Anyanyelvi őrjárat

Mezei Teréz békéscsabai olvasónk még a nyáron fordult hozzánk ezzel a kérdéssel: "Miért uborkaszezon a neve a nyári eseménytelen időszaknak, amikor a sajtó munkatársai kétségbeesetten kutatnak friss, érdekes témák után? Miért nem dinnyeszezon?"
Jogos kérdés, mivel nálunk ezt az időszakot csakugyan sokkal jobban jelzik a még az utak mentén is feltűnő hatalmas dinnyehalmok, mint ahogyan ezt az uborka emlegetése eszünkbe idézi. Ám ez a szó csupán nyelvi köntösét tekintve magyar, valójában nemzetközi minták nyomán született. Nálunk 1893-ban bukkant fel először, mégpedig Ballagi Mór egyik német-magyar szótárában, a német Gurkenzeit, illetve Sauergurkenzeit (ez utóbbi voltaképpen savanyúuborka-szezon) magyar tükörfordításaként. Mivel pár év alatt országosan elterjedt, ma már csak ezt használjuk az üzleti, kereskedelmi, politikai élet viszonylag eseménytelen - nagyjából az uborkaérés nyári idejére eső - szakaszának kissé bizalmas megjelölésére. Nem lenne érdemes, de valószínűleg nem is sikerülne átigazítani dinnyeszezon-ra!

Godán Éva szombathelyi olvasónk afelől érdeklődött, nem követett-e el ostobaságot, amikor egy boltban a megvásárolni kívánt, különféle magokat tartalmazó, sötétbarna kenyeret magvas kenyérnek nevezte. Ő, mint írja, utólag már rájött, hogy a magvas azt jelenti: 'tartalmas, lényeges'. Egy csöppet sem volt ostobaság magvas kenyeret említeni, bár ez a használat csakugyan ritkul. De még legújabb értelmező szótárunk is tartalmazza ezt a jelentést, a következőképpen: magvas 1. Ritk. Aminek magva van. Növ. magvakat termő. 2. Amiben magvakat tartanak (magvas zsák). 3. Figyelemre méltó mondanivalót tömören kifejező, velős. Mivel az utóbbi értelemben csak a magvas használható, a magos nem, a magvas idézett első és második jelentése csakugyan visszahúzódóban van, de teljesen eltűnni aligha fog. A növénytani szaknyelvben - erre utalt a szótár a Növ. rövidítéssel - egészen mindennapos a magvas növények, magvas kender elnevezés.

Franczel János érpataki olvasónk kérdése a következő: "Szeretném megtudni, hogy az ombucman szó hogyan került a magyar köznyelvbe, és mit jelent. Nem tudnánk helyettesíteni magyar szóval?"
Svéd eredetű ez a nemzetközi szavunk, mint ahogy skandináv eredetű maga az a jogintézmény is, amelynek képviselője az ombudsman. (Írni így írjuk, ezzel is jelezve idegen voltát, de a szó kiejtése nálunk ombucman, úgy, ahogy olvasónk írta.) Ez nem hivatalos elnevezés. A hivatalos forma: országgyűlési biztos. Rövidebb, de szintén nem hivatalos megfelelői: országbiztos, szószóló, jogőr. Ez utóbbiak azon az évekkel ezelőtti szóalkotó pályázaton bukkantak fel, amelynek épp az idegenül hangzó ombudsman magyar megfelelővel való helyettesítése volt a célja. A sajtóban, bár nem valami sűrűn, elő is fordulnak, s így még megvan a remény arra, hogy előbb-utóbb gyakrabban használjuk őket - vagy valamelyiküket -, mint az ombudsman-t.

Végül Godán Éva olvasónknak még egy kérdése; talán még elfér a cikkben: "Miért Bulgária az ország neve, és miért bolgár a lakosa? Van erre a hangbeli eltérésre valami magyarázat?"
Ez a népnév eredetileg u-val hangzott (bulgár), de egy évszázadokkal ezelőtt végbement hangfejlődés következtében ma mégis a nyíltabb magánhangzójú bolgár számít köznyelvinek (bolgár nyelv, bolgárkertészet, Bolgár Köztársaság). A Bulgária országnév azonban - valószínűleg német és egyéb idegen megfelelők hatására - mindvégig megőrizte az u-t.