Juhhodály mellé nem való lakópark

Az udvaron gépek garmadája, oldalt istálló, benne tucatnyi növendék marha, vele szemben lakóépület, befejezés előtt áll. A vasadi Ordasi Gusztáv tanyáján járok.

EgyébHardi Péter2004. 12. 10. péntek2004. 12. 10.
Juhhodály mellé nem való lakópark




- Erről beszéltem - állítja le a gazda a terepjáró motorját. - Ide építeném a magtárat, a szárítót meg a hodályt az ezerháromszáz birkának - mutat körbe. - A mezőgazdasági művelésből már ki is vonattam a területet. Itt volna hozzá elég hely.
Valóban, az udvar jókora, arrébb szántó; annak egy része is Ordasi Gusztávé, egészen az erdősávig. Távolabb újabb tanyák, oldalt pedig, talán kilométerre, a falu, Vasad.
- És mikorra készül el? - jegyzem meg.
- Lehet, hogy soha. Legszívesebben hagynám az egész gazdálkodást a csudába...
A gazda felmenői emberemlékezet óta hadakoztak a silány minőségű határral, akárcsak Vasad lakóinak többsége. Aztán jöttek a központosítás évei, egyre többen tették le a kapát, kerestek munkát a közeli fővárosban. Ordasiék viszont kitartottak, s amint lehetett, földet vásároltak ismét és gépeket. Ekkor következett az első nézeteltérése.
{p}
A szemközti szomszédja a fuvarozásban képzelte el a jövőjét, néha több kamion is állt a háza előtt. Személygépkocsik még simán elfértek mellette, de mezőgazdasági gépekkel nem lehetett az utcára fordulni. Ordasi Gusztáv kérlelt, vitatkozott, győzködött, maradna a szomszéd a falu szélén a kamionjaival. Hiába.
Rendben, akkor megy ő. Gépeit kiköltöztette a falu közeli tanyájára. S ha már ott van, vitte az állatokat is. A nézeteltérés a múlté, örvendtek a szomszédok is, lám, milyen rendes ez a Guszti. Aki még gazdálkodik Vasadon, az mind a házak között tartja az állatait, ő meg viszi ki őket a tanyájára, ne lehessen érezni a szagukat. Az idillnek idén tavasszal szakadt vége.
- Jövök be a tanyáról - indítja a motort ismét a gazda -, látom, a falu szélén karókat vernek le.
Megállt, szólította a munkálkodót:
- Semmi közöm ugyan hozzá, de mégis, mi készül itt?
- Lakópark, hatlakásos, most mérjük ki a házak helyét - egyenesedett ki a kérdezett.
- De hiszen nekem azt mondták, itt már nem építkeznek.
- Nekem meg azt, hogy verjem a karókat - zárult a vita.
A falu széléhez tartunk, mutatja is a helyét. A karók helyén már alap, sőt az első épületnek a falai is állnak.
- Itt szoktam eljárni a gépeimmel. Ha egy-két kocsi az utcán áll majd, megint csak nem fogok férni.
Ordasi Gusztáv ment be az önkormányzatra, kérte az előző évben elfogadott rendezési tervet. Ekkor látta, hogy a tanyája előtti rész szaggatott piros vonallal jelölt. Vagyis belterületté nyilváníttatható.
- Még az én területem egy része is beleesik. Hát hol fogok eljárni akkor a gépeimmel? Meg aztán a trágyaszagot sem szokták szívelni a lakóparkokban. Hiába vittem ki a gazdaságomat a faluból, az jön utánam. Pedig hogy biztattak, legyek nyugodt, azt a részt sohasem vonják belterületbe!
- Kicsoda biztatta?
- Az egyik képviselő-testületi tag, de hadd ne mondjam, hogy ki: tudja, senkivel sem szeretnék haragot a faluban. Elég az hozzá, ültünk a tiszakécskei strandon, biztatott nagyon, ne féljek, nem lesz semmi gond. Aztán itt van, tessék!
{p}
A kolomp az óra végét jelzi, a gyerekek tódulnak ki a biológiaóráról. Tanáruk, Bakos Ferenc ballag utánuk.
- Jól emlékszem, valóban én említettem Gusztinak, hogy az a rész nem lesz belterület - ültet le a férfi egy félreeső szobában. Bakos Ferenc valamikor az iskolát igazgatta, ma már nyugdíjasként tart órákat. A képviselő-testületnek a hatvanas évek óta tagja, mindenki ismeri, hamar kiderül, hogy neki van hétvégi háza Tiszakécskén.
- S akkor hogyan került fel mégis a térképre?
- Sajnos, nem tudom. Amikor szavaztak róla, éppen kórházban voltam - tárja szét a karját.
Járom a testületi tagokat, akit elérek, mind csak a fejét csóválja. Nem volt ott, nem emlékszik rá. Némelyek érdeket sejtenek az eset mögött. Hiszen amit belterületté lehet nyilváníttatni, azt előbb-utóbb azzá is nyilvánítják, ha pedig azzá nyilvánítják, akkor parcellázzák is, ha pedig parcellázzák, akkor építkezni is fognak rá. A lakóparkok meg szép pénzt hoznak az építőjüknek...
Viszont ígéri mind: márciusban, amikor a testület felülvizsgálja a rendezési tervet, kiveszik azt a részt a belterületté nyilvánítható ingatlanok közül. Kivéve a két szélső telket. Mert az a kettő már belterület.
A polgármester, Mészáros Éva éppen a választások előkészületével van elfoglalva, de azért készséges.
- Csak 2002 óta vagyok polgármester, a rendezési tervet örököltem, s bevallom, nem vettem észre, hogy a Guszti gazdasága melletti rész is belterületté válhat. Ez az én hibám. Gusztié pedig az, hogy nem kifogásolta, amikor közszemlére tettük a tervet.
- Nem értem én ezt az embert - szól közbe a beszélgetésünket hallgató alpolgármester, Mészáros Lajos -, ötvenmilliót tennénk a zsebébe, ő meg el akar ugrani.
- Ötvenmilliót a zsebébe?
- Hogyne. Mert a kijelölt terület egy része az ő tulajdona. Ha kérné a belterületté nyilvánítását, ennyivel növekedne az értéke. Ő meg ez ellen hadakozik.
Ordasi Gusztáv csak a fejét csóválja, amikor az ingatlana értéknövekedését említem.
- S mi volna a gazdaságommal? - kérdez vissza. - Nekem már ez az életem, hová mennék ötvenévesen, ha felszámolnám az egészet?
- Március végén rendeződhet a helyzet - vigasztalom. Szemében kétely, bizalma oda.
- Majd amikor megszületik a határozat.
Igaza van, végül is az írásbeliség korát éljük. A leckét megtanulta.
- Február végéig egyébként is be kellene adnom a pályázataimat az épületekre. De ennek már lőttek.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek