Eltaszítottak szószólója

- A három évig tartó pereskedés a médiának hatalmas sztori volt; a mostani segélykérelmek, eltartási szerződések, fiatalon végrendelkezők ügyei iránt már nem érdeklődnek - idézi fel az 1989-től 1992-ig tartó "hőskorszakot" Bakos Zoltán, aki orvos ismerőse kérésére látogatott el 1989 tavaszán a fővárosi Szent László Kórház HIV-pozitívokat gondozó osztályára. - Ott szembesültem vele, hogy a kiszolgáltatott, reményvesztett, családjukból, munkahelyükről kitaszított embereknek mekkora szükségük van a jogi segítségre. Tanácsadással kezdtem, de érzelmileg úgy belemerültem ebbe a szívfájdító közegbe, hogy még azon a nyáron alapító tagja lettem a Magyarországi HIV-pozitívokat Segítő Pluss Egyesületnek. Huszonnyolc esetem volt, mindet megnyertük. A felét bírósági ítélettel, tizennégyen pedig peren kívüli egyezséggel kaptak kártérítést a kormány által erre a célra létrehozott keretből. Férfiak, nők és többségükben sajnos gyerekek, akik még a vérkészítmények szűrése, vagyis 1986 előtt fertőződtek meg a kórházi gyógykezelések során. Jól emlékszem arra az özvegy anyukára, akinek mindkét fia megbetegedett és később meghalt. Egykori ügyfeleimből már csak tizenketten élnek.  
- Ha volt rá állami keret, miért kellett pereskedni?
- Mert a keretet csak a perek megindulása után hozták létre. Amikor már szakértők seregét felsorakoztató, vég nélküli tárgyalások álltak mögöttünk, és volt némi fogalmunk arról a szomorúan abszurd tényről, vajon mennyit ér egy ember élete. Hogy mekkora többletkiadás a betegség, milyen lelki teher a kirekesztettség és az a tény, hogy a betegek életesélyei majdhogynem a nullával egyenlők. Nem tudnak elhelyezkedni, nem születnek gyerekeik, a meglévőket nem képesek felnevelni, és sorolhatnám az érveket. Magyarországon akkor még nem volt példa rá, hogy ha valakit gyógykezelés nyomán támad meg halálos betegség, milyen összeggel kártalanítható. Elmarasztaló ítéletek kellettek ahhoz, hogy az állam egyáltalán hajlandó legyen egyezséget kötni. Ha nincsenek perek, nincsenek egyezségek sem.
- Milyen érvek-ellenérvek hangzottak el, és mekkora kártérítéseket ítéltek meg?
- Szigorú zártság, titoktartás jellemezte a tárgyalásokat. A betegek rettegtek, legféltettebb titkaikat kizárólag velem osztották meg, nem a testvéreikkel, nagyszüleikkel vagy rokonaikkal. Mi arra az 1972-es egészségügyi törvényre alapoztunk, hogy aki gyógykezelés során károsodott, nincs apelláta, kártérítésre jogosult. Az ellenérv többek között az volt, mivel nem történt "szándékos" egészségkárosítás, az egészségügy nem vétkes. Szándékosság valóban nem történt, mulasztás viszont igen! Akkor már tudtunk a HIV-vírusról, itt kószált a kertünk alatt. Ennek ellenére, noha ennek sem szakmai, sem pénzügyi akadálya nem volt, a vérkészítmények szűrését késve kezdték meg. Megjegyzem, a nyugati országokban sem jártak sokkal előttünk. Kártérítési összegeket nem mondhatok. Legfeljebb annyit, a legmagasabb sem érte el a hárommilliót. De a vérkészítmények szűrése óta nincs tudomásom róla, hogy valaki gyógykezelés során HIV-vírussal fertőződött volna.
{p}
Az emberekben hihetetlen félelem munkált és munkál ma is az AIDS-betegekkel szemben. Bakos Zoltán ügyvéd "családtörténete" is példa erre:
- Sose felejtem szegény anyukám reakcióját az első Pluss egyesületi összejövetel után. Amikor hazamentem, megkért, hogy fertőtlenítsem a kezemet, mielőtt bármihez is nyúlnék a lakásban. A kedvéért megtettem, megértettem aggályát. Pedig otthon is, mint a tizenöt év alatt már számtalan helyen, elmagyaráztam: a HIV-vírus nem olyan, mint a nátha, csakis vérrel vagy óvszer nélküli szexuális kapcsolattal fertőzhet. Látszólag megértette, de a bizalmatlansága sokáig nem enyhült. Aztán egyszer csak megtört a jég. Ellátogatott hozzánk egy HIV-pozitív egyesületi tag, és ők késő estig beszélgettek. Nem sokkal később nagy meglepetésemre elkísért egy rendezvényre, majd egy másodikra-harmadikra, végül az én hetvenen felüli édesanyám teljesen bekapcsolódott az egyesület tevékenységébe. Rendszeresen részt vett a programokon, elkísért minket a többnapos kirándulásokra is. Ma is előttem a kép: együtt ül a meleg vizes medencében az AIDS-betegekkel, közben nagyokat pletykálnak, nevetgélnek. Előfordult, hogy az anyukák az ő vállán sírták ki magukból azt az AIDS-es gyerekeik miatti mérhetetlen bánatot, amit otthon, a családjukban az "igazi" nagymamák elől rettegve eltitkoltak. Másfél évvel ezelőtt, karácsonykor halt meg, jóval nyolcvanon felül. Januárban, csikorgó hidegben temettük, mégis az ország minden tájáról több tucat HIV-pozitív jött el búcsút venni tőle.
{p}
Hazai helyzet
Nálunk 1985-től (amióta létezik erről nyilvántartás) idén áprilisig összesen 1126 HIV-fertőzött személyt regisztráltak. A bejelentett AIDS-betegek száma 458. Eddig 260 személy (238 férfi és 22 nő) halt meg a kórban. A HIV-fertőzötteket a fővárosi Szent László Kórházban kezelik; mintegy 450-en működnek együtt az orvosokkal, 370-en szednek rendszeresen gyógyszereket. A fertőzöttek számát 2500-ra becsülik országszerte.

Vihar előtti csend
A felvilágosító-megelőző munka lankadásának vészjelei már érzékelhetőek - véli dr. Bakos Zoltán ügyvéd. Megtörtént, hogy a fogorvos a beteg szájában nem ismerte fel az AIDS jellemző tüneteit, a László Kórház osztályára pedig olyan végstádiumban lévő beteg került, aki néhány héten belül meghalt. Előtte azonban "végigpendlizte" fél Magyarország kórházait, mert az orvosoknak fogalmuk sem volt róla, mi a baja...Szegénység, AIDS és drogok jellemzik sok fiatal mindennapjait a kelet-európai országokban, elsősorban a volt szovjet utódállamokban - áll a UNICEF jelentésében. Az ukrán kikötővárosban, Odesszában például az elmúlt öt esztendőben meghússzorozódott a HIV-fertőzöttek száma. Egyre több gyerek születik fertőzötten, a környék árvaházai tele vannak elhagyott csemetékkel, sokan az utcán, prostitúcióból élnek. A bandákba verődött, kábítószeres fiatalok szexuálisan nem védekeznek, és ha nem jutnak droghoz, maguk kotyvasztanak kétes eredetű gyógyszerekből, fájdalomcsillapítókból és torokfertőtlenítőkből koktélokat, amit intravénásan, közös tűvel fecskendeznek magukba. A nagy AIDS-bomba a hajdani Szovjetunió utódállamaiban bármikor felrobbanhat...

Hogyan NEM terjed?
Csókolózással, simogatással, öleléssel és kézfogással, közös evőeszköz- és edényhasználattal, köhögéssel, tüsszentéssel, rovarcsípéssel, állatharapással, uszodában, HIV-fertőzött személy által készített étel fogyasztásával.

Hogyan terjed?
HIV-fertőzött személlyel folytatott védekezés nélküli közösülés során az ondóval vagy a hüvelyváladékkal, közös injekciós fecskendővel, vérkészítményekkel, szervátültetéssel, HIV-fertőzött anya a terhességgel vagy a szoptatás során adhatja át gyermekének, HIV-fertőzött vér kerül egészséges ember vágására, sebnyílásába.

HIV-fertőzöttek világszerte
Fekete-Afrika 25 millió. Észak-Afrika és Közel-Kelet 480 ezer. Latin-Amerika 1,6 millió. Észak-Amerika 1 millió. Nyugat-Európa 580 ezer. Kelet-Európa és Közép-Ázsia 1,3 millió. Ázsia és csendes-óceáni térség 7,4 millió.
Az ENSZ által az AIDS elleni küzdelemre létrehozott szervezet, az UNAIDS adatai becsült számok. A több mint 37 millió fertőzöttből 35 millió a 15 és 49 év közötti felnőtt, kétmillió fölött vannak a gyermekek. Az érintettek közel fele nő. Évente 5 millió ember fertőződik meg HIV-vírussal, és csaknem 3 millióan halnak meg AIDS-ben.