Nőttön nőtlen férfiak

Akadnak köztük aranyifjak és pedáns, megcsontosodott öreglegények; egy biztos: róluk született a legtöbb pikáns vicc. Rajtuk senki sem sajnálkozik, mint az aggszüzeken. Nős társaik irigykedve, a pártában maradt hajadonok pedig epekedve bámulják őket.
A természet bölcs: nagyjából ugyanannyi kisfiú születik, mint amennyi kislány. Ebből az következne, hogy senkinek sem kellene társ nélkül tengődnie. A valóság azonban rácáfol erre. A középkorú férfiak közt például szép számmal akadnak olyanok, akik szívesebben ölelgetik a sörösüvegüket. Mások meg kényelmesen üldögélnek a mamájuk szoknyáján. Mint az alábbi kettő.

Józsi
- Minden nő megéri a pénzét. Még egy sört! - summázza a helyzetet Józsi, az éjjeliőr.
Hogy a falusi ivó közönsége mélyen egyetért vele, azt az emelkedő korsók sokasága jelzi.
- Neked a legjobb, aranyapám! - kacsintanak a családos férfiak a borostás agglegényre. S ő tudja a dolgát: fizet még egy kört.
- Nem hiányzik nekem egy házi sárkány, elvagyok egyedül - mormogja magában.
Józsit néhány éve még kommendálták volna egy falubeli leányzónak, a frigy azonban kútba esett. A háztűznézőbe érkezett legény zavarában ugyanis úgy bepálinkázott az apósjelölttel, hogy mire a lány előkerült, csak részegen motyogott.
Ám egy férfi nem kesereg a múlton. Józsi ezért letörli bajszáról a sörhabot, aztán a félkarú rablóhoz lép, és belefeledkezik a játékba. Észre sem veszi, hogy lassan elnéptelenedik a kocsma. Hiába, hétköznap este van. Megyek mindjárt én is, gondolja az éjjeliőr, és bedobja az utolsó felest. Meg az utolsó százast. Nem nyertél, csilingel a gép. Józsi a foga közt káromkodik egyet, majd kifordul az ivóból. Elindul a baromfitelep felé, ahol éjjelente rókákat riogat sörétes puskával. Csípős az idő, a mérgét mégsem hűti le. Egyetlen fillérje se maradt! Hirtelen ötlettől vezérelve sarkon fordul, s újból benyit a kocsmába.
- Ez egy rablótámadás! - dörren rá a csapos kisasszonyra, és a kassza tartalmát kéri.
- Elmész már, Józsi! Mit szórakozol?! - lendíti felé a harcias amazon a partvisnyelet.
A férfi meghunyászkodik, majd fejét leszegve távozik.
- Ez nem jött be. De mit kapnak majd a rókák! - dörmögi magában, s nekivág a sötétségnek.
{p}
Tamás
Csepergő esőben várakozom Tamásra a stadionnál. Telnek a percek, lassan elunom. Bekukkantok a kapun, s látom, hogy odabenn rója a köröket, elszánt arcán izzadsággal keverednek a vízcseppek. Észrevesz ugyan, de komótosan befejezi az edzést: megszokta, rendszerint őrá várnak a lányok, és nem fordítva...
- Reggel úsztam háromezer métert, most meg a lábamat erősítem. Remek formában vagyok - csapja nyakába a törülközőt. Oldalról sandítok rá: izmos, jó kiállású férfi, alig múlt negyven. A haja őszbe csavarodik, de a mellkasa bronzosan csillog. (Ahogy észrevette az első fehér szőrszálakat, lázasan borotválni kezdte...)
- Valahogy nincs szerencsém a nőkkel. Otthon nyugisabb - vonogatja a vállát Tamás.
Az apja halála óta kettesben él az édesanyjával. Tőle megkapja a meleg ételt, a tiszta ruhát, no meg az edzés utáni szieszta nyugalmát. Igaz, cserébe végig kell hallgatnia az otthonülő özvegy sirámait, melyek nagyjából így szólnak: "Hidd el, kisfiam, téged egyik barátnőd sem szeretett igazán. A mai lányok már nem tudják, mi a kötelesség meg a kitartás. Csak a cicoma kell nekik meg a hancúrozás..."  Az idős asszony mindezeket úgy mormolja, mint valami imamalom szavait: évtizedek óta, fáradhatatlanul.
Tamás látszólag elengedi a füle mellett e szólamokat. Azt mondja, ő tudatosan él. Egészségesen, fegyelmezetten. Sosem iszik egy kortyot sem, hiszen előtte lebeg az apja példája. Az öreg, szegény, gyakran felöntött a garatra, csoda-e, hogy májrákban végezte. Tomi a sportban hisz. Persze, mivel férfiból van, szüksége van nőre. Általában nem is egyre.
- Mindegyikükben valami más ragad meg - néz ártatlanul, miután mobiltelefonján lebonyolít két bizalmas beszélgetést. Meséli: nincs szerencséje, rendszerint hisztis lányokba botlik. Minden viszonya csak addig tart, amíg "dühöngenek a hormonok", aztán már szabadulni vágyik.
Hősünk egyetlenegyszer majdnem megnősült. Aktuális kedvese bejelentette, hogy gyermeket vár, s a férfi nagy nehezen elszánta magát a házasságra. Az ara már kiválasztotta a menyasszonyi ruhát, amikor egy éjjel anyuka váratlanul rosszul lett. Mentők, kórház, aggodalom. Az asszony titokzatos szívgyengesége feladta a leckét az orvosoknak. A fia azonban tudta a kötelességét: ilyen körülmények közt nem költözhet el otthonról.
A baba mégis megszületett, és Tamás egy-két évig lelkiismeretesen látogatta: minden pénteken vitt neki csörgőt, plüssmacit. Aztán valahogy megfeledkezett róla. Ma már langaléta kamasz lehet, vonogatja a vállát a férfi, majd másra tereli a szót.
- Most lábizomra edzek - melegedik bele kedvenc témájába, s közben szaporázza a lépést. Tudja, az anyukája már a függöny mögül kémleli az utcát. Elvégre itt a vacsoraidő.