A kenyérharc természete

Egy héttel korábban már kiderült, mekkora igény van Szegeden az olcsó árura: A Penny Marketben néhány felháborodott - hajnal óta sorban álló - vásárló betört a raktárba, mert a polcokon nem találták a harmadáron hirdetett videomagnót és ütvefúrót. Akciós videomagnóból összesen három példányra bukkantak, mutatóban. Időközben a bolt alkalmazottai kihívták a rendőrséget, mire a vérmes vásárlók olajra léptek.
Az eseményből tanulva a Lidl megnyitását jelentős létszámú marcona biztonsági őr és néhány rendőr felügyelte. Talán ezért, a nagy esemény a fegyelmezett sorban állás jegyében zajlott.
Hideg, szürke reggel van, a kígyózó emberi massza saját farkába gabalyodik a Gyöngyvirág utca bugyiszínű panelházai előtt. Harminc körüli terebélyes nő áll a sor elején, egy és háromnegyed óra várakozást vall be, de tudni véli: vannak, akik még előző este érkeztek. Úgy becsüli, három-négyezer forintot spórol majd meg ezzel a kirándulással. "Persze akinek sok van, annak nem számít" - legyint megvetően.
Kinyitják a kapukat, beáramlik a tömeg. Ekkor világosodik meg az ember előtt a kenyérharc igaz természete: bátorság, erő, ravaszság együtt teszik a sikeres Lidl-bevásárlót, fontosak az ismeretségek, jól jár az, aki partnerre talál. Nem árt a meggyőzőkészség és az időben elcsípett információ. A boltba csak az juthat be, akinek van bevásárlókocsija. No de csak annyi kocsi van, ahányan beférnek az új épületbe anélkül, hogy kinyomnák az oldalát belülről. Azok, akik az ajtóban állnak sorba, eleve vesztesek, mert bevásárlókocsit csak ott lehet elcsípni, ahol kiürül: vagyis a parkolóban. A kint ácsorgók úgy kunyerálnak kocsikért, mintha az életükért könyörögnének, fémszázasokat vágva a kifelé tartókhoz mintegy foglalóként. Nem árt figyelni: egy bármilyen felületes ismeretség is jogalapot ad arra, hogy a távozó ránk hagyományozza értékes drótjárgányát. Egyesek arra is rájöttek, hogy az oly sokat emlegetett partneri kapcsolat itt is gyümölcsöző lehet: nyugdíjas sörvadászok négyfős véd- és dacszövetségeket kötnek egy-egy belépést biztosító csodaeszközre. Valaki mögöttünk felveti, hogy a kétszáz méterre található másik áruházból kellene kocsikat szerezni, de a mellette álló leinti: ő már próbálkozott, de eredménytelenül, az ajtóból visszaküldték. Ettől furcsa módon mindenki megnyugszik. A verseny kemény, de tisztességes.
Odabent tömegnyomor, de láthatóan mindenből van elég. Talán kicsit túlreagáltuk ezt a nagybevásárlási lehetőséget, hiszen a nyomott árak nyitástól egy hétig érvényesek. Izgalmas kérdés, hogy mennyire lehetséges hosszú távra bespájzolni például fejtető magasságig tornyozott sörből vagy tonnaszám hazahurcolt nyolcvanforintos mandarinból. Vajon egy saját bevallása szerint a létminimum peremén tengődő embernek tényleg elsősorban háromezer-ötszáz forintos hajvágógépre van szüksége? Hogy a szintén dömpingáron vesztegetett falfúrókról ne is beszéljünk. Nem hiszem, hogy a létminimumot számítgató szervezetek bármelyike ezeket a termékeket a vásárlói kosárba csempészte volna. Vajon az ötvenforintos sör gyorsabban vagy lassabban gurul le, ha a rekeszek otthon a plafonig érnek?
Amíg az elégedett vásárlók a zsákmányt tuszkolják haza, a bolt mögött lapító rendőrautóban unatkozó járőrök malmoznak - a biztonságiak kézben tartják a helyzetet. Olcsóér' van minden, ma mégsem folyt vér. Talán a jövő héten.