Lánccal együtt viszik a tehenet

Idősödő házaspár fogja őket. Suszter Zoltán, a férj, kettőnek a láncát tartja, míg felesége - lánykori nevén Kocsis Mária - egy pirostarkára ügyel. Így megy ez nap nap után. Délelőtt két óra, meg délután is ugyanannyi. Időmilliomosok - gondolhatják sokan.
Amikor megszólítottam őket, egyből azt kérdeztem, miért nem kerítik be a legelőt. Ember és jószág egyaránt szabadabb lehetne.
- Hohó, nem úgy van az! - válaszolja a jó erőben lévő, zömök, bajuszos férfi. - Menten ellopnák őket, bottal üthetnénk a nyomukat - mutat egyik felől a 3-as főútra, a másikon meg a településre vezető bekötőútra. - Ha netán kikötjük őket, még a láncot is haza kell vinni, mert másnapra csak a hűlt helyét találjuk.
Hát igen, ami nincs lebetonozva, annak lába kél - jut eszembe a közhelyszerű mondat. Állítólag Mezőfalván is azért bukott meg a juhászt nem igénylő, villanypásztoros, ausztráliai mintára beállított birkatartási kísérlet, mert ellopták a juhokat.
Az 59 éves Suszter Zoltán éjjeliőr a helyi szövetkezet géptelepén. Mindig is voltak tehenei, beleszületett a paraszti életformába. Mint mondja, nélkülük csak unatkozna. Egyébként, ahány tehén, annyiféle: a legkisebbik zsíros tejet adó dán Jersey fajtájú, a feketetarka ereiben holstein-fríz vér is csörgedezik. Mária aszszony meg a magyartarkával foglalatoskodik. Az otthon maradt, negyedik jószág nemsokára ellik, most apasztják, ezért nem hajtották ki a legelőre. Természetesen neve is van mind a négynek, méghozzá sorrendben Őzi, Fecske, Kati és Kormos.
- Hogy ki viszi tovább a családban a tehéntartást? - ismétli kérdésemet az asszony. - Senki. Középkorú lányunk munkanélküli, most éppen cukrásztanfolyamra jár. Fiunk pedig az erdőre jár dolgozni meg alkalmi munkákból él.
Kérésemre összeszámolják: a valamivel több mint kétezer lakosú Kerecsenden a család négy jószágát is beleértve összesen hét tehenet tartanak. Mindenesetre jobb arány az itteni, mint más falvaké, amelyekben mutatóban sincs már szarvasmarha. Suszterékhez a régi kuncsaftok házhoz jönnek a tejért, száz forintért mérik literjét. Így mindenki jól jár. A vevők teljes tejet kapnak a puccos dobozoshoz képest majdhogynem féláron, s a házaspárnak is jól jön a tejpénz.
- A fene érti ezt - háborog a gazda. - Negyven éve fejem a teheneket, sok gyermek egészségben felnőtt a tejükön. Most meg azt hallani, hogy a házi tejtől meg lehet betegedni. Hogy honnan veszik, nem tudom. Nekem pedig előadást tart a fiatal állatorvos a tehéntartás meg a gépi fejés rejtelmeiről. Nekem?! De hiszen évtizedek óta ezt csinálom...