Dákótól a repedt lépig

Kés adta a nyomatékot
Az egyik ügyről már a bírósági ítélet is megszületett. Persze a résztvevők annak idején nem sejtették, hogy a biliárdasztaltól a tárgyalóteremig vezet majd az útjuk.
A kies somogyi Berzencén, a művelődési házban kerítette elő a dákókat és a golyóbisokat két meglett, de még nem idős ember. Kezdetben csak a csontgömböket lökdösték - később már egymást is. Gyanítható: a nézeteltérést elősegítette, hogy ezenközben nem csupán a biliárdgolyók görögtek, hanem legurult néhány nyelet szesz is a torkokon.
A Horvátországban honos, de általában német földön dolgozó V. D. olykor huzamosabban időzött Somogyországban is, mivel tizenegy éve egy magyar nő az élettársa. Úgy mellékesen minálunk már kétszer szembekerült a törvénnyel a többnyire pincérként dolgozó férfiú, de nem égbekiáltó gaztettek miatt büntették meg. A rossz emlékű napon jó ismerősével, O. J.-vel találkozott, s együtt mentek játszani a kulturális intézményként is üzemelő létesítménybe. Hogy miből kerekedett a nézeteltérésük, azt valójában senki sem tudja, tán még ők maguk sem.
Tény: a békés játszadozás és beszélgetés mind indulatosabbá vált, s egyszer csak arra figyeltek föl a helyiségben tartózkodók, hogy O. J. - kevéssé pallérozott módon - a "Tápos buzi horvát!" titulussal ruházza föl társát, valamint nem éppen dicsérőleg emlékezik meg annak barátnőjéről (utóbbi kifejezéseket inkább nem citáljuk). V. D. persze nem hagyta annyiban, s "tápossága" cáfolására lekevert két hatalmas pofont játszótársának. Lett ebből némi lökdösődés, taszigálás, ruhatépés, de segédeszközöket - például a kezük ügyében lévő dákót - akkor még nem vettek igénybe a felek a nézeteltérés tisztázásához. A hangoskodás alábbhagyott, a magyar állampolgár elvonult otthonába, a horvátországi szintén, úgy tetszett, a csetepaténak egyszer s mindenkorra vége.
De nem volt vége. A lovagiasság fölhorgadt a "táposnak" aposztrofált férfiúban, fölkerekedett hát, és erőteljesen bezörgetett a másikhoz, számon kérve újra: hogy merészelte becsmérelni szíve hölgyét? A házigazda az otthonában való háborgatást zokon vette, s egy rendes - máskülönben csákánynyélként szolgáló - bunkósbotot meg egy konyhakést ragadva igyekezett fellépni a magánlaksértés ellen. A házból valahogyan az utcára kerültek a küzdők, a szerszámnyél valamiképpen átkerült a támadó kezébe, aki irgalmatlanul elagyabugyálta biliárdpartnerét. O. J.-hez néhány óra múlva orvost hívtak, aki azonnal értesítette a mentőket, s a kórházba szállított fiatalemberen nyomban életmentő műtétet végeztek: eltávolították szétrepedt lépét.
A tettest a közelmúltban három és fél év börtönre ítélte a bíróság, s öt évre kiutasította Magyarországról.
{p}
Törött üveggel
Játszadozással indult és véres tragédiába torkollott a szintén somogyországi Pamukon egy minapi kocsmai este.
Az általában nem adakozó kedvű félkarú rablótól nyert ott délután kilencezer forintot egy huszonhárom éves fiatalember, aki efölötti örömében rögvest rendesen inni kezdett. Telt-múlt az idő, a nyerőgép működött, az ital fogyott. Mások is megfordultak a kocsmában, de - úgy éjfélig - semmi különös sem történt.
Köztudott volt a faluban, hogy a játékautomata szerencsés nyertese, ha iszik, kötekedős lesz, nem is örvendett különösebb népszerűségnek az ifjú szerződéses katona, mert ittasan már fűt-fát, öreget és fiatalt több ízben megfenyegetett. De úgy látszott, hogy aznap az öröm felülkerekedik a krakéler természeten. Ám betoppant az ivóba egyik ismerőse, akivel amúgy nem volt rossz viszonyban. Mégis vele kezdett veszekedni a nyerőautomata mellett. A kocsmáros ugyan rászólt a vitatkozókra, hogy maradjanak nyugton, de mintha a falnak beszélt volna, s egyik pillanatról a másikra elszabadult a pokol.
A szakaszvezető hirtelen a kocsmapulthoz vert egy sörösüveget és a szilánkosra tört palackkal újdonsült haragosához ugrott, elvágta a torkát, majd kilökte az ajtón a kocsma elé. A háromgyermekes, harmincegy éves családapa az udvaron esett össze. Megpróbáltak törülközőt szorítani a nyakára, de mielőtt a mentők odaértek, elvérzett.
Gyilkosát elfogták, s mivel szerződéses katona, a katonai hatóságok előtt felel tettéért. Büntetése legkevesebb öt, legföljebb tizenöt év lehet. Amikor a megyei bíróság katonai tanácsa elrendelte előzetes letartóztatását, sírva könyörgött, hogy szabadlábon védekezhessen. Ám gyaníthatóan jobban járt vele, hogy bezárva maradt, mert a faluban terjedő szóbeszéd szerint az áldozat családja vérbosszút esküdött.