Sziasztok!

A szabadságról jut eszembe: képzeljétek, az egyik gimnáziumi tanár ismerősöm mesélte, hogy harmadik osztályos tanítványának - nevezzük Ibolyának - két és fél napra nyoma veszett a minap. A kétségbeesett szülők előbb Ibolya barátnőit telefonálták körbe, majd hívták az említett osztályfőnököt. Nem véletlenül, hiszen a fiatal pedagógusnak meglehetősen jó, már-már baráti a viszonya a tanítványaival.
Történt, hogy Ibolya pár hónapja beleszerelmesedett egy 22 éves rocker srácba, aki nem Debrecenben, a lány szülővárosában, hanem Budapesten él. A fiatalok úgy gondolták, az őszi szünet remek alkalom lesz ahhoz, hogy végre édes kettesben töltsenek egy-két napot. Ibolya azt mondta a szüleinek, hogy a fővárosba vonatozik egy színházi előadásra, majd a barátnőjénél alszik, s másnap délelőtt utazik haza. A szülők bele is nyugodtak, fogalmuk sem volt arról, hogy Ibolyának régóta tartó, testi-lelki kapcsolata van a fiúval. El lehet képzelni, mekkora riadalom és felfordulás támadt, amikor a lány nem tért haza a megadott időre, s a mobiltelefonján sem volt elérhető. Hosszú lenne felsorolni, hány embert mozgósítottak Ibolya kereséséhez. (No nem a rendőrséget, ott ugyanis nem tettek bejelentést a szülők!) Amikor majdnem minden reménnyel felhagyott a család, megkeresték az osztályfőnököt. A megoldás kulcsa nála volt. A tanárnő végighallgatta a szülőket, akik említést sem tettek Ibolya barátjáról. Végül valóban nála találták meg a meggondolatlan tinit. Gondolhatjátok, milyen nagy volt az álmélkodás, amikor fény derült az igazságra, s nagy könyörgések árán haza tudták csábítani a gimnazista lányt. Az ellenállásának egész egyszerűen az volt az oka, hogy szégyellte magát, amiért lebukott, és hazugságán tetten érték a szülei. Azóta mindenki megbocsátott mindenkinek, s a kiadós beszélgetések során tisztázták, hogy soha többé nem titkolnak semmi fontosat egymás elől.
Ez a történet szerencsére jól végződött. Méghozzá milyen jól! De biztosan tudjátok, hogy a csellengő, otthonról vagy valamelyik nevelőintézetből elcsámborgó tinik többségét hetekig, hónapokig reménytelenül keresik a hozzátartozók és a nyomozók. Nem akarlak adatokkal untatni benneteket, de annyit hadd jegyezzek meg, hogy az eltűnt gyerekek 95-97 százaléka ugyan megkerül, de három-öt százalékuk sajnos bűncselekmény áldozatává válik. Ma már azt sem titkolják a szakemberek, hogy Magyarországon is létezik gyermekkereskedelem. Ezt úgy értsétek, hogy kiskorúakat prostitúcióra kényszerítenek az arra szakosodott bandák. A csellengők nem is sejtik a veszélyt, és a sok pénz reményében gyakorta szegődnek külföldi munkára. Az pedig nem más, mint a testük áruba bocsátása. Csak kivételes esetekben van kiút a kegyetlen csapdából. Ez a veszély egyébként főleg a nevelőotthonokból megszökött fiatalokra leselkedik, vagy azokra, akik a rossz családi környezetből menekülnek az utcára.
Nem akartam elrontani a kedveteket, de nem árt, ha tisztában vagytok az esetleges veszélyforrásokkal. Vigyázzatok magatokra és egymásra is!