Bánatzsír helyett nagytakarítás

Rosszkedve bárkinek lehet, de ha az örömtelen állapot hosszabb ideig tart, akkor depreszszióra kell gyanakodnunk. Egyes kutatások szerint minden tizedik, mások szerint minden harmadik ember megélt már élete során ilyen lelkiállapotot - tudom meg Ignácz Piroska pszichológustól.

Mi okozza?
Az orvosok még vitatkoznak rajta, mi az oka annak, ha valaki búskomorságba esik. Az egyik vélekedés szerint akkor alakul ki a levertség, ha az idegsejtekből hiányzik egy bizonyos biokémiai anyag, s ezt az antidepresszánsnak nevezett pirulákkal pótolni lehet. Ezt az elméletet a gyógyszergyárak is támogatják. Sőt, a reklámok néha azt a látszatot keltik, hogy elég bekapni egy-két tablettát, s máris vidám és gondtalan lesz az élet. A lélekgyógyászok viszont úgy érvelnek, hogy pszichés okok húzódnak meg a tünetek mögött. Valószínűleg a test és a lélek zavarai egymást erősítik.
Az mindenesetre tény, hogy bizonyos életszakaszokban gyakrabban leselkedik ránk a depresszió. Szülés után, a változó korban vagy a nyugdíjas években gyakrabban kerülhetünk mélypontra, s ennek hormonális okai vannak. Egy szeretett személy elvesztése vagy a magány érzete ugyancsak oda vezethet, hogy az ember úgy érzi, sosem mászik ki a kátyúból.
Hajlam is kell a búskomorsághoz. Az a felnőtt, akit gyermekkorában nem fogadtak el a szülei, akit nem szerettek eléggé, nagyobb valószínűséggel szenved majd önértékelési zavarban, s borúlátóbban tekint a jövőbe. A betegség súlyosabb eseteiben tanácsos pszichiáterhez fordulni, de a kisebb hullámvölgyekből a családtagok segítségével és némi akaraterővel maga is kimászhat a depresszióból.
- Ősszel a természet is az elmúlásra emlékeztet - magyarázza a lélekgyógyász. - A szürke égbolt, a korai sötétség, a hűvös úgyszólván "odacsalogatja" a komor gondolatokat. A fák ágairól fonnyadt levelek lógnak, a virágok hervadásnak indulnak. Ez bizony hasonló kép ahhoz, amilyennek a depressziós beteget látjuk: rendszerint lekonyult fejjel, magába roskadtan áll, s fájdalmában magába zárkózik. A természettel, az anyafölddel szoros kapcsolatban álló ember azonban vigaszt is talál az őszi-téli időszak változásaiban. Ő ugyanis tudja, hogy a csupaszon maradt ágak most kezdik nevelni a tavasszal kipattanó rügyeket, bimbókat, s ez a néhány hónap is az örök körforgás része.
{p}
Vidámít a macskasimogatás
Ne maradjunk magunkra! Ez az életöröm megőrzésének egyik alapszabálya. Legjobb persze, ha egy szeretett személyben lelünk társra, ám házi kedvenceink szerepét sem szabad lebecsülni. Idős, egyedül élő emberekkel előfordul, hogy csak azért nem hagyják el magukat, mert az ebről vagy a cicáról gondoskodni kell. Kimutatták, hogy a háziállatok érintése, közelsége segít elűzni a depressziót, mi több, rendezi a vérnyomást, serkenti az immunrendszert. Csecsemőkorunk óta él bennünk a megkapaszkodás vágya, s erre a felnőttkorban is szükség van. Ha egy macskát megsimogatunk vagy egy kutyát megölelünk, azt a kellemes érzést idézzük fel, ahogy valamikor a legközelebb álló lénybe, az anyába csimpaszkodtunk.
Ne tespedjünk el! Leghamarabb a mozgás billent ki a kátyúból. Aki ráveszi magát, hogy kerékpárra pattanjon, túrázzon vagy futócipőt húzzon, elég erőt gyűjthet ahhoz, hogy legyűrje a melankóliát. Időskorban a kertészkedés vagy a séta is gondűző elfoglaltság lehet.
Kényeztessük magunkat! A szakember nem arra biztat, hogy csokoládéval vigasztalódjunk s "bánatzsírt" növesszünk a derekunk köré. Többet használ a fényterápia, amit az orvosok is alkalmaznak. Annyit otthon is megtehetünk, hogy beengedjük a napsütést, és - a villanyszámla rémével dacolva - erősebbre cseréljük az izzókat.

Kinek-kinek más a segítség
Ágnes rettegve várta az őszi hónapokat. Megfigyelte ugyanis, hogy ahogy rövidülnek a nappalok, úgy fogy el az életkedve. Éjszakánként sokat forgolódott, néha meg órákat virrasztott minden ok nélkül. Ezért másnap hullafáradtan ébredt. Ha a főnöke erélyesebben szólt rá, könnyen elpityeredett, otthon meg ő rivallt rá a férjére. A gyerekek miatt folyton szorongott, aggódott, nehogy valami bajuk történjen. Ha sál nélkül indultak el reggel, már rémképeket látott, és súlyos betegségtől féltette őket. Amikor ellenben jóra fordult valami, ügyet sem vetett rá, ehelyett a következő veszélyt szimatolta. Már majdnem rászánta magát, hogy orvoshoz fordul, aztán mégis úgy döntött: megpróbál saját erejéből kitörni az ördögi körből. A nagytakarítás - Ágnesen ez segített. Ha rátört a reménytelenség, erőt vett magán, és vadul takarítani kezdett. Ablakot mosott, porszívózott, szőnyeget rázott a kifulladásig. Mire végzett, nemcsak a por és piszok tűnt el nyomtalanul, de a rosszkedve is.