Mondd, hány perc az ünnep

Elmúlt sok év, mióta az élet megejtő dolgairól, a szép holnapról énekel. Zorán érzelem- és gondolatgazdag dalain több generáció nőtt fel, miközben népszerűsége töretlen.

EgyébLovass Ildikó2004. 12. 24. péntek2004. 12. 24.
Mondd, hány perc az ünnep


Rokonszenves visszafogottsággal beszél családi ünnepeikről. Számaiban sokat elárul önmagáról. Testvére, Dusán dalszövegeiben mindkettőjük lelke megszólal. A kívülálló úgy érzi, különleges érzelmi-hangulati összhangban élnek.
- Valóban nagyon erős a kapocs közöttünk. Gyerekként szoros egymásrautaltságban éltünk, főként a kezdeti időkben, amikor áttelepültünk, és még nem tudtunk magyarul. Mindez az egész családunkra is érvényes, hosszú időbe telt, amíg barátokat szereztünk. Ilyen helyzet mindig szorosabban összekovácsolja a családot. Évtizedeken keresztül a szüleink meleg szeretete vett körül, akik igen fiatalon házasodtak össze, és több mint ötven évet éltek együtt. Az ünnepekből is összetartó erőt nyertünk. Szerb gyökereink révén számos olyan szokást hoztunk magunkkal, amely eltér a katolikus hagyománytól.

Apám hitte az első éjszakát,
Apám hitte a gyűrű aranyát,
Apám hitte a szavak igazát,
S úgy hiszem, ez így volt szép.

- Hogyan ünnepelték a karácsonyt?
- Eleinte a pravoszláv naptár szerint, január 6-án tartottuk. Később már minden ünnepet kétszer ültünk, itteni és szerb tradíció szerint. Az ünnep lelki tartalma volt mindig lényeges, az egymás iránti szeretet kifejezése. Úgy gondolom, azért fontos az ünnep az ember életében, mert úgyszólván kötelez arra, hogy nagy rohanásaink közepette egy pillanatra megálljunk, figyeljünk a saját belső énünkre és a többiek lelkivilágára. Ha máskor nem, ilyenkor találjuk meg a módját annak, hogy kifejezzük, mit érzünk egymás iránt. Szerb módra tölgyfalevél, badnyak és egész dió díszíti a karácsonyi asztalt, ahol lehetőleg minél többen összegyűlünk. Elmaradhatatlan fogás a prebranac, a sóletszerű bab, a sült hal és a diós tészta. Amióta feleségemmel, Hegyi Barbarával együtt élünk, kiterjedt az ünneplés módja is. Ő nagyon szereti az előkészületeket is, amelyekhez hozzátartozik például a rituális csokoládéfőzés. Sok száz darab különböző formájú, ízesítésű és díszítésű, falatnyi méretű desszertvariációt készítünk saját kezű ajándékként.

Ebben a dalban van négy akkord,
Ebben a dalban van egy gitár,
Ebben a dalban van néhány szó,
És egy kicsit benne vagyok én is.

- Mást jelent az ünnep, amióta gyerekei vannak?
- Persze, hiszen most már mi adjuk tovább a tradíciókat. Senki nem várja hátratett kézzel, hogy az ünnep csak úgy "megtörténjen". A családból mindenki aktívan részt vesz benne. Zoli fiam Amerikában él, de sok időt tölt itthon. Szandrával a nagy korkülönbség ellenére különösen szeretik egymást. Ugyanez a helyzet Barbara hatesztendős Rozi lánya és a huszonegy éves Szandra között is. Nagy szerencse, hogy ebben az új családi felállásban konfliktus nélkül elfogadott mindenki mindenkit, és hogy a szeretet természetes közegünk lehet.
{p}
- Ajándékot adni vagy kapni szeret jobban?
- Mindkettő jó. Az a legfontosabb, hogy kellő figyelemmel találja el az ember, mi szerezne örömet a másiknak. Arra figyelni, azt megvalósítani nagyobb meglepetést okozhat, mint bármilyen drága holmi. Például amikor Barbara Kenyában járt, vett egy olyan húros hangszert, amelyet az ottani őslakosok csupán növényekből készítenek. Kézben hozta végig a repülőúton, hogy össze ne törjön. Valóban személyre szóló ajándékot talált nekem. Szandrának sokat olvastam gyerekkorában a Kis herceget. Egyszer a születésnapomra pindurka betűkkel, egyetlen oldalra leírta a könyv első fejezetét. Bekeretezve kaptam tőle a nekem ma is oly kedves ajándékot, amely ott lóg a falon. Biztosan most is kieszel valami meglepetést. A lányom díszlet- és jelmeztervező szeretne lenni, mert bár a zene és a színház a mai napig nagyon érdekli, de, talán egy kicsit az én hatásomra is, most a műszaki egyetem építészmérnöki karára jár.
- Milyen karácsonyi illatokat őriz emlékeiben?
- A gyerekkori havas telekre is gondolva a tél illatát meg a szegfűszegét érzem. Tradicionális szerb fogásaink között szerepel a zsito, a megfőzött, darált búzaszemekből és dióból készült édesség, amelybe őrölt szegfűszeget is tesznek.
- Miként fogadták a szülei, hogy az életük többször megjelent a dalokban?
- A koncerteken rendszeresen ott ültek, amíg édesapám élt. A mamát ma is elhozzák a barátaink. Az első pillanattól kezdve támogatták a zenei pályánkat, minden segítséget megadtak. Sikereinket a maguk sikerének is tartották, büszkék voltak ránk.
- Barbaráról is énekel már?
- Ennyire konkrétan még senkiről sem szólt egyetlen dalom sem, de a most kiadott lemezemen A nő a címe annak a dalnak, amelyben, mint sokan mások, ő is magára ismerhet.

Jó így, ha az eső hull vagy hó,
Jó így, hogy az idő változó,
Jó így, hogy nevetni
meg sírni is tudunk,
És még mindig emberből vagyunk.

- Új lemez születését, a koncertturné befejezését miként ünneplik?
- Kissé elnyújtva. Ha kijövünk a stúdióból, az már alkalom az ünneplésre. A borító elkészülte, a lemez megjelenése szintén. Nagy banzájt sosem rendeztünk, a társaimmal koccintunk egyet, és már sajnáljuk, hogy befejeződött a munka. Bár jóleső érzés túljutni rajta, de valahogy kiüresedik az ember.
Persze a siker és az öröm mellé árnyalatnyi szomorúság vegyül, hiszen valami megint elmúlt. Az ünnepet kissé mindig szomorúvá teszi, hogy véget ér...

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek