Virágzott a méregimport

"Csak az a tiéd, amit megeszel" - tartja a régi mondás, de napjainkra alighanem kissé módosítani kell rajta. Az új regula így szól: a tiéd, amit megeszel, csak nem tudod, mi az. Magyarország közéletét alaposan megbolygatta az a többszörösen szerencsétlen történet, amit ma "paprikaügyként" kezel a hazai nyilvánosság. Félő, hogy az egyik legfontosabb hungarikumnak számító fűszernövény körül kirobbant botrány csak a jéghegy csúcsa. Hogy a konkrét ügyben mi is történt, ma már a Nemzeti Nyomozóiroda is vizsgálja. Az igazi baj azonban az, hogy tulajdonképpen csaknem minden élelmiszerünkről kiderülhet valami stikli. Vagy azért, mert egyesek az üzleti hasznot olcsó, de igazából ellenőrizetlen alapanyag felhasználásából remélik, vagy azért, mert itthon néhányan nem tartják be még a legalapvetőbb egészségügyi előírásokat sem. Van persze, aki a külföldi konkurencia tudatos provokációját sejti az egész ügy mögött, de nekünk elsősorban alighanem magunkba kell néznünk. Nem, nem a hazai termelőkről akarunk most szólni. Többszörösen bebizonyított tény, hogy a hazai agrártermelés elsöprő többsége - legalábbis higiéniai, vagy, ha úgy tetszik, közegészségügyi szempontból - kiállja a legkeményebb nemzetközi összehasonlítást is. Mi hát a baj most? Az, hogy kiderült: az Európai Unióba hivatalosan beléptetett áruról sem lehet százszázalékos biztonsággal kijelenteni, az biztonságos, "tuti" anyag. Ami bejön, azt szúrópróbaszerűen ellenőrzi a hazai hatóság, de generálisan el kell fogadjuk a közösségi minősítést: a rotterdami kikötőben lerakodott brazil paprika megfelel a szabályoknak, tehát jöhet. Márpedig be kellett jönnie, hiszen itthon hiány volt belőle. Virágzott hát a méregimport.
A felelősöket most nagy erőkkel keresik, de a lényeget kevesen merik kimondani: a magyar élelmiszer-biztonság ügye az elmúlt hetekben fontos csatát vesztett. Tegyük hozzá mindjárt, ez a gond nemcsak minket sújt. Az Európa agrártermelésének felét megrengető ragadós száj- és körömfájás, a szivacsos agyvelőgyulladás (az úgynevezett BSE) mind súlyosan hozzájárult ahhoz, hogy a fogyasztó egyre bizalmatlanabbul méregeti a pultokra kitett élelmiszert. "Az emberek megtanultak címkét olvasni" - mondta lapunknak az egyik nagy bevásárlóközpont középvezetője, és hozzátette: náluk már évek óta igenis kőkemény szempont, hogy a felkínált áruban hiba ne lehessen. Elmondta ugyanakkor azt is, külön emberük vigyáz arra, nehogy néhány félőrült mérget fecskendezhessen a polcra tett dobozokba - ma már mindenre készülni kell. Nyilvánvaló, hogy minden őrült mellé nem lehet rendőrt állítani. Az is bizonyos, hogy néhány üzleti kalandor képes akár egy egész ország meghatározó termékét is "hírbe hozni". A koncentrálódó kereskedelemben nagyon kicsi hiba is elég ahhoz, hogy valaki elveszítse hírnevét. Ha vétkes is abban, ha nem. A baj az, hogy sokan nem mérlegelik az üzleti és a társadalmi kockázat közötti különbséget. A magyar paprikaágazat nem készült arra, ami történt. A hazai élelmiszer-ágazatban érintett hatóságokról kiderült, hogy, bár képesek a határozott intézkedésre, arra nekik idő kell. Nem is kevés. Sőt: túl sok.