Te jó ég, mit is akartam?!

Nem emlékszünk, bezártuk-e az ajtót; hová tettük a szemüvegünket; mi is a neve annak az ismerős, ám régen látott szomszédnak; mit kell feltétlenül megvenni a másnapi főzéshez. Elindulunk a kamrába, ám elfelejtjük, mit keresünk. Olyan jó helyre tettük a feltétlenül megőrzendő hivatalos iratot, hogy sehol sem leljük. A pesszimisták egy része az öregedés elkerülhetetlen jelének tartja mindezeket a jól ismert tüneteket, az emlékezetkiesést, a még borúlátóbbak a rettegett Alzheimer-kór előjelének vélik. Ám nem kell azonnal a legrosszabbra gondolnunk.
Az emlékezés az emberi agy csúcsteljesítménye: az a folyamat, amelynek segítségével képesek vagyunk a világ dolgainak felismerésére benyomásokat gyűjteni, ezeket elraktározni és szükség szerint feleleveníteni. Tudatosan és akaratlanul egyaránt gyűjtünk ismereteket. A szándékos megjegyzés a tanulás, amelynek mélységét meghatározza a figyelemkoncentráció, a lelkiállapot, az érdeklődés jellege és sok egyéb tényező.
Életünk során számos, szándékunktól független élményben, tapasztalatban van részünk, amelyek emlékképet hagynak bennünk. A megőrző emlékezet függ az ismétlések számától. Ha sokáig nem foglalkozunk valamilyen ismeretanyaggal, akkor azt csak ismétléssel tudjuk felidézni. Jól ismerjük ezeket a tüneteket az élet számos területéről: az idegen nyelv szavai, a kívülről tudott versek, évszámok az évek során vesztenek élességükből. Felidézésükhöz ismereteinket fel kell frissíteni, újratanulni.
Emlékeink tárháza szinte kifogyhatatlan, ám hogy a "raktár" polcain tárolt ismeretanyagot - eseményt, nevet, fogalmat, helyet - előhívjuk, memóriafrissítésre, agytornára, tudatos tevékenységre lehet szükségünk. Ismétlés a tudás anyja, mondja a jól ismert latin közmondás.
Sokszor a könnyű séta, a kellemes kirándulás, az oxigéndús, tiszta levegő, a rendszeres pihenés, az egészséges alvás is hozzájárul fizikai és szellemi kondíciónk megújításához. Segít koncentrálóképességünk javításában, ha kikapcsolunk, és nem próbálunk görcsösen a kiesett ismeretekre gondolni. Tegyük félre a problémát; lehet, hogy ha alszunk rá egyet, eszünkbe jut azonnal. Az agyműködést serkentik a könnyű torna- és relaxációs gyakorlatok, a labdajátékok, a tánc, mivel a mozdulatkombinációk fokozott összpontosítást kívánnak.
A szellemi frissesség leghatékonyabb módszere az olvasás, a sakk, a logikai játékok, a kártya, a keresztrejtvényfejtés. Gondoskodjunk arról, hogy agykerekeink ne rozsdásodjanak be. A rendszeres tanulás bármely életkorban jó ellenszere a feledésnek, élesíti az emlékezetet.
{p}
A felsoroltakon kívül mit tehetünk még magunkért? Például szokjuk meg, hogy napi, heti teendőinket, fontos intéznivalónkat, a háztartás megvásárolandó kellékeit összeírjuk. (Csak el ne felejtsük, hová tettük a papírt!) Tartsuk azonos helyen - íróasztalon, konyhafiókban, falitáblán - a cédulákat. Szokjuk meg, hogy a szemüveget, kulcsot, pénztárcát mindig ugyanoda tegyük le. Porciózzuk ki a következő napra a napszaknak megfelelő rekeszekból álló orvosságtartó dobozba a gyógyszereinket. Így mindig láthatjuk, bevettük-e az éppen esedékes tablettákat.

Agytekervényeink rozsdásodása ellen
Jót tesznek az agyműködésnek a zöldségek, gyümölcsök, tengeri halak. Fogyasszunk rendszeresen brokkolit, fokhagymát, kelbimbót, kelkáposztát, paradicsomot, spenótot, szőlőt, epret, kék áfonyát, tonhalat, lazacot! A tejtermékekben, hüvelyesekben, diófélékben található aminosavak az agy teljesítőképességét növelik. A teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér- és tésztafélék, valamint a burgonya az energiaellátásért és a stabil vércukorszintért felelős komplex szénhidrátokat adják. A B-, C- és E-vitamin erősíti az idegrendszert és javítja a keringést. A bór, magnézium, kalcium, vas vérképző hatásúak és fontos anyagcsere-folyamatokat irányítanak. A gyógynövények közül a ginszenggyökér serkenti az agyműködést.

Emléknyomolvasó
Nobel-díjat hozott két tudós számára annak kutatása, miként raktározódnak el úgy bennünk az érzékelt szagok, hogy később rájuk ismerünk. Az észak-amerikai indiánok ősidők óta ösztönösen alkalmazzák ezt a bevésési eljárást. Ha valami olyan élmény éri őket, amelyet szeretnének megőrizni, illatfényképet készítenek róla: mélyet szippantanak az övükre függesztett, jól lezárt tégelyben őrzött erős illatú kivonatból. Ezt csak akkor veszik elő újra, ha évek múltán az aroma segítségével akkori élményüket akarják minél teljesebben felidézni. Más élményhez más illat társul, kinek-kinek akkora emléktára van, ahány tégelyt érdemesnek tart az övére fűzni.