Kaska az asztal alatt

Ifjú Lele József, a neves szegedi néprajzkutató, Bálint Sándor tanítványa így kezdi mondókáját: "Kerek Isten fája szép tizenkét ága, ötvenkét virága, s három aranyalmája." Az idős férfi, akin apja halála után is rajta ragadt az "ifjú" név, tápéi parasztgyermekként szemtanúja és kutatója volt a néphagyománynak. A három aranyalma: három nagy vallásos ünnep, karácsony, húsvét és pünkösd, e köré a három csomópont köré rendeződnek a vallásos szokások. Hogy a karácsonyi ünnepkör mikor kezdődik, arra majdnem minden néprajzkutató másként válaszol: ifjú Lele József például ezt Katalin napjára teszi. De ha épp Markos Gyöngyit, a makói József Attila Múzeum néprajzkutatóját kérdezi az ember, ő már úgy válaszol: az András-nappal veszi kezdetét az évnek ez a része. Persze ebből komoly vita nem származhat, hiszen ez csak felfogás kérdése - a szokások sorrendjén ez igazából nem változtat.

Mosott férfigatya
A karácsonyi időszak az év végét előzi meg, ezért a szokások és hiedelmek nagy része előremutató jellegű: megjósolja vagy befolyásolja, milyen lesz az új év. November harmincadika András napja, Lele József fiatalkorában ezen a napon vágta a vesszőt az aprószentek-napi termékenységvarázsláshoz, az ódoricsoláshoz. Fürge néni, aki kilencvenes éveiben jár már, és egyik legjobb adatközlője Markos Gyöngyinek, ezen a napon öntötte az ólmot, hogy megtudja: milyen jövendőbelije lesz. Csak egyszer tett így életében, de úgy emlékszik, más lányok mosott férfigatyát tettek a párnájuk alá, hogy megálmodják, ki lesz a jövendőbelijük. Erről Lele József is mesélt: a varázsolkodó lánykák a párnájukat rázták, mondókájukat citálva: "Párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa meg nékem, ki lesz a párom." Azután vagy megmutatta, vagy nem - mosolyog hamisan a néprajzkutató.

Házaló bandák
Luca napja a köztudatban összeforrt a boszorkánykodással, pedig Szent Lúciát éppen boszorkányság hamis vádjával ítélték el, így szenvedett mártíriumot. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, seregnyi varázslás kapcsolódik Luca napjához. Fürge néni mélyen vallásos nagymamája például a piszkavassal "vonyogatta" a tyúkokat, ezt mondogatva: "Az én tyúkom tojj, tojj, a másé meg kotty, kotty." Ezzel azt kívánta elérni, hogy a tyúkok jól tojjanak - ugyanezért nem varrt Luca napján, mert azzal a szegény állatok fenekét is bevarrta volna. A gyékénykötő faluban, Tápén, ezen a napon kezdték a Luca-széket készíteni háncsból - Lele József még látott ezen állva boszorkány után leskelődni embereket a karácsonyi éjféli misén. Ha üldözőbe vett valakit a boszorkány, mákot kellett elé szórni, mert azt a kapzsi fajzat előbb mind összeszedte. Fürge néni szerint az ő idejében a Luca-székről már a jövendőbelijük után kutattak az érdeklődők.
{p}
A betlehemezést különösképpen nem kell bemutatni senkinek - ez talán a legtöbbet idézgetett és feltámasztani kívánt hagyomány. A "bandák" házról házra jártak, és előadták Jézus születését - a szöveget rendszerint a kántortanító írta. Fürge néni úgy emlékszik, ők csak egyszer hívták be a házhoz a betlehemezőket, és többet soha: az egészből csak a pásztorok nagy szűrje rémlik neki különben, olyan pici gyerek volt még. Persze a betlehemezésnek megvolt az ára is, ráadásul a "bandák" féltékenyen őrködtek saját területükön, néha - a szent ünnephez méltatlanul - még hajba is kaptak, kinek melyik házba van joga becsöngetni.

Koszorú a boltból
Karácsony böjtje: december huszonnegyedike. Lele József nagymamája ezen a napon csak három szem búzát evett egész nap, ráadásul a gyerekek sem lakhattak jól éjfél előtt. Makón a karácsonyi asztalhoz kapcsolódott igen gazdag hagyomány: az asztal alá kaskát tettek mindenféle gabonával, hagymával és hasonlókkal. A lányok mézet ettek a mise előtt, hogy édes legyen a szavuk, a fokhagymát pedig azért, hogy egészségesek legyenek. Fontos szerep jutott az almának is: a karácsonyi almával Fürge néni nagyanyja megetette a jószágokat, hogy egészségesek legyenek. A karácsonyi morzsát összegyűjtötték: gyógyító hatást tulajdonítottak neki, így meséli Fürge néni.
Karácsonykor és újévkor szintén a jóslások és a templomi ünnepségek vitték a prímet. Karácsonykor ne menj el otthonról, mert elmegy a szerencséd is; ne kelj fel az asztaltól, mert a tyúkjaid is felkelnek, és nem tojnak tojást. Szilveszterkor malacot egyél: az majd szerencsét túr ki neked és a családodnak is.
Vég nélkül sorolhatnánk még a hiedelmeket és szokásokat. Ma néhány betlehemes csoport, néhány amatőr színház igyekszik tartani a lelket a hagyományban. Fürge nénit kérdeztem: mit tesz mostanában karácsony táján, de ő csak legyint. Előtte a bolti adventi koszorún egy szál gyertya ég. Majd vágat egy fenyőágat az unokájával, feldíszíti szépen, és abba a vázába teszi, ni, a tévé elé. Karácsonyi morzsát nem gyűjt, a karácsonyi almát nem teszi a kútba. Nem dobja vízkeresztkor régi makói szokás szerint a száraz fenyőfát a disznóól tetejére, hogy egészséges legyen a jószág. A karácsonyi asztaltól ugyan nem kel fel, de nem a tyúkok miatt, hanem mert nehezen mozdul, és nem fenyegeti a baromfit piszkavassal, hogy tojjon. Hiszen már nincs se tyúk, se ól, se piszkavas, se disznó.