Növényvédelem

Szobanövényeinket általában a kártevő állatok veszélyeztetik, de a kórokozók  szerepe sem elhanyagolható. Különösen ez utóbbiak szaporodnak el a nem megfelelő növényápolás következményeként. Gyakori probléma a túlöntözés következtében részlegesen vagy teljesen elhalt gyökérzet miatt bekövetkező növénypusztulás. A növény számára túl nedves közegben megjelennek azok a mikroszervezetek, amelyek egyébként nem lennének képesek kárt okozni, de a legyengült, részlegesen elhalt növényi részeken szaporodva felgyorsítják pusztulását. Gyakori növényélettani eredetű elváltozás a hajtás megnyurgulása, az ízközök megnyúlása, aminek oka a fényhiány. A növény igényének megfelelő fényellátottság biztosítása esetén nem kell számolnunk vele.
A közönséges takácsatka hazánkban mindenütt előforduló kártevő. Szabad földön is képes áttelelni, a megtermékenyített nőstények növénymaradványokon, védett helyeken vészelik át a telet. Növényházakban, illetve lakásokban, amennyiben valamelyik tápnövénye megtalálható, folyamatosan szaporodik egész évben. A néhány tized milliméteres kifejlett egyedek nehezen vehetők észre, amíg csak kis egyedszámban károsítanak. Jelenlétük többnyire csak akkor szembeötlő, amikor már jelentősen felszaporodtak, és kiterjedt szövedéket képeztek. Ekkor azonban más sokkal nehezebb védekezni ellenük, mert a finom szövedéken nem hatolnak át az apró permetlécseppek, így nem érik el a szövedék alatt a leveleket szívogató atkákat. Ezért is nagyon fontos a kártevő jelenlétének korai felismerése.
Szobanövényeinken általában a hazánkban közönséges, sok tápnövényt elfogadó levéltetvek károsítanak. Ezek a fajok tojás alakban telelnek át szabad földi körülmények között, de lakásokban folyamatosan is képesek szaporodni. A takácsatkákkal ellentétben a fiatal növényi részeket, különösen a hajtáscsúcsot részesítik előnyben. Szabad szemmel könnyen felfedezhetőek, mert több milliméteresre is megnőhetnek. Szívogatásuk kísérő tünete a nagy mennyiségben kiválasztott ragadós nedv (mézharmat), ami a növény felületét bevonja. Ezen gyakran megtelepedik egy gombafaj (korompenész), ami a bevonat fekete elszíneződéséhez vezet.
A pajzstetvek közül mind a melegigényes, áttelelni nem képes, mind a hazánkban közönséges fajok előfordulhatnak fás szárú szobanövényeinken. Többnyire a fásodó részeken táplálkoznak, de a leveleken is előfordulhatnak. Kevés kivételtől eltekintve helyhez kötötten károsítanak, nem mozognak. A fiatal lárvák ugyanis letelepedésre alkalmas helyet keresnek, majd viaszmirigyükből egy pajzsot fejlesztenek testük fölé. Ezután már csak a rajzó hímek vándorolnak. A pajzs viszont nagyfokú védettséget biztosít számukra. Elpusztulásuk után is a növényen maradnak. A nőstényeik saját pajzsuk alá rakják le tojásaikat, ez alól másznak ki a kikelő lárvák. Szívogatásukat, akárcsak a levéltetvekét, mézharmat kiválasztása kíséri.
A szobanövényeken károsító állatok ellen lakásban nem használhatók növényvédő szerek. A kémiai növényvédelem egyetlen lehetséges módja a növények kihelyezése a szabadba, és ezt követően a kezelés, szükség szerint többször megismételve. Azonban a megelőzés sokkal nagyobb jelentőségű. Csak egészséges növényeket vásároljunk, amelyeket megbízható helyről származó közegbe ültessünk el. Ha mégis megtelepednek a károsítók, eredményesen védekezhetünk idejekorán felismerve az elváltozást, de csak a szabadba kihelyezett növényeken. Pajzstetvek károsítása esetén mossuk le az állatokat a növényről, illetve a rajzó alakok ellen használjuk a szabad forgalmú készítmények közül a Chinetrin 25 EC-t 0,04 százalékos, vagy a feltételes forgalmúak közül az Actara 25 WG-t 0,03 százalékos töménységű oldatát. Mindkét készítmény a levéltetvek ellen is hatékony. Takácsatkák ellen használhatjuk a feltételes forgalmú készítmények közül a Cascade 5 EC 0,2 százalékos vagy a Vertimec 1,8 EC 0,025 százalékos oldatát.