Bronzba öntött mancsok

Mancsra méltán lehetünk büszkék. A miskolci Spider speciális mentőcsoport négylábú tagjaként szerte a világon kutatott eltűnt személyek, természeti katasztrófák túlélői után. Árvizek, földrengések pusztításaiból mentett emberéleteket Görögországban, Indiában, Tajvanon, Egyiptomban, Salvadorban és Kolumbiában; Törökországban egy hároméves kislány köszönheti neki életét.
Miskolci Sátán Mancs az eb becsületes neve, gazdája Lehóczki László, a nyolc éve alakult miskolci Spider Speciális Felderítő és Mentőcsoport alapítója és vezetője. A csoport fennállása óta keresett eltűnt gyerekeket és felnőtteket, kutakból, tavakból, folyókból, földcsuszamlások és hóbuckák alól emelt ki élőket és holtakat.
Lehóczki László (aki mellesleg a kínai horoszkóp szerint a Kutya jegyében született) annak idején a 11 kölykös alomból kiváló szimattal választotta ki a kutyust. A kölyökről féléves korában kiderült, mozgásszervi betegségében, diszpáziában szenved. Az orvosok azt tanácsolták Lehóczkinak, hagyjon fel a kiképzéssel, különben Mancs sánta marad és legfeljebb házőrzésre lesz jó. A férfi másként döntött. A gyerekek csípőficamát korrigáló segédeszköz mintájára egy átalakított szíjkengyelt rakott a kutyára, egyéves koráig éjszakánként ebben kifeszítve aludt Mancs egy ágyneműtartóban, s meggyógyult.
Következtek a kemény edzések, hogy hozzászokjon a zajhoz, lángokhoz, füsthöz, és megtanulja mindazt, amit egy mentőkutyának tudnia kell. Mancsnál tehát a veleszületett kiváló ösztönök kiegészítették a mentési magasiskola elemeit. Így lett az ország leghíresebb mentőkutyája, bár gazdája sokszor hozzáfűzte: A mentés harmonikus együttműködés kutya és ember között.
Mancs szobrának elkészítésével a miskolci önkormányzat eredetileg Varga Éva miskolci szobrászművészt bízta meg.
- Édesanyám örült a felkérésnek, de nem volt ideje egy másik munka miatt, így azt én vállaltam el - mondta lapunknak a huszonöt éves Szanyi Borbála, aki jövőre szerez diplomát a Képzőművészeti Egyetemen. - Soha életemben nem mintáztam élő állatot, és Mancs életem első köztéri alkotása. Mivel ismertem történetét, megformázni megtisztelő feladat, nagy kihívás. Először körbefotóztuk, és a képekről készült a hegesztett vasváz. A mintázáshoz már szükség volt az élő modellre. Két hónapig dolgoztunk együtt. Néha egész nap itt volt a gazdájával, később már egyedül is. Hihetetlenül fegyelmezett állat, az emberek tanulhatnának tőle! És melegszívű, kedves, barátságos, nagyon megszerettem. A vasváz után az agyagformát bronzba öntöttem, amit végtelenül aprólékos munkával cizelláltam. Könnyebb dolgom lett volna, de nem akartam egy nyugalomban elnyúló Mancsot mintázni, hiszen pályafutására a mozgás, a dinamika jellemző inkább.
Hogy jó magyar szokás szerint üröm vegyüljön az örömbe: az ünnepélyes szoboravatáson Mancs és gazdája már abszolút civilként vesznek részt. Lehóczki István ugyanis arra hivatkozva, hogy munkájában ellehetetlenítették, nemrég önként távozott a mentőcsoport éléről. Információink szerint az a bibi, hogy sem ő, sem Mancs nem rendelkezik az utóbbi időkben előírt diplomával. A katasztrófavédelmi csapatok kötelező beiskolázása körüli hercehurcát méltánytalannak tartja a gyakorlatban a tudását fényesen bizonyító szakember és kutyája.