Nekem miért nincs ideálom?!

A falamon egyébként fent lógott akkor már az összes akkori sztár posztere, talán most már nem annyira tudnám felidézni, de volt ott Demjén Rózsi parókája egy kalitkán, egy elavult Beatles, egy újabb kori Abba, néhány idézet az ószövetségből ("Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat"), továbbá egy "Minden időben Tisza cipőben" grafika, de éreztem én, hogy valami még sincs rendben, ha másnak bezzeg a matektanár, a sarki fűszeres, az ócskás, a Manci néni volt olyasvalaki, akiről én már álmodni is csak szolidan mertem.
Persze a matektanárról kiderült később, hogy körmösökkel okította az exponenciális egyenleteket. A sarki fűszeres szívfájdalom nélkül átvert mindenkit, az ócskás úgyszintén, plusz lopott is, a Manci néni meg egyszerűen csak egy elhízott, kielégítetlen, alkoholista öregasszony volt, aki boldog lett, amikor végre néhány hónap múltán szóba állt vele valaki a macskáin kívül a hatodik kerületi bérlakás gangján.
A mi generációnk már kritikusabb volt, mi például a szüleinktől vártuk - volna - a válaszokat az élet nagy kérdéseire, nem fordultunk - volna - ilyen alakokhoz megoldásokért. Így persze nem is kaptuk meg.
Jönnek haza a kamaszok, szépen sorban egymás után, egyiken ott virít egy anarchista jel. Kérdem, tudod-e, mi az egyáltalán. Nem tudta. Másfél óra filozófia következett. Jött a másik Che Guevara-s pólóban. Ő is megkapta a magáét. A harmadik "baromállat" dalszövegeket kezdett nyomtatni, mert az olyan poénos. Itt laza, átmozgató irodalomtörténet kezdődött, sok zenével, röhögéssel. De mindegy, mert másnap a legnagyobb elővette a Cosmót, és azt mondta, hogy mégis inkább lilára színezné a haját. A haját!!! Azt a gyönyörűt, amit én vágtam le először, amikor még szöszi és tincses volt! Mert az úgy trendi, válaszolta, majd leöregvénasszonyozott. Klassz ez így. Egyébként beszínezte, mert az trendi. Fiam közölte, hogy ha egyszer az életben valaha szőrösödni fog a mellkasa, ő bizony leborotválja, mert hiszen a videoklipeken is minden menő csávó úgy nyomja. A kettes sorszámú lányom fogyókúrába kezdett - tizenhárom évesen! -, mert elbűvölték a reklámok "bifindusefensis" blokkjai, kissé később méregdrága müzlit követelt meg nullakalóriás, vegytiszta ásványvizet, és órákig bámulta magát a tükörben, vajon tényleg elmúlnak-e a pattanásai. Nem múltak el. Hiába mondtuk neki, hogy ez életkori sajátosság, hivatkozott nagy erőkkel arra, hogy bizony a reklámblokkokban például tíz másodpercen belül jelentős alakváltozáson megy bárki keresztül valamely termék fogyasztásától, a hajerősítő kapszula épp oly hatásos, mint az emésztést serkentő.
{p}
Mondtuk nekik, gondolják már végig, mi mindent várnak el tőlük egy-egy reklámblokkon belül. Hogy ha menstruálnak, "bandzsidzsampingoljanak", ha mosnak, a pulóver változzon vadonatújra, főzzenek feltétlenül kockalevest, ízesítsék kis zacskós izével, végül bolondítsák meg egy kis E-akárhánnyal. Ha zuhanyoznak, ne elégedjenek meg holmi vízzel és szappannal, de lehetőleg a legdrágább és legújabb terméket követeljék (összetevői megegyeznek nagyanyáink mosószappanának összetevőivel), hajukat semmiképp ne normális samponnal, de dúsító, erősítő, kiegyenesítő, továbbá göndörítő balzsammal kezeljék, szemráncaikat - amelyek sem nekik, sem a reklámlányoknak nincsenek - feltétlenül kezeljék a laboratóriumokban tesztelt, vazelinalapú vackokkal, körmeiket minden körülmények között fessék a legújabb lakkal, hogy a mosogatás, amely amúgy is a kifejezetten bőrkímélő és pH-semleges - na persze! - vegyszerrel történik, le ne vigye a színt, majd, ha ezzel is megvoltak, igyanak egy kávét - neszt, persze! -, és vegyenek egy autót, amely magától mossa az ablakot, továbbá bankkártyát, amely dudorászásra készteti a legöregebb halászt is.
A gyerekeim falán tehát nincs poszter, mert ennyi nem fér ki. Néhány anarchista jel, pár "Peace" és néhány "Fuck off" feltűnik, de én már ezen nem csodálkozom. Mert Manci néni is rég halott. A tévét mindenesetre kihúztam a fali csatlakozóból.