Nem suttog a lólélek gyógyásza

- Forty Leónak, ennek a gyönyörű texasi telivérnek kiforrott világnézete van - meséli András egy tatabányai családi ház hátsó udvarán kialakított körkarámban. - Gödöllőn egy westernversenyen előfordult, hogy már mindkét szájzugából csepegett a vér, annyira tépte a száját a lovasa, de ő mégsem fordult be, hanem csak azért is ment egyenesen tovább. Hihetetlenül kemény akaratú, eltökélt állat, másfelől viszont jámbor jószág. Egyszerre sok minden megfér egy lóban, ugyanúgy, mint az emberben. Egyébként az egyik ismerősöm, aki régebbről ismerte Forty Leót, azt mondta: örüljek, hogy még nem halt meg senki a hátán. András beáll a körkarám közepébe, és egyetlen, alig észrevehető kézmozdulatára a kiforrott világnézetű telivér megindul futni körbe-körbe, akárha cirkuszban lennénk.
- Ilyen kezes bárányt csinált ebből az engedetlen hírében álló lóból? - kérdem.
- Ez túlzás, hiszen még tanuljuk egymást Forty Leóval, de jó úton járunk, hamarosan teljes lesz a bizalom közöttünk. Különben csak most szeptemberben került hozzám.
- Kiderült már, korábban miért volt annyira engedetlen?
- Elképzelhető, hogy a repülőn történt valami a Magyarországra szállítása során; meglehet bepánikolt. Ebben az esetben irgalmatlanul belövik, elkábítják az állatot. De az is előfordulhatott, hogy itthon valaki valami olyasmit próbált ráerőszakolni, ami sértette az önérzetét, az egyéniségét. Bárhogy volt, az rögzült benne, hogy túl sok jót nem várhat az embertől, attól pedig különösen nem, aki felül a hátára. Ilyenkor szinte természetes az ellenszegülés.
Bemegyünk a házba, asztalhoz ülünk. Az asztalfőn Csaszni Zoltánné Éva néni ül, mellette Barbara lánya, aki díjugrató lovas. Mindenki más vendég: Balla Gyöngyi, akinek a lovát András trenírozza, jómagam a fotós kollégával és András is.
- Állítólag az ország tele van egész vagyonért vásárolt, de elrontott lovakkal. Igaz ez? - érdeklődöm. Bari András válaszol:
- Igen, magam is találkoztam jó néhánnyal. Emlékezetes volt egy kecskeméti herélt pej esete. Úgy kezdődött a kapcsolatom vele, hogy megérintettem a bal mellső lábát, mire a hátsó lábával dühödten oda rúgott, ahol a kezem volt. Szerencsére nem talált el, egy gondolattal gyorsabb voltam. A bal oldalán valami baleset érhette a lovat, mert ha erről hozzányúltam, meghajolt, mint egy kifli, majd remegni kezdett. Mindig azt nézte, hogyan tudna az emberben kárt tenni, mikor tud belém rúgni vagy odaszorítani valahová. Mindezt félelmében tette. Kilenc hét után úgy adtam vissza a gazdájának, hogy a pej képes volt megállni egy helyben, hagyta magát tisztítani mindkét oldalán, lehetett nyergelni, hámot tenni rá.
- Hogyan csinálta? Mágikus szavakat suttogott a fülébe?
- Dehogy. Az úgynevezett suttogás csak egy jó reklámfogás. Hollywoodban a Suttogó című filmmel sok pénzt nyertek rajta. A lényeg, hogy a lovat meg kell érteni. Bele kell helyezkedni a lelkivilágába.
- Nem is beszél az állathoz?
- Dehogynem. Folyamatosan és nyugodtan. Olyan hangfekvésben, hogy akkor is nyugtatóan hasson rá, ha éppen ágaskodik, konyít, ideges.
{p}
Csányi Vilmos etológus azt állítja: az állatoknak nincs lelkük, hacsaknem akkor, ha bizonyos szabályozó rendszereket, tudatos tevékenységeket léleknek hívunk.
- Minden tiszteletem a professzor úré, de én ezzel szemben százszázalékos biztonsággal mondom: a lónak van lelke, és vannak érzelmei, hiszen meglétüket gyerekkorom óta tapasztalom, meg aztán ezekre a megfoghatatlan dolgokra alapozva végzem az örömteli munkámat.
- Mégis hogyan érzékeltethető a munkájának lényege?
Itt a fiatalember egy kicsit elgondolkodik, Balla Gyöngyi szól helyette:
- András istenáldotta, különleges képességekkel rendelkezik. Olyan közel tud kerülni az állatokhoz, mint Maugli, a mesehős, szinte beszél a nyelvükön. Képes meggyógyítani azokat a sebeket, amelyeket a ló lelkén ütöttek. Adottsága van arra, hogy az engedetlen, rosszindulatú, elrontott lovak és gazdáik között természetes harmóniát teremtsen. Nem véletlenül bíztam rá én sem a család négylábú, hat és fél mázsás kedvencét.
Barbara pedig azt meséli el, hogy díjugrató lova, Szamba, a kanyaroknál rendszeresen kisodródott, kínszenvedés volt egy-egy verseny. András azonban célravezető gyakorlatokkal fokozatosan ráébresztette az állatot, hogyan kell sodródásmentesen végigmenni a pályán.
- A módszerem lényege - mondja lólélekgyógyász, miután összeszedte a gondolatait -, hogy tanulmányozzuk egymást a lóval. Minél elszigeteltebb helyen, lehetőleg egy körkarámban figyelem a gesztusait, a reakcióit, a sebességét, a vérmérsékletét, a fejtartását, a szemét. Ő is rám koncentrál. Szellemi síkon próbálunk összekapcsolódni. Akkor leszünk mi ketten hatékonyak, ha sikerül megteremteni a feltételét annak, hogy az állat maga akarjon végrehajtani, megtanulni vagy elfogadni valamit. A töretlen csikóra fel lehet tenni a nyerget úgy is, ahogy a kazahok csinálják. Egy bunkóval fejbe vágják a lovat, elájul, rárakják a szerszámot, amikor kezd magához térni, már a lovassal együtt kell felállnia. Csakhogy ilyesmire valójában nincs szükség. Minden megoldható úgy is, hogy a jószág félelem és fájdalom nélkül fogadja el az új dolgokat.
- Kudarc sosem érte?
- Bizony volt olyan ló, amelyikkel sehogy sem boldogultam. Képes volt letérdelni mellém, hogy a derekamba haraphasson. Tátott szájjal rontott rám, amint beléptem a karámba. Sehogy sem értettem a viselkedését. Valahogy kiment a fejemből, mit mesélt nekem az egyik állatorvos ismerősöm. Ő Görbeházán herélt egy csikót, de nem sikerült túl jól az altatása, a ló örök életre megjegyezte a doktort. Bárhol, bármikor találkozott aztán a herélt az orvossal, azonnal üldözni kezdte árkon-bokron át, akár be volt fogva a jószág, akár nem. Hát így jártam én is azzal a lóval, amelyikkel képtelen voltam boldogulni. Néhány héttel korábban, hogy hozzám került, segédkeztem a herélésénél. Megjegyezte az arcomat, alakomat, és én lettem számára a leggyűlöltebb ember.
- Mennyit számol fel egy makrancos ló rendbe hozásáért?
András, aki bár nem suttog, igazság szerint mégis nevezhetnénk a magyar Suttogónak, most megvakarja a fejét. Éva néni felélénkül az asztalfőn.
- Na, rátapintott egy nagyon kényes pontra - szól a háziasszony. - Sajnos ennek a harmincegy éves, családos fiatalembernek semmi érzéke sincs az anyagiakhoz. Még a pénzre is a ló szemszögéből néz, vagyis túlságosan nagy izgalmakat nem vált ki benne. Pedig a tudása egyedülálló az országban. Arra sarkallom, hogy szabjon tarifát. Aki például versenylovat tart, az módos ember, biztosan meg tudja fizetni, ha kiegyensúlyozottá, kezessé teszi a kedvencét. Meg aztán szerintem Andrásnak az a titkos vágya, hogy kizárólag a lovaknak szentelhesse magát.
- Miért, most mivel foglalkozik még? - érdeklődöm az érintettnél.
- Hivatásos tűzoltó vagyok Komáromban.