Angyal, hímes tojás reményében

Ha egy szerencsi doktor nem adományozza közel négyszázezer képeslapját a városnak, ma nincs Zempléni Múzeum. Petrikovics László fogorvos harmincöt éve tett gesztusa alapozta meg a Rákóczi-vár múzeumát, a világ talán harmadik legismertebb képeslapgyűjteményét, melynek névre szóló darabjaiért ma elképesztő pénzeket fizetnének a gyűjtők. A gyűjtemény kezelője, Orosz Zoltánné szerint a posta jóvoltából ma is folyamatosan bővül a szakembereknek kultúrtörténeti kincsesbányát jelentő, felbecsülhetetlen értékű, tematikusan elrendezett anyag.
Képes levelezőlapokat a világon elsőként az Osztrák-Magyar Monarchia postája adott ki 1869-ben egy bécsújhelyi katonai akadémiai tanár ötlete nyomán. Emmanuel Hermann elgondolása egyszerű számításon alapult: mivel a levelek harmada csupán rövid közléseket tartalmaz, fölösleges borítékba zárva 5 krajcárért postázni őket, amikor egyetlen lapon, 2 krajcáros díjszabással is továbbítják a címzettnek. Így lett az egyszerűből nagyszerű, sőt, világhódító újítás, s az egyre pompázatosabb és népszerűbb képeslapok óriási vagyonokat hoztak angol és német, az 1896-os első, millenniumi sorozat megjelenésével pedig már a magyar kiadók konyhájára is.
A szerencsi gyűjtemény törzsanyaga a századfordulótól 1945-ig eredeti kiadású, a többi duplum, vagyis másodpéldány. Ízlés dolga eldönteni, hogy a háromezer darabos állandó kiállítás karácsonyi lapjai például elegánsak-e vagy giccsesek. De vitathatatlanul különleges technikájukkal arról tanúskodnak: már felmenőink is szorgalmasan küldözgették szeretteiknek jókívánságaikat a boldog békeidőkben éppúgy, mint az első világháborús frontkatonák, akik saját kezűleg készített nyírfaháncs lapokra rótták hazaszóló üzeneteiket.   Letűnt magyar karácsonyok idillikus képeslap-világában bolyongva a bőség zavarával küszködünk, hiszen 1945 előtt rengeteg magánkiadó versengett egymással. A cél a meghökkentéstől sem visszariadó egyedi technika volt!  Hátulról megvilágított, térhatást keltő lapokon meleg fényárban úszó utcák, ablakszemek. Gyerekkorunk mesekönyveinek mintájára szétnyitható lapok, szövettel, virággal, valódi hajrátéttel díszített, illatosított, sőt zenélő ünnepi kártyák. Arany-, ezüst- és rizsporozás, enciánkék palástos Mikulás bodor aranyszakállal. Némelyik lapra pici dobozkában csokoládét is rögzítettek, ami - láss csodát! - eljutott a címzetthez anélkül, hogy lelopták volna.
{p}
A kivitelezés eszköztára hihetetlenül gazdag, a motívumok azonban visszaköszönnek: havas erdőben őzike, kicsike kunyhó, gyertyás fenyők, pufók angyalkák. No és meghatározó a polgári miliő családi idillje, a szecessziós stílus, az enteriőrök, korabeli szobabelsők, melyekből a zongora és paraván elmaradhatatlan. A téli utcák úrimódi öltözékei: harangszoknya, fűzős cipő, muff, tollas kalap a hölgyeken, kamásli, cilinder, sál a sétapálcás urakon. A parasztkarácsony, a vidéki lét inkább a Kner Nyomda néprajzi ihletésű rajzos lapjain bukkan fel havon sikló csengettyűs szánkókkal.
Otthonosság, melegség, bensőségesség: íme a múlt század ünnepeinek hangulata, utcán hidegtől didergő anderseni gyufaárus lányka, szegénység és nélkülözés nélkül. A vasútállomáson, ajtóban családjuktól búcsúzó, erdei fenyő tövében kuporgó, az otthon melegéről álmodozva üdvözlőlapot író csukaszürke katonák képei legfeljebb érintőleges részei az ünneprontó, háborús való világnak. A ma emberének szinte olvashatatlan szálkás zsinórírás eleinte a lapok mindkét oldalán jelen van, a Tekintetes, Nagyságos Úrnak, Úrleánynak, Kisasszonynak, Úrasszonynak írt címzés 1905-ben kerül egy postai rendelettel a lap hátoldalára, mellyel a "hosszú címzés" megszűnik.
A hosszú címzésre példa az Apátfalván 1903. december 21-én feladott angyalkás lap, melyet "Tekintetes Sümeghy Jenő Tanárjelölt Úrnak! Nagyságos Tomkó Emil Úrnak!" küldött bizonyos Zoltán Budapestre, vagy az a mindkét oldalon sűrűn teleírt aranyporos üdvözlőkártya, melyet a Magyar Királyi Gondnok Úr kapott Bihar Vármegyében: "Kívánunk a Jó Istentől mindnyájuknak szép és boldog Karácsonyt! Isten legyen Veletek! Terus ángyód és Miska bátyád".
Olvasóinktól kuriózummal búcsúzunk. A Pozsonyból 1907-ben "Szépreményű Absi Margitkának" Istvánföldre küldött angyalkás karácsonyi lapon "húsvéti nyulacskák hímes tojásainak reményében" csókolja Margitka kacsóit Artúr bácsi. És valljuk be őszintén, a jó kívánságokat küldő Artúr bácsi - a fekete-fehér üdvözlőlapot nézve - felettébb takarékos ember lehetett...