Budapesti magasröptű keringő

Az évtizedekig tartó kitenyésztés alatt az akkori röpgólyás galambokba Szegedi, illetve Danzigi keringőket, valamint postagalambot kereszteztek. Céltudatos szelekcióval csak a legjobb röpképességű egyedeket válogatták ki és tenyésztették tovább. Ekkor a fajtát a kitenyésztő fivérek neve után csak "Pöltli"-nek nevezték.
Ezek a galambok arányos testalkatúak, fejük sima, csőrük a homlok vonalát törésmentesen követi, színe fekete. Nyakuk mérsékelten vastagodó, függőleges tartású. A mell széles, domború, jól izmolt. A hát a vállak között széles, a farok felé enyhén keskenyedik. A szárnyak jól fejlettek, a test oldalaihoz szorosan simulnak. Tollazata kemény, feszes, a testhez szorosan simul.Az öt elfogadott változat a következő: koszorúsnyakú szegettszárnyú, koszorúsnyakú fehértestű, gólyás, fehér és pántos. Itt meg kell említenünk, hogy az addigi zöldesen, lilásan csillogó koszorúsnyakú galambok mellett megjelent a vörös színváltozat is, melyet a Zaremba testvérek céltudatos tenyésztői munkájának köszönhetünk.
Az első hivatalos röpversenyt 1925-ben rendezték. Mostanában a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Szövetségének (MGKSZ) röpszakosztálya rendezi az országos és nemzetközi röpversenyeket a mindenkori röpversenyszabályzat értelmében, melyet - ha szükséges - ötévenként megváltoztat. Ahhoz, hogy Európában, Amerikában és Ausztráliában is megismerték ezt a páratlan képességekkel rendelkező röpgalambfajtát, nagyban hozzájárult a Pöltl fivéreken kívül Albini Ernő, S. Kovács József, Schlosszer Jakab, Sturbán Gusztáv, Vass Jenő, Mezei Sándor, Fehér Zsigmond és Varga József. Ezek a régi galambászok nagy tenyésztői, versenyzői és szervezői tapasztalattal rendelkeztek, útmutatásaik segítségével sok országos bajnok született. Néhai Varga József évtizedeken át tájékoztatott bennünket a szövetség szaklapján keresztül az országos röpversenyekről és kiállításokról. Halálával nagy űrt hagyott maga után, melyet ez idáig senki sem töltött be.
Mind a mai napig a koszorúsnyakú szegettszárnyú galambok szerepelnek a legnagyobb létszámban az országos kiállításokon. A hetvenes-nyolcvanas években Pekó József, Kovács László, Mezei Sándor, a kilencvenes években Rácz Sándor, Takács Sándor, Kónyár Zsigmond, Huszarik András és Virág Ferenc állományából kerültek ki a szebbnél szebb rajzú galambok. Napjainkban ebből a rajzváltozatból Spanyiel János, Takács György és Ács Ferenc, a koszorúsnyakú fehértestűekből Hajnal József; a gólyásokból Dobosi István és Hajnal József, a fehérekből Farkas Péter, Hajnal József, Uhrner Antal és Ács Ferenc állít ki évek óta kiemelkedő minőségű példányokat. A pántos rajzváltozattal évtizedek óta nem találkozhatunk a kiállításokon.
Végezetül ne felejtsük el, hogy egy csodálatos, egységes röpgalambfajta "születését" is a Budapesti magasröptű keringőnek köszönhetjük. Ez pedig a Csepeli hófehér keringő, melyet a negyvenes évek elején fogadtak el önálló fajtaként.