Választ várunk Brüsszelből

Mondhatják, hogy a magyarokkal már megint baj van. Csakhogy, pesties szófordulattal élve, ez ebben a formában nem igaz. Az igazság az, hogy az uniós rendszer nem működik Magyarországon, ahogy nem működne más, termelését gabonaexportra építő ország esetében sem.
Miről is van szó? A gazdálkodó érzékeli, hogy egyre nagyobb a kapunyitás előtti pánik. Magyarországon nincs elég magtár, mely novemberben kitárná ajtajait a gazdálkodók előtt. Nincs elég gabonatároló, amely az uniós piacszabályozás részét alkotó, Brüsszel által vezérelt és fizetett intervenciós gabonafelvásárlást befogadná. Akár több évig is, ami folyamatos raktározási gondot okozna.
Miért alakult ki a mostani pánik? Azért, mert az uniós piacszabályozás nem alkalmazható a magyar viszonyokra. A régi 15 tagországban soha nem halmozódott fel mindent együttvéve egy-két millió tonnánál több intervenciós gabona. Sőt a májusban taggá vált kilenc másik országgal sincs ilyen baj. Egyedül Magyarország képes arra, hogy belső szükségletein felül több millió tonnát termeljen. Mit tegyünk, hála Istennek erre alkalmasak a magyar földek, gazdálkodók. Az idén viszont csak csordogál az export. A brüsszeli intervenciós ár hatása miatt viszonylag drága magyar termékre alig akad vevő. Eddig ezt a problémát a magyar kormány oldotta fel a legegyszerűbb módon: támogatással csökkentette a kiviteli árat. Most ezt az unió tagjaként nem teheti, exporttámogatást csak Brüsszel adhat. Brüsszel viszont hónapok óta nem dönt a beadott magyar támogatási igényről, mondván, megvárja az október végén elkészülő, 25 tagországra vonatkozó gabonamérleget.
És ebben a pillanatban kell szólni az uniós tagság másik hatásáról: a gazdák tudják, hogy az unió november 1-jétől kötelező módon, tonnánként 24-26 ezer forintért megveszi tőlük az intervencióra felajánlott gabonát. S erre számítva nemigen adták el búzájukat a kereskedők által kínált 20-22 ezer forintért, melyen már lehetne exportálni a termést. Kivárták az intervenciót. Emiatt viszont minden raktár tele van; a maradék helyet megtölti a napraforgó - amelyből szintén van félmillió tonna vevőre váró készlet -, a tengeri pedig kint áll a földeken.
S lehet, hogy ott is marad. Az idén kukoricával együtt ugyanis 16-17 millió tonna gabona terem. Ennek kevesebb, mint a fele kell itthon. A maradéknak csak kisebb része megy, mehet exportra, s akár hat-hét millió tonna is arra vár, hogy Brüsszel intervenciós akciója "felvásárolja". Csakhogy e mennyiség harmadára van magtár az országban. Ki, mikor, hol képes leadni terményét? Mi lesz a tengernyi tengerivel? A következő hetekben érkezik a válasz.
Arra is Brüsszelnek kell választ adni, hogy jövőre a mostani helyzet miért nem fog megismétlődni. Brüsszelnek kell arról döntenie, hogy Magyarországot átsorolja a déli termőtáji körzetbe - olaszok, spanyolok, görögök közé -, s ezáltal az intervenció kezdetének határidejét a mostani november helyett augusztus 1-jére hozza előre. Mert ez az egyetlen megoldás arra - no meg az Európai Unió által támogatott raktárépítés és időben érkező gabonaexport-támogatás -, hogy a mostanihoz hasonló pánik ne alakulhasson ki.
Választ kell adni, mert a magyar paraszt már csak rövid ideig bírálja a bajsza alatt, csendesen a brüsszeli bürokráciát.