Gyakorlat: megtámadták a missziós katonákat

A magyar békefenntartó katonák kíséretében segélyküldeményeket és egészségügyi utánpótlást szállító járműoszlop mindaddig zavartalanul haladt a nehéz, aknák szaggatta terepen, míg a jól rejtőzködő ellenállók lőni nem kezdtek. Az oszlopot kísérő páncélosok viszonozták a tüzet.

Egyéb2004. 11. 12. péntek2004. 11. 12.
Gyakorlat: megtámadták a missziós katonákat


A teherautók visszafordultak, majd egy biztonságos völgyben védelmi, úgynevezett "halszálka" alakzatba álltak be. A konvojt kísérő magyar katonák leugráltak a teherautókról, körbevették a járműveket, s géppisztolyt fogva figyeltek. Nem lehetett tudni, hogy a támadók nem bukkannak-e fel más irányból is. Harcosainknak fedezniük kellett a sebesült felderítőkért érkező helikoptert is mindaddig, amíg az ismét a levegőbe emelkedett. A szállítóoszlop csak akkor folytatta útját, amikor a támadókkal végző páncélosok is csatlakoztak hozzájuk.
Ezzel a mozzanattal ért véget az újdörögdi gyakorlótéren a negyedik KFOR (Kosovo Force) misszióra készülő 25. Klapka György tatai könnyű lövészdandár gyakorlatának egyik eleme: a szállítmánykísérés. A 280 fős váltóállomány januárban utazik ki Pristinába. Velük gyakorlatoztak a macedóniai őr- és biztosítószakaszba jelentkezett társaik is, mintegy negyven katona.
Az újdörögdi tűzharcot arról a magaslatról néztük végig, amelyen a Kádár-kor legfőbb hadura, Czinege Lajos honvédelmi miniszter a szovjet tisztek társaságában szemlélte a baráti hadgyakorlatokat. A különbség talán annyi, hogy most nemcsak a kiválasztott pártsajtó lehetett jelen. No meg hogy a metsző szélben mi nem ittunk vodkát és csáját.
{p}
Mialatt a figyelőmagaslatról a kiképzőbázisra tartottunk, a lövészzászlóalj parancsnoka, Lippai Péter alezredes elmondta a Szabad Földnek, hogy a katonák többségének nem új feladat a koszovói misszió.
- Akadnak olyan szerződésesek közöttünk, akik már negyedik pristinai külszolgálatukra készülnek. Emiatt talán akadnak olyanok, aki kevésbé motiváltak. Ezért a személyi döntéseket a teljes kiképzés után kell meghozni, hogy a leginkább a misszióra való, a legjobban felkészült emberek jussanak ki - magyarázta az alezredes.
A kiképzőbázis kapujában felállított ellenőrző-áteresztő pontra (EÁP) érve újabb meglepetés várt bennünket. A biztonsági szolgálat személyzete határozottan, de udvariasan ellenőrizte az iratokat, s megmotozta a védett zónába belépőket. Amikor azonban az egyik civil kabátjában fegyvert akart becsempészni a védett zónába, megtudtuk, milyen kemény a magyar katona:
- Fegyver! - kiáltott fel a motozó katona, miközben a parabellumot a földre dobta. A civilre ketten rontottak, kezét hátracsavarták, s földre kényszerítették, végül fegyveres kísérettel bilincsben elvezették. Közben katonai jármű érkezett. Azt is alaposan átvizsgálta az EÁP, tükörrel az alvázat is megnézték, nem rejtettek-e oda robbanóanyagot.
A szárazföldi erők parancsnoka, Győrössy Ferenc vezérőrnagy megtekintette a gyakorlatot, s látszott rajta, hogy a személy- és járműátvizsgálást a követelményeknek megfelelően teljesítették a katonák.
- Elégedett vagyok azzal, amit láttam - mondta lapunknak a tábornok -, de még néhány kisebb dolgon csiszolniuk kell katonáinknak, hogy nyugodt szívvel engedjük el őket. A teljes felkészülés kiértékelése után pedig az állománynak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy ki-ki találkozzék hozzátartozóival, és megfelelően informálják őket.
{p}
A győri Mathláry Zoltán is részt vett a kiképzésen. A főhadnagy, aki a zászlóaljhoz tartozó támogató század parancsnokhelyettese, fiatal tisztként már megjárta Pristinát. Ez év februárjában érkezett haza, s ha nem jön közbe semmi, januárban újból útnak indul.
- Szállítmánykísérő szakaszparancsnokként fél évet szolgáltam Koszovóban.  Hivatástudat, kalandvágy és az anyagiak játszanak szerepet abban, hogy vállalom a külföldi missziókban való részvételt. De legjobban a kihívás nagysága vonz. Szívesen mennék akár Irakba is. Főként egy olyan csapattal, melynek tagjait ismerem, akikkel együtt készültünk fel, s akikkel most itt vagyok - mondta határozottan Mathláry Zoltán, aki a kalandvágyat firtató kérdésünkre annyit válaszolt:- Katona vagyok, ezt már az otthoniak is tudomásul veszik, elfogadják, az iskolában, a kiképzéseken és a gyakorlatokon szerzett ismereteimet csak élesben tudom igazán felhasználni. Parancsnokhelyettesként, amikor felelős döntéseimen emberek biztonsága, élete múlhat. Ezt a laktanyában nem éli meg igazán egy katona, csak szolgálatban.
{p}
Meddig maradunk Irakban?
Az utolsó sorkatonák leszerelése alkalmából tartott ünnepségen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelentette: a kormány három hónappal meg kívánja hosszabbítani az Irakban szolgáló szállítózászlóalj december 31-én lejáró küldetését. Ez a döntés azonban csak kétharmados többséggel hozható meg a parlamentben.
A szavazásra november 15-én kerül sor, de már most bizonyosnak látszik, hogy az ellenzéki pártok nemet mondanak. A kormányfő azzal indokolja a meghosszabbítás tervét, hogy a magyaroknak is részt kell venniük Irak demokratizálásában, mert csak így lesz teljes a küldetés. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke szerint azonban mai ismereteink alapján már nem folytatható a további szerepvállalás, s ez a magyarok többségének véleménye is. A volt miniszterelnök ezt mondta Tony Blair brit miniszterelnöknek is, amikor az telefonon próbálta meggyőzni róla, hogy a Fidesz támogassa a meghosszabbítást. A parlamenti szavazásra meghívást kapnak a NATO és az Európai Unió budapesti nagykövetei is, függetlenül attól, hogy országaik küldtek-e csapatokat Irakba.

Ezek is érdekelhetnek