Baba legyen a kezelés próbája!

A baba szőke és hatalmas. Két-három évesnek saccolom, pedig még nincs egy sem - mintha gyorsan szeretné behozni a lemaradást. Az anyuka boldog és kiegyensúlyozott, nyoma sincs rajta a kisfiú születését megelőző hercehurcának. A lombikbébiprogram keretében beültetett sejtek kilökődtek, a myomát csak ezután találták meg. Hamarosan kiderült, hogy a kiskunhalasi Semmelweis Kórházban egy szülészorvos új eljárással kezeli a betegséget, ezzel el lehet távolítani az elváltozást, lehetővé téve a teherbe esést és a szülést.
- A myoma a magyar nők több mint ötven százalékát érinti - magyarázza dr. Szabó Elek, a kiskunhalasi szülészet osztályvezető főorvosa. - Ez egy jóindulatú sejtburjánzás a méh falában, amely sokáig nem okoz fájdalmat vagy komoly panaszokat. Ámde már korai stádiumban is megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a teherbe esést, illetve a magzat kihordását, mivel a méhűr deformálódik. Amikor a myoma már fájdalmat is okoz, az orvos több lehetőség, például az ultrahangos és a gyógyszeres kezelések közül választhat, de ezek egy része még a kifejlesztés stádiumában van, a többi pedig csak időlegesen oldja meg a problémát. Az esetek többségében a méhet mégis el kell távolítani.
Prof. dr. Szabó Elek és dr. Nagy Endre szegedi radiológus azonban a közelmúltban meghonosítottak egy itthon eddig nem alkalmazott beavatkozást, a myoma embolizációját.
- Csapatmunkáról van szó - mondja a professzor. - A szülészorvos felderíti a terepet, hogy szükséges-e a beavatkozás. Majd az ultrahang- és az MR-vizsgálatok választ adnak arra a kérdésre is, hogy elvégezhető-e a katéteres kezelés. Ha igen, akkor jöhet a lényeg: a radiológus érfestéssel megkeresi a myomás göböket tápláló artériákat, és egy apró szemcsés anyaggal eltömi őket. A kóros szövet nem jut oxigénhez, ezért elhal, csak apró hegek maradnak utána, ha pedig az izom-megnagyobbodás a méh belső falán volt, akkor az elhalt szövet egyszerűen kilökődik. Az ép méhizomzat nem károsodik. A radiológiai beavatkozás után ismét a szülészorvosé a terep: az utókezelés nőgyógyászt igényel, egészen addig, amíg öt-hat nap múlva a beteg el nem hagyja a kórházat.
{p}
Az eljárás sikerességét hazai és külföldi példák sora bizonyítja és a szakmai közvélemény is elismeri, a két hazai szakember úttörő munkáját 2004-ben Honthy Hanna-díjjal jutalmazták, melyet a kiemelkedő eredményeket elérő orvosoknak kétévente adnak át. A kép ennek ellenére nem valami rózsás: a beavatkozást egész Magyarországon egyedül csak ők végzik. Ennek okai összetettek: itthon kevés az olyan radiológiai labor, ahol ezt a finom, aprólékos beavatkozást meg lehetne csinálni, és kevés az ehhez értő orvos. Másodsorban a szülészorvos-nőgyógyász feladata lenne, hogy a beavatkozást javasolja, illetve az utókezeléseket elvégezze, de a szakemberek egy része nem tud ennek a lehetőségnek a létezéséről sem. A legsúlyosabb gond a finanszírozás körül van: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár új eljárást csak akkor vesz fel a listájára, ha azt már széles körben alkalmazzák, illetve igénybe is veszik. Viszont a magyar viszonyok között, ha az OEP nem fizet, nem fizet helyette senki - ezért új eljárás nem is igen terjedhet el olyan széles körben, hogy felvegyék az OEP által finanszírozott beavatkozások listájára.
A honi adminisztráció arra sincs felkészülve, hogy bizonyos esetek csak csapatmunkában kezelhetőek: jelen esetben valahogy meg kellene oldani, hogy a kiskunhalasi kórház és a szegedi radiológiai labor közösen kapja meg a beavatkozás árát, mert enélkül mindkét oldal adminisztrációs kényszerhelyzetben van. A pácienst a szegedi radiológia járóbetegként veszi fel, ott megkatéterezik, majd elbocsátják a mentővel (Szeged és Kiskunhalas között közvetlenül a beavatkozás után nem betege egyik kórháznak sem). Mikor megérkezik Kiskunhalasra, a kórház felveszi fekvőbetegként, és akkor végre megnyugodhat - a helyzete rendeződött.
Molnár Nelli csupa jóra emlékszik az egészből. Csak egyszer pöttyenti el, hogy tényleg, a mentősök mintha problémáztak volna, hogy ki ő és mit is keres a kocsiban, de máskülönben mindenki kedves volt, és az egész nem is volt különösebben fájdalmas.
Nagy Endre, mikor nála jártam, tőlem érdeklődött: hogy vannak Nelliék? Mondtam, a baba szőke és hatalmas.
- Akkor jó - nyugodott meg az orvos. - Egy nőgyógyászati beavatkozáskor mégiscsak "ez a puding próbája".