Jeltolmácsnak jelbeszéd az élete

A miskolci fiatalember lakatos édesapja, varrónő édesanyja is siket volt egy gyerekkori agyhártyagyulladás szövődményeként, a mama öccse pedig hallássérültként született. Bátyjával együtt a szülőktől tanulták az alapszintű jelbeszédet. Mészáros Gyula ezt a tudást a budapesti gyógypedagógia főiskolán diplomás szintre emelte; fivére más pályát választott.
- Nem volt könnyű az ilyen gyerekkor - emlékszik vissza a Miskolci Jelnyelvi Tolmácsiroda vezetője. - Mi a testvéremmel egészségesen születtünk, a szókincsünk eleinte mégis szegényesebb volt, amint általában a siketeké. Az iskolában emiatt másként kezeltek bennünket. Az utcán, az emberek között is ezzel a mássággal szembesültem. Ha a villamoson az édesanyámmal "beszélgettünk", azt hallottam: "Nézd már, a némák hogy mutogatnak!" Pedig a siketek nem némák! Artikulálatlanul ugyan, de képesek a beszédre. Viszont akad közöttük sajnos analfabéta is. Velük csak rajzokkal kommunikálhatunk.
- Mikor választotta hivatásának a jeltolmácsolást?
- Két éve, amikor meghalt az édesapám. Addig csak néha jártam el a bíróságra, rendőrségre, különféle hivatalokba tolmácsolgatni. Az volt a "mellékes jövedelem", mert főállásban taxiztam, évekig autóbusz-vezető is voltam. Apám halála után döntöttem el, hogy nemcsak azt kell hasznosítanom, amit tőlük tanultam, hanem a siketek, egyáltalán a bármilyen fogyatékosságban szenvedők iránti érzékenységemet is. Irodavezetőként szerény a fizetésem, most tehát fordult a kocka, időnként a tolmácsolás mellett taxizom. Ha marad elég időm, energiám. Általában nem. Estére szó szerint kiürül az agyam, szellemileg úgy elfáradok, hogy leroskadok egy parkban, és nem gondolok semmire. Vagy elmegyek úszni egyet. Jeltolmácsként is "maszekolhatnék" óránként hét-nyolcezer forintos tarifáért. De nem visz rá a lélek, hogy pénzt fogadjak el a szerencsétlen, zömmel rokkantnyugdíjas emberektől. Az iroda szolgáltatása ingyenes, a minket felkérő cégek és hivatalok óránként ezerötszáz forintot fizetnek az alapítványunknak.

- Mondjuk azt, hogy missziót teljesít...
- Nagy szavak ezek. Inkább azt mondanám, folyamatosan "ügyintézek". Közben sorsok ülepednek le bennem. Sose felejtem el azt az analfabéta siketet, akit emberölésért jogerősen ítélt el a bíróság. Hiába voltam képzett jeltolmács, a szemében megülő rettenetet, megbánást nem tudtam "lefordítani". Kemény, de nagyon hálás munka ez, mert a siket emberek roppant hálásak. Ezért nekünk csak sikerélményeink lehetnek.

A Fogyatékosok Esélye Közalapítvány által fenntartott jeltolmácsiroda ingyenes szolgáltatását a Borsod megyében élő 1000-1200 siket közül mostanáig több mint százhúszan igényelték, egy év alatt 1400 órát tolmácsoltak számukra. Nagy a sorban állás érte Miskolcon, de eddig minden jelentkezőre sor került. A siketek nemzetközi nyelve egyébként mintegy 750 jelből áll, ám hazánkban a jelbeszéd bizonyos szavai tájegységenként eltérőek. A siket "tájszólás" például másként mutatja a "probléma" vagy a "piros" szó jelét Miskolcon, Debrecenben és Szegeden. A régen csak manuális munkát végző siketek között ma egyre több a számítógépes szakképesítést, sőt doktori diplomát szerzett ember, ami a fogyatékosok iránti társadalmi együttérzés javulását jelzi.