beruházó
Amit két ember tud, az nem titok, ez régi tapasztalat. Hát még, amit egy egész testület...
Járom a tagokat, elsőként persze Veres Ferencnét keresem. Az asszony tétován nézeget:
- Már állásfoglalást kértem az adatvédelmi biztostól, titkosíthatóak-e az ilyen adatok. Még nem érkezett válasz...
Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, indulok tovább. Férje azonban még felhív a ház tetőterébe, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a falu határára. A szélső házak mellett erdő övezte lanka, tarlóhántás után. Az eladandó terület.
- Először húszmilliárdos beruházást emlegettek - így a férfi -, most már negyvenről is beszélnek. A fürdőhöz négycsillagos szálloda is tartozna meg konferenciaterem. El tudja képzelni, hogy egy ilyen kis területen ekkora nyereséget sikerülhetne zsebre vágniuk a tulajdonosoknak? Mert én nem.
Bizonyára ezért említett a felesége a felszólalásában telekspekulációt. Kérdeztem is erről a polgármestert, ám ő nevetségesnek tartja a feltételezést. Az ingatlant környezetvédelmi terület övezi, ha kimérnék, hogy lakóházakat emeljenek rá, az már olyan mértékben terhelné a környéket, hogy sohasem kapnának rá szakhatósági engedélyeket.
Nem járok sokkal jobban Pénzes Jánossal sem, aki pedig az előző ciklusban a beruházás felelőse volt. Nemcsak azért nem beszél, mert köti a titoktartási kötelezettsége, hanem azért sem, mert, ahogy állítja, a polgármester nem avatja be a részletekbe.
Járom a falut. Ahogy a mellékutcákban zötyögök, látom, elkelne a pénz Isaszegen. Címeket kapok, neveket - ám hiába. Ki röviden adja értésemre, hogy az ügy titkosított, s nem akar bajt hozni a fejére, ki hosszan tekergeti a szót, de nem mond semmit.
Már esteledik, amikor az utolsó címre megérkezem.
- Mégis eljött? - nyílik a kapu. - Pedig mondtam, hogy nem szeretnék beszélni az ügyről.
Előzőleg telefonon egyeztettünk, úgy látszik, meggondolta magát. Fordulnék vissza, ám nyílik az ajtó, vendéglátóm tessékel befelé. Csak éppen előtte szavamat veszi, hogy kilétéről hallgatok.
- Mint a sír - ígérem.
Az asztalon dokumentumok.
Mindjárt a halom tetején Molnár Évának, Isaszeg jegyzőjének februárban született ötoldalas véleménye arról az előszerződésről, amelyet tavaly áprilisban írt alá az önkormányzat a beruházóval.
- Korábban is eszükbe juthatott volna utánanézni, kivel is szerződnek - jegyzi meg vendéglátóm.
Maga az előszerződés nem került a birtokomba, de a róla írt jegyzői vélemény is beszédes.
A beruházó az AIE Kft.
- Mit takarhat a betűszó? - kérdezem.
- Azt mi sem tudjuk. Az A valami Attila lehet, az I Ilona, az E-ről meg fogalmam sincs.
Lehet benne valami, egy későbbi szerződéstervezetből látom, hogy a társaság ügyvezetője Körösfalvi Attila, rajta kívül nyilatkozattételre jogosult a beruházó részéről Körösfalvi Ilona.
A jegyzőnő bekérte a társaság cégkivonatát, s abból különös mozzanatok derültek ki. A társaság 2002-ben alakult. Kötelező hárommillió forintos jegyzett tőkéjéből mindössze egymillió készpénz, kettő tárgyi betét.
A 2002-es üzleti évet vesztességgel zárta.
A cég székhelye az óbudai Vitorla utca 5. Legalábbis papíron. Mert az ide küldött levelek sorra visszaérkeztek. Helyette egy érdi postafiókot jelöltek meg, ám ott sem akadt a leveleknek gazdájuk.
A szükséges háttérrel - irányító szakemberek, tervező cégek, banki kapcsolat, egyebek - rendelkeznek. Legalábbis ezt állítják, ám semmiféle dokumentummal nem bizonyítják. Leírják viszont, miként festenek hasonló szállodák, élményfürdők... Vagyoni helyzetüket, egyéb hasonló tevékenységüket, banki kapcsolataikat az önkormányzat kérésére sem kívánták feltárni.
Azt válaszolták, az adatok titkosak.
A jegyző megállapította: a szerződő partner kockázati tényező.
S ez így folyik tovább oldalakon keresztül. A megvalósítási tanulmányt a cég a felszólítás ellenére sem csatolta határidőre, az esetleges kártérítésről írásbeli nyilatkozatot nem adott.
Ugye kitalálta az olvasó: üzleti titokra hivatkoztak.
Hab a tortán, hogy egy január 29-án kelt távmásolatában a cég az önkormányzattól négy és fél milliárdos fedezet felmutatását kéri.
- Ezt a szerződést akarta a cég elfogadtatni - méltatlankodik a vendéglátóm.
Ezért esett hát kútba a közös beruházás.
Idén tavasszal új szerződést ajánlott a cég.
Ha az önkormányzat nem akar vele közösködni, megveszi a területet, pontosabban a huszonnégy hektárból húszat.
A vételár lélegzetelállító: három részletben 1,2 milliárd forint plusz az áruforgalmi adó. Vagyis összesen másfél milliárd. Tehát nem hatszázmillióért adnák, mint amire Veresné utalt a felszólalásában.
- Mennyiért árulnak építési telkeket a faluban? - kérdezem.
- Négyzetméterét hatezer forintért - így a válasz.
Rövid számolgatás után látom, éppen ennyire jön ki a húsz hektár négyzetméterenkénti ára. A cég tehát akkor sem keresne a vásáron, ha szálloda és élményfürdő helyett lakóházak építésére mérné ki a területet.
Kérdés azonban még így is bőven akad. Például az, amit Veresné tett fel a testületi ülésen: miért a nagy eltérés a kétféle értékelés között? Persze arra is kíváncsi volnék, hogy a - jegyző véleményével élve - az egy évvel korábban még veszteséges, határidőket csúsztató, komoly kockázati tényezőnek minősülő társaság miként szerez pénzt a milliárdos ingatlanvásárlásra?
- Ha az összeg valóban az önkormányzat számlájára kerül, abból mesés dolgok születhetnek Isaszegen, s mennybe menesztik a polgármestert - összegez a vendéglátóm. - De ha minden ilyen szép, miért a nagy titkolódzás?
{p}
Veszteség nélkül?
Akkor tehát az AIE Beruházó Kft.
A cégnyilvántartás szerint székhelye idén nyártól a józsefvárosi Bíró Lajos utca 23. második emeletén található. Telefonszám is akad már jócskán, tíz vonal közül is választhatok. Ezek egyikén hívom Körösfalvi Attilát.
- Segment Részvénytársaság - válaszolja egy női hang.
- Bocsánat, én az AIE Beruházó Kft.-t keresem.
- Úgy is lehet mondani. Mi látjuk el a Segment magyarországi képviseletét. Körösfalvi Ilona vagyok.
- Az isaszegi beruházásról szeretnék információkat kapni.
- Természetesen. Holnap reggel nyolckor megfelel?
Az iroda impozáns, a hölgy készségesen és hosszan beszél arról, hogy szó sincs titokról a beruházás körül. A tervek mögött egy Segment nevezetű, londoni székhelyű ingatlanberuházási és pénzügyi befektető csoport áll. Az ő cégének - amely egy családi vállalkozás - csupán annyi a feladata, hogy a beruházást előkészítse. Amint a Segmentet bejegyzik Magyarországon is, a munkálatokat átadják. Erre remélhetőleg néhány héten belül sor kerül, s akkor minden részletével nyilvánosság elé lépnek.
A közös beruházás meghiúsulásának okára kérdezek, a jegyzőnő által említett kifogásokra, vagyoni helyzetük, banki kapcsolataik feltárásának elmaradására. Körösfalvi Ilona visszadobja a labdát: szerinte a kért garanciákat az önkormányzat nem tudta vállalni, a szerződést éppenséggel miattuk kellett módosítani.
- El tudja egyébként képzelni, miként penderítenék ki az embert egy olyan befektetői társaságtól, mint a Segment, ha a banki hátterére kérdezne? - teszi hozzá.
- Ha minden ilyen tiszta ebben az ügyben, miért kérték az önkormányzatot az információk visszatartására?
- Roppant egyszerű - állítja az üzletasszony. - A közvélemény tájékoztatása is szakma, ezt pedig az önkormányzatokkal kapcsolatos nem mindig kedvező tapasztalataink miatt nem akartuk a helybeliekre bízni. De, ismétlem, hamarosan tájékoztatjuk az isaszegieket.
- Az is elárulják majd, hogy miért nem pályázaton kívánnak a terület birtokába jutni?
- Az előkészítés már így is tetemes összegbe került. Ha nem mi nyernénk, ez odaveszne. Ami ráadásul, szerződésünk értelmében, terheket róna az önkormányzatra egy esetleges kártérítési per során.
Az üzleti kockázatról hallottak jutnak eszembe, de nem mondom; inkább a vételárra kérdezek:
- Úgy tudom, másfél milliárdot ajánlanak a területért.
Pillanatnyi csend.
- Maradjunk annyiban, hogy akörüli összeget.